„Wittelsbach Erzsébet magyar királyné” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló
112. sor:
Erzsébet [[1898]]. szeptember 9-én [[Genf]]be utazott annak ellenére, hogy kísérete nem tartotta kellően biztonságosnak/előkészítettnek látogatását,<ref>Corti, 1989, 438-440. o.</ref> próbálva lebeszélni ez irányú terveiről, sikertelenül.<ref>http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/erzsebetmitosz.html</ref> Másnap a kis számú (úti)kíséretének vele maradt tagjával, [[Sztáray Irma|Sztáray Irmával]] a Beau Rivage Szállóból a [[Genfi-tó]] partján húzódó sétányon a hajóállomásra sietett,<ref>http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/visszaemlekezesek.html#sztaray</ref> amikor [[Luigi Lucheni]] olasz [[anarchizmus|anarchista]] fellökte és egy hegyesre élezett reszelővel szívtájékon szúrta.<ref>http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/1898_szeptember_10_erzsebet_kiralyne_meggyilkolasa/</ref>
 
Az elkövető vallomásában magára vállalta a merénylet kizárólagosságát, arra is utalva, hogy nem Erzsébet volt eredeti célpontja, hanem az [[orléans]]-i herceg, s az ő váratlan távozását követően döntött arról,<ref>http://mult-kor.hu/20130910_vaktaban_valasztott_aldozatot_sisi_merenyloje</ref> hogy más úgyszintén prominens személyt kíván „helyette” megölni, lehetőleg valamely uralkodócsalád tagját. Ekkor értesült a sajtóból Erzsébet genfi tartózkodásáról.<ref>Niederhauser Emil: Merénylet Erzsébet királyné ellen. Budapest, Helikon, 1985</ref> aA rablótámadásnak vélt merényletet követően Erzsébetet járókelők udvarhölgye közreműködésével felsegítették, tovább folytatva sétájukat, elérve az induló hajót. Nem sokkal később azonban rosszul lett a fedélzeten, kísérői fűzője meglazításakor szembesültek sebesülésével. A királyné utolsó mondata magyarul hangzott el, udvarhölgyeihez szólva kérdezte: "''Mi történik velem?''" A kapitány Sztáray kérésére visszatért a kikötőbe, ahonnan hordágyon szállították az eszméletét vesztett uralkodónét korábbi szállodai lakosztályába. Az ellátására kirendelt orvosok már csak a halál beálltát tudták megállapítani.<ref>Sztáray Irma: ''Erzsébet királyné kíséretében''. Budapest, Gabó, 1998</ref> (Egyes újabb orvostörténeti vélekedések szerint, ha megfelelő kórházi ellátást kap és időben megműtik, a korabeli viszonyok esetén is megmenthető lett volna.)
[[Fájl:Erzsébet temetése Löwy.jpg|bélyegkép|jobbra|200px|Erzsébet temetése [[Bécs]]ben]]
{{idézet2|Valami misteriósus dicsfény födi az ő alakját, mintha régen, nagyon régen élt volna egy királyné, aki minket nagyon szeretett, aki értünk sokat tett. Hogy mit tett, nem bírjuk elemezni, történetkönyvek, okmányok, krónikák nem hirdetik világosan, de az érzésekben ott él és mint bizonyosság él az a tudat, hogy ez a szent asszony örködött a nehéz órákban Magyarország fölött, hogy az ő szivéből, melyet most átvert a gyilkos tőre, fakadtak ki elsőbben azok a sugarak, melyek most elöntenek fényükkel, melegükkel. A másik szőke asszony az isten anyja, akinek az alakja a pénzeinkre van verve, csak édestestvére ennek a mi érzéseinkben. Egyforma rangban él a kettő a hármas halom és kettős kereszt országában.|{{citper |url=http://epa.oszk.hu/00000/00003/00037/nekrologok.html |szerző=Mikszáth Kálmán |cím=A királyné meghalt |periodika=Országos Hírlap |év=1898 |hónap=szeptember |nap=11 |oldal=1}} }}