„Nemzeti Palota (Mexikóváros)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
83. sor:
1831-ben elhatározták, hogy elköltöztetik a börtönt a palotából, majd az 1832-ben az elnöki székbe került [[Antonio López de Santa Anna]] két év múlva javításokat és szépítéseket eszközölt az elnöki lakosztály belsejében. 1836-ban [[Miguel Barragán]], az ideiglenes elnök ebben az épületben halt meg, majd 1840-ben egy csoport katona támadta meg a palotát azzal a céllal, hogy visszaállítsák a föderális államrendet. [[Anastasio Bustamante]] elnököt foglyul ejtették, és 12 napig védték magukat az épületet visszafoglalni szándékozó kormányhű erőkkel szemben. A harcok során az épület több helyen is megsértül, a falakon és az erkélyeken lövöldözések hagytak nyomot, míg a déli torony szinte teljesen megsemmisült. 1847-ben újra támadás érte a palotát: ezúttal a felkelésben részt vevő mérsékelt képviselők egy csoportját és a Nemzeti Gárda tagjait támogató emberek dobálták meg kővel, hogy ezzel nyomatékosítsák [[Valentín Gómez Farias]] alelnök lemondását célzó követeléseiket. Ugyanezen év szeptember 14-én észak-amerikai csapatok szállták meg az épületet, ahol felvonták az USA zászlaját is. Az épület a következő hónapokban, amíg az amerikaiak benne tartózkodtak, fosztogatások és sorozatos vandalizmus áldozatává vált.<ref>{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/estado-nacional/historia/75-lopez-de-santa-anna-y-el-palacio-nacional.html |cím=López de Santa Anna y el Palacio Nacional |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-04}}</ref>
Nem csak a történelmi események járultak hozzá ahhoz, hogy a palota folyamatosan pusztult, és amikor lehetőség volt rá (gyakori volt a pénzhiány), rendszeres felújításokat is igényelt. A városközpont vizenyős talaja a falak süllyedését okozta, és rendszeresek voltak a földmozgások is. A belső is folyamatosan változott: [[Lucas Alamán]] miniszter például elrendelte, hogy az alkirályok 74 arcképét, a [[VII. Ferdinánd spanyol király]] és feleségét ábrázoló festményeket, az [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöpről]] készült bronzszobrot, valamint az egykori pénzverdéből származó érméket távolítsák el az épületből, és helyezzék át a nemzeti múzeumba, Santa Anna elnök pedig megnyitotta a gazdagon díszített belsővel rendelkező ''nagykövetek szalonját''. Ugyanő helyeztetett el az elnöki irodában egy háromrészes festménysorozatot [[I. Napóleon francia császár|I. Napóleon]] életéről, és tíz másikat Napóleon csatáiról a fogadóteremben. Amikor [[José Joaquín de Herrera]] került az elnöki székbe, azt tervezte, hogy ezeket a képeket lecseréli a mexikói függetlenségi háborúval és annak hőseivle kapcsolatos alkotásokra, de az amerikai invázió megakasztotta ezt a tervet. [[Mariano Arista]] elnöksége idején, 1851 és 1852 között hajtották végre az évszázad legnagyobb felújítását az épület északi részén:
1857. december 17-én a palota fogadó szalonjában [[Ignacio Comonfort]] foglyul ejtette a [[Félix María Zuloaga]]-féle puccsnak ellenálló [[Benito Juárez]]t, akit csak a következő év január 11-én szabadítottak ki társai.<ref>{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/la-disputa-por-la-nacion/personaje/82-benito-pablo-juarez-garcia.html |cím=Benito Pablo Juárez García |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref> Amikor 1863-ban a [[mexikó második francia megszállása|francia megszállás]] eredményeképpen visszaállt a császárság, és [[I. Miksa mexikói császár|Miksa]] került a trónra, újabb építkezések és fejlesztések kezdődtek a Nemzeti Palotában, bár a császár hivatalos lakhelye a [[chapultepeci kastély]]ban volt. Amellett, hogy az épület új díszeket kapott, létrehozták a ''felkelők galériáját'', rendbehozták a lepusztult botanikus kertet (amelyet ettől kezdve „a császárné kertjének” neveztek), a központi udvar körüli déli folyosó első emeletén található szenátusi termet császári kápolnává alakították (ebben miséket és esküvőket is tartottak), és a miniszterek számára az északi épületrészben ''Ramón Agea'' építész tervei alapján felépítettek egy lépcsőt, amelyet később [[Sarolta mexikói császárné|Sarolta császárné]] tiszteletére „a császárné lépcsőjének” neveztek el. Ugyancsak a császárné tiszteletére rendeztek 1865. november 4-én egy színielőadást a palotában, ahol a [[José Zorrilla]] által rendezett ''Don Juan Tenorio'' című drámát mutatták be. A császár bukása után a köztársaságot visszaállító Benito Juárez költözött a palotába, de ellentétben az eddigi elnökökkel, akik a déli szárnyban laktak, ő az északi részben talált magának lakhelyet. A nemzeti hősnek tekintett elnök itt is hunyt el, és temetése előtt is itt, a nagykövetek szalonjában virrasztottak bebalzsamozott teste mellett három napig.