„Darázs Endre” változatai közötti eltérés

Egyetemi tanulmányait az [[Eötvös Loránd Tudományegyetem|ELTE]] BTK-n végezte el. Első versei 1945 előtt már megjelentek, önálló kötettel azonban csak 1947-ben jelentkezett. 1947-1949 között a [[Magyarok]] című folyóirat segédszerkesztőjeként dolgozott. 1949-19501949–1950 között a [[Hungária Könyvkiadó|Hungária]], 1952-től pedig a [[Szépirodalmi Könyvkiadó]] lektora volt. 1954-ben a Hírlapkiadó Vállalat lektora lett.

“Darázs„Darázs Endrét is, mint nemzedékem legtöbb tagját, 1946 őszén, a Múzeum körúti bölcsészkar tájékán ismertem meg: már húszesztendős volt, másfél évvel idősebb nálam, és számon tartott költő. Akkor adta az Egyetemi Nyomdába „Kunyhó»Kunyhó, füsttel”füsttel« című első versfüzetét. S már készült a következő: a „Vasszobor”»Vasszobor«. De az egyetemen ritkán fordult elő: legföljebb a [[Waldapfel József]] vezette stílusgyakorlatokon, [[Füst Milán]] úrfelmutatással és ördögűzéssel egybekötött irodalmi liturgiáin, a questurán, ahol a különböző előfizetési ívekre aláírásokat gyűjtött, a professzoroktól, és az előcsarnokban, folyosókon, lépcsőkön. Már akkor is kampósovány volt, láthatatlan garabonciás lebernyegben közlekedő, súlytalan. Hármasával-négyesével szedte a lépcsőket. Folyton loholt. S loholásaiban a nők se igen tartóztatták fel, nem tetszett nekik, átnéztek rajta. Az egyetemről rohant a [[Centrál kávéház|Centrál]]ba, a kávéházból [[Basch Lóránt]]hoz, a [[Baumgarten-díj|Baumgarten-kuratórium]]tól a [[Franklin Irodalmi és Nyomdai Rt.|Franklin]]ba, a könyvkiadóktól a [[Darling eszpresszó|Darling]]ba, a presszóból [[Kolozsvári Grandpierre Emil|Kolozsvári Grandpierre]]-hez, a [[Magyar Rádió|Rádió]]ba. [[Kolozsvári Grandpierre Emil|Grandpierre]] később a [[Magyarok (folyóirat)|Magyarok]] című folyóirat slapaj-szerkesztőjeként alkalmazta. Bizalmas értesülések, korrektúrák, honoráriumelőlegek, lefoglalt zálogcédulák és verskéziratok röpködtek körülötte. Egy igazi költő és szerkesztő. Mégse irigyeltem. Talán a nők hiánya miatt. Igaz, egyesek szerint már nős volt. De milyen lehet az a feleség?... S mi tagadás kezdetben a verseiért se rajongtam. Akkoriban valahogy másnak képzeltem el a költészetet: „költőibbnek”»költőibbnek«, lebegőbbnek, lilábbnak, mint az ő verseinek tárgyias szürkesége, hideg metaforavilága, kopogó metrumai. De a hozzáértők éppen e különbség miatt kedvelték. Egy modern [[Petőfi Sándor|Petőfi]]t láttak benne. A Darázs-verseket szívesen fogadta [[Illyés Gyula|Illyés]] a [[Válasz (folyóirat)|Válasz]]-ban, nyilván a népies-népdalszerű ösztönösségük miatt, [[Kéry László|Kéry]] a [[Magyarok (folyóirat)|Magyarok]]-ban, a fölmagasodós nagy árnyékot vető metaforák elismeréseként, [[Kassák Lajos|Kassák]] az [[Alkotás (folyóirat)|Alkotás]]-ban és a [[Kortárs (folyóirat)|Kortárs]]-ban, némely „avantgarde”»avantgarde«-nak tetsző képugratásukért, és [[Lengyel Balázs (író)|Lengyel Balázs]]ék az [[Újhold (folyóirat)|Újhold]]-ban, mert a költő fiatal volt, s kellett egy önfeledtebb, érdesebb hang a nemzedék lírai szólamában. Darázs Endrét mindenki nagy tehetségnek tartotta. De barátai is idegenkedve néztek rá...”<ref>[[Galsai Pongrác]]: Záróra a Darlingban (Magvető Könyvkiadó, 1986) 144-146 old.</ref>

„Aztán a „Lobogónk»Lobogónk: Petőfi”Petőfi« jelszavával parancs érkezett: a költői tájakat tessék kivilágítani! Mert mézőkutatás lesz, határfelügyelet, razzia. Hát mit világítson ki? Borneót? A véres lánctalpakat? Friss embercsontokat? Vagy azt a berúgott viskót a tájék szélén? Ahol mindeddig oly otthonosan érezte magát? A költő egyszerre rádöbbent saját természeti-emberi környezetének ijesztő voltára. És megitta az első féldecit. Aztán a másodikat, harmadikat, tizediket, kétszázadikat. Most félt csak igazán. Darázs Endre delíriumos félelmében a költői látomásvilágát maradéktalanul elpusztította. Egyik napról a másikra. S szinte gond nélkül. A mitikus kotlóst lepuffantotta az égről, és vörös csillagot szögezett a helyére. A hegyeket elmozdította. A sziklákat a levegőbe röpítette. Az erdei ösvényeket fölszántotta. A balladába nyúló, égig érő fákat gyárkéményekkel cserélte fel. .. Verset írt [[Inotai Hőerőmű|Inota]]ról, a koreai kórházvonatról, a doni kozákokról, a guzlicáról, [[Joszif Visszarionovics Sztálin|Sztálin]]ról, [[Rákosi Mátyás|Rákosi]]ról. Költői világában mindent elpusztított, letarolt, fölperzselt... A sztálini kurzus más haszonköltői legalább egy kis szalmalángot gyújtottak a verseik alá, el akarták hitetni magukkal, hogy progresszív küldetésük van...Ám Darázs Endrénél ilyesmiről szó sem volt. Ösztönös tehetségével bármiről s mindennek az ellenkezőjéről is fél kézzel verset tudott írni. Így gyűltek össze az „Ifjúság”»Ifjúság«, majd az „Üdvözlet”»Üdvözlet« című kötet ihlettelen sémadarabjai. Darázs dalolva dőlt saját költői csődjébe. Ez időben sok fokhagymát evett, hogy leheletén ne érződjék az alkohol bűze. A „Rólad»Rólad beszélünk”beszélünk« című versétől [[Rákosi Mátyás]] úgy meghatódott, hogy majdnem elsírta magát...”<ref>[[Galsai Pongrác]]: Záróra a Darlingban (Magvető Könyvkiadó, 1986) 149-152 old.</ref>

A [[Darling eszpresszó]]ban történt balesete után „telefonáltak a mentőkért. A költőt a baleseti kórházba szállították. Onnan a [[Országos Elme- és Ideggyógyintézet|Lipótmező]] alkoholelvonó osztályára, majd [[Benedek István (író)|Benedek István]] intézetébe került. [[Benedek István (író)|Benedek István]] „Aranyketrec”»Aranyketrec« című könyvében remek jellem- és kórrajzot ad a „fokhagymaszagú»fokhagymaszagú költőről”költőről«. Amikor Darázs Endre elhagyta az ideggyógyintézetet régi barátai jóformán meg sem ismerték..”<ref>[[Galsai Pongrác]]: Záróra a Darlingban (Magvető Könyvkiadó, 1986) 155. old.</ref>