|
== Megnyílik a trónöröklés ==
[[1733]]. [[február 1.|február 1-jén]] elhunyt [[II. Ágost lengyel király|II. Ágost]] ''(Erős Ágost)'' [[Lengyelország uralkodóinak listája|lengyel király]] (1670–1733), aki a [[Wettin-ház]] tagjaként I. Frigyes Ágost néven Szászország [[választófejedelem|választófejedelmeként]], II. Ágost néven [[Litvánia uralkodóinak listája|Litvánia nagyhercegeként]] is uralkodott. Három országa [[perszonálunió]]ban állt egymással. Erős Ágost trónjának jog szerinti örököse [[III. Ágost lengyel király|II. Frigyes Ágost szász választófejedelem]] (1696–1763) volt, az elhunyt király fia.
== A nagyhatalmak tervei ==
[[Anna orosz cárnő|I. Anna]] [[Oroszország uralkodóinak listája|orosz cárnő]], [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] [[Nyugati császárok listája|német-római császár]] és [[I. Frigyes Vilmos porosz király|I. Frigyes Vilmos]] [[Poroszország és Brandenburg uralkodóinak listája|porosz király]], akik sem II. Ágost fiát, sem [[I. Szaniszló lengyel király|Leszczyński Szaniszlót]] nem kívánták a lengyel trónra, még [[1732]]-ben megegyeztek egy közös trónjelölt, a [[Bragança-ház]]ból való Emánuel portugál infáns ''(Manuel José de Bragança,'' 1697–1766) személyében, aki [[II. Péter portugál király]] fia volt, és [[V. János portugál király]] öccseként [[III. Károly magyar király|VI. Károly]] császár nővérének, [[Habsburg Mária Anna portugál királyné|Habsburg Mária Anna]] portugál királynénak a sógora.
[[I. Szaniszló lengyel király|Stanisław Leszczyński]], az 1709-ben elűzött lengyel király azonban szintén vissza kívánt térni trónjára, és számított vejének, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos királynak]] támogatására. XV. Lajos főminisztere, [[André Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] úgy vélte, ha Nyugat felől beavatkozik a lengyel trónviszályba, agresszió látszata nélkül csapást mérhet régi ellenfelére, a Habsburgokra. Fleury számára indifferens volt a jövendő lengyel király személye, de úgy látta, megújíthatja a hagyományos francia–lengyel szövetséget, egyben korlátozhatja az [[Orosz Birodalom|Orosz]] és a [[Habsburg Birodalom]] térnyerését Észak- és Kelet-Európában. A francia király apósának trónigénye kiváló ürügyet nyújtott XV. Lajosnak, hogy megalázza Ausztriát, és meg akarta szerezni a [[Lotaringia történelme|Lotaringiai Hercegséget]], amelynek uralkodója, az ifjú [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István herceg]] volt, VI. Károly császár leányának, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnőnek jövendőbelije. A lotaringiai herceg házassága révén a Habsburg érdekterület veszélyesen közel juthatott volna a francia határhoz. [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] tehát Stanisław Leszczyński trónigényét támogatta.
XV. Lajost támogatta a nagybátyja, a [[Bourbon-ház]]ból való [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöp]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] is, aki második feleségétől, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébet királynétól]] származó fiai számára a [[Német-római Birodalom]] itáliai területeit kívánta elragadni. Idősebb fiának, [[III. Károly spanyol király|Károly infánsnak]] ''(Don Carlosnak),'' [[Parma uralkodóinak listája|Párma uralkodó hercegének]] a [[Mantovai Hercegség]]et, a fiatalabbiknak, [[I. Fülöp pármai herceg|Fülöp infánsnak]] ''(Don Felipének)'' a [[Toszkánai Nagyhercegség]]et, továbbá a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]okat szánta.
A két Bourbon uralkodó szövetségéhez csatlakozott a [[Savoyai-ház]]ból való [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]], Savoya hercege is, aki a [[Milánói Hercegség]]et akarta megszerezni a [[Habsburg Birodalom]]tól.
|