<ref name="refo">{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/la-disputa-por-la-nacion/historia/81-la-reforma-el-segundo-imperio-y-la-republica-restaurada.html |cím=La Reforma, el Segundo Imperio y la República Restaurada |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref><ref name="ladi">{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/la-disputa-por-la-nacion/vida-cotidiana/83-palacio-nacional-juarez-y-maximiliano.html |cím=Palacio Nacional: Juárez y Maximiliano |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref><ref name="segu">{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/la-disputa-por-la-nacion/arquitectura/84-el-palacio-nacional-durante-el-segundo-imperio.html |cím=El Palacio Nacional durante el Segundo Imperio |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref>
1872. augusztus 22-én a képviselőházi terem véletlenül kigyulladt, és a tűz után a testület már soha nem költözött vissza a palotába. A tűzvész után az épület tetőszerkezetét is megváltoztatták: az addigi klasszicista, a homlokzaton túlnyúló nyeregtetőt örökre eltüntették. [[Sebastián Lerdo de Tejada]] idején két [[Szamothrakéi Niké|Niké]]-szobrot helyeztek el az épület tetején, amelyek a 20. század elejéig maradtak ott. Ugyancsak a 19. század második felében az áradások elleni védekezésül megemelték az udvarok szintjét, valamint lebontottak több lepusztult falrészt, és elbontották az épület tetején levő lakószobákat. A fogadóteremben felavatták az Iturbide-galériát, ahol olyan művészeknek híres függetlenségi harcosokról készült festményeit helyezték el, mint például [[Tiburcio Sánchez]], [[Joaquín Ramírez]], [[José Obregón]], [[Ramón Sagredo]], [[Petronilo Monroy]] és [[Pelegrín Clavé]]. Ugyanitt egy sor ausztriai állólámpát is elhelyeztek.<ref name="refo"/><ref name="ladi"/><ref name="segu"/><ref>{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/la-disputa-por-la-nacion/espacios/85-palacio-nacional-transformaciones-durante-la-segunda-mitad-del-siglo-xix.html |cím=Palacio Nacional transformaciones durante la segunda mitad del siglo XIX |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref>
===A porfiriátus alatt===
Közvetlenül azelőtt, hogy [[Porfirio Díaz]] az 1870-es években hatalomra került volna, a Nemzeti Palotában működött az államfői hivatal mellett többek között számos minisztérium (a hadügyi, a gazdasági, az igazságügyi, a külügyi, a kormányzati és a fejlesztési), a képviselőház, a szenátus, a nemzeti kincstár és az országos távíróközpont, sőt, katonai telephely is volt benne. Ezekből Díaz elnökségének utolsó időszakára, 1909-re már csak az elnöki hivatal, a gazdasági és a hadügyminisztérium, a szenátus és két laktanya maradt meg. A porfiriátus évtizedei alatt azonban rengeteg pénzt és munkát fordítottak az épület felújítására, átépítésére és bővítésére, valamint bevezették az elektromos áramot, a telefont, és még liftet is szereltek fel benne. Maga az elnök 1884-ig lakott a palotában, ezután a [[chapultepeci kastély]]ba költözött át. Nagy szimbolikus jelentősége volt annak, hogy a palota főhomlokzatán kialakítottak egy külön fülkét, amelyben azt a harangot helyezték el, aminek félreverésével 1810. szeptember 16-án, a [[Grito de Dolores]] alkalmával [[Miguel Hidalgo y Costilla]] felhívta a népet a [[mexikói függetlenségi háború|függetlenségi harc]] megkezdésére. Ezt a harangot 1896. szeptember 15-én ünnepélyesen újra megkongatták. 1891. március 21-én, amikor egy felújított rész avatási ünnepségét tartották, az első két Mariano-udvar között egyúttal felavattak egy [[Benito Juárez]]t ábrázoló ülőszobrot is. Ennek alkotói, [[Miguel Noreña]] szobrász és ''T. Garadente Tantaglio'' öntőmester a [[reformháború]] alatt a konzervatívok által használt ágyúkból és a francia seregek által [[Puebla (település)|Puebla]] 1863-as ostroma során kilőtt lövedékek maradványaiból származó bronzot használtak fel a szobor készítéséhez. A függetlenségi háború kitörésének centenáriumi ünnepségére a palotát kifestették és új díszkivilágítással látták el.<ref>{{hiv-web |url=http://www.historia.palacionacional.info/visita-informativa/porfiriato/historia/87-esplendor-en-el-palacio.html |cím=Esplendor en el Palacio |kiadó=Palacio Nacional.info |nyelv=spanyol |elérés=2018-09-06}}</ref>
==Leírás==
| |||