„Trabant (együttes)” változatai közötti eltérés

{{forr|A 70-es évek végén, 80-as évek elején felszabadító erővel hatottak az avantgárdrock-zenekarok a magyar rock zenei életben. Addig ki nem mondott gondolatokat mondtak ki, elfojtott indulatokat hoztak a felszínre a hanyatló Kádár-korszakban, friss szelet hozva, új világlátást, vagy inkább világlátásokat kínálva az ellangyosodott pop-rock zenei szcénában. Míg a legtöbb zenekar (Spions, VHK, URH, Európa Kiadó, Kontroll Csoport, de még a Bizottság is ide sorolható) indulatossággal reagált a hazug világra, és elsősorban a szenvedély maximumával fejezte ki mondanivalóját, addig a Trabant a szenvedélyek passzivitását adta. A rezignált attitűd azonban, egy újfajta költői álomvilágot teremtett meg. }}

{{forr|A lírai alany szembehelyezkedik a külvilággal, a bizonytalannal, az elrontás lehetőségével. A cselekvés kényszerének a hiánya, a játékos ringatózás, a körbetáncolás (körbetáncol—magához láncol—mája-fátyol—az álom—úgy találom) a biztonság, az l és á betűk gyakorisága a lágyság és puhaság (párnák, alvás) érzetét keltik. A játékosságot a megismételt sorok („még itt az álom”) és a teljes egészében vagy variáltan megismétlődő szavak (magához—magához—magával—magamagával) fokozzák a költeményben. A „ragaszthatatlan szív” a sérülékenység és életteliség nagyszerű metaforikus képe: a valódi érzések kinyilatkoztatása kockázatot rejt, el kell rejteni a világ elől, viszont a költő a saját maga által teremtette világban biztonságban van. A két világ között rejlő feszültség kiéneklése vigaszt nyújthat a hallgató számára.}}