„Gemini–5” változatai közötti eltérés

 
A komputerprobléma elhárítása egyfajta félmegoldást szült. Mivel a repülés után kb. 500 teszten próbálták előidézni a hibát és az egyszer sem sikerült, maga a hiba rejtély maradt. Ezért az IBM inkább beépített egy manuális kapcsolót a gépébe, amellyel át lehetett hidalni azokat a részeket, amelyek a hiba szempontjából gyanúsak voltak és végül ezt a változatot küldték a következő repülésre. A gyakorlásokat illetően két fő területre koncentráltak (a korlátozott szimulátorkapacitás megoldása mellett): a randevú gyakorlására és a szimultán startra egy másik űreszközzel. Az előbbi műveletet úgy tervezték el, hogy az űrhajó magával visz egy kis, kibocsátandó eszközt, egy kvázi műholdat, amelynek hivatalos neve a Randevú Felmérő Csomag (Rendezous Evaluation Pod) volt. A NASA hosszú távon egy Agena céljárművel tervezte a randevút, az első kísérlet mégis anélkül, egy egyszerűsített eszközzel zajlott és a legénység gyakorló idejének nagy részét ez kötötte le.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
[[File:S65-28750 (26088402873).jpg|bélyegkép|balra|250px|Cooper és Conrad közvetlenül a felszállás előtt felkészül a repülésre]]
 
További tervezési kérdések voltak még, hogy legyen-e [[űrséta]], az űrhajó pályáját úgy határozzák-e meg, hogy az egy rövid idő után magától is visszatérjen a Földre, hogy milyen űrruhát viseljenek az űrhajósok. Továbbá felmerült a lehetősége, hogy első alkalommal lehetne elpróbálni élesben két űrhajó nagyjából egyszerre történő felbocsátását is, amikor a Gemini a 19-es indítóállásból, az [[Agena]] céltárgy pedig a 14-esből indult nagyon rövid időkülönbséggel. Később a Gemini–program során ez lett a sztenderd indítási procedúra, mivel a randevúk és az összekapcsolódások nagy része ebben a formában valósult meg. Az űrséta kérdése hamar eldőlt, egyrészről White űrsétájának megismétlése nem hozott volna újdonságot, másrészt a létfenntartó rendszer egyelőre nem volt képes többre, tehát értelmetlen lett volna egy sima ismétlés. Ezért a NASA úgy döntött, hogy nemcsak a Gemini V-ön, hanem a következő három repülésen nem lesz űrséta. Az űrruha kérdésében nagyobb vita bontakozott ki. Rendelkezésre állt a legújabb, űrsétára is alkalmas G4C [[űrruha]], vagy az azt megelőzően hordott, a Mercury–programból száérmazó, még űrsétára alkalmatlan verzió. Emellett az űrhajósok egyenesen azért kampányoltak, hogy levehessék az űrruhájukat, hogy a megcélzott 8 napban nagyobb terük legyen (McDivitt és White 4 napos tapasztalata egyébként is az volt, hogy nagy mennyiségben gyűltek a kabinban a használaton kívüli eszközök és a szemét, ezért a komfort miatt volt értelme a nagyobb térért vitába szállni). Végül a NASA parancsszóval a G4C alkalmazása mellett döntött.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>