„Lengyel örökösödési háború” változatai közötti eltérés

a
parma
a (kékít)
a (parma)
{{XV. Lajos háborúi}}
 
A '''lengyel örökösödési háború''' ''(Wojna o sukcesję polską)'' 1734–1738 között zajlott, az [[orosz–osztrák–török háború (1735–1739)|1735–38-as orosz–osztrák–török háború]]val párhuzamosan. Az elhunyt [[II. Ágost lengyel király]] trónját ketten igényelték: az elhunyt király fia, [[III. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász herceg]] és [[I. Szaniszló lengyel király|Stanisław Leszczyński]], a korábbi lengyel király. A két párt küzdelme polgárháborúba torkollott, ebbe több európai nagyhatalom is beavatkozott, elsősorban az [[Orosz Birodalom]], a [[Habsburg Birodalom]] és a [[Franciaország történelme#Franciaország újkora|Francia Királyság]], szövetségeseikkel. A [[Bourbon-ház|Bourbon]]–[[Habsburg-ház|Habsburg]] nagyhatalmi ellentéte miatt a háború Lengyelországon kívüli hadszínterekre, Észak-Itáliára és a Rajna-vidékre is kiterjedt. A háború eredményeképpen a [[Lengyel Királyság]] és a [[Litván Nagyfejedelemség|Litván Nagyhercegség]] trónjára a szász választófejedelem léphetett, [[III. Ágost lengyel király|III. Ágost]] néven. Franciaország elszakította Lotaringiát. A Habsburgok elveszítették a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]ot is, amelyeket a [[Bourbon-ház]] spanyol (pármaiparmai) ága szerzett meg. A Pármai[[Parmai HercegségetHercegség]]et és a [[Toszkánai Nagyhercegség]]et viszont a Habsburg Birodalom kapta meg.
 
== A háború politikai előzményei ==
[[I. Szaniszló lengyel király|Stanisław Leszczyński]], az 1709-ben elűzött lengyel király azonban szintén vissza kívánt térni trónjára, és számított vejének, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos királynak]] támogatására. XV. Lajos főminisztere, [[André Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] úgy vélte, ha Nyugat felől beavatkozik a lengyel trónviszályba, agresszió látszata nélkül csapást mérhet régi ellenfelére, a Habsburgokra. Fleury számára indifferens volt a jövendő lengyel király személye, de úgy látta, megújíthatja a hagyományos francia–lengyel szövetséget, egyben korlátozhatja az [[Orosz Birodalom|Orosz]] és a [[Habsburg Birodalom]] térnyerését Észak- és Kelet-Európában. A francia király apósának trónigénye kiváló ürügyet nyújtott XV. Lajosnak, hogy megalázza Ausztriát, és meg akarta szerezni a [[Lotaringia történelme|Lotaringiai Hercegséget]], amelynek uralkodója, az ifjú [[I. Ferenc német-római császár|Ferenc István herceg]] volt, VI. Károly császár leányának, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnőnek jövendőbelije. A lotaringiai herceg házassága révén a Habsburg érdekterület veszélyesen közel juthatott volna a francia határhoz. [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] tehát Stanisław Leszczyński trónigényét támogatta.
 
XV. Lajost támogatta a nagybátyja, a [[Bourbon-ház]]ból való [[V. Fülöp spanyol király|V. Fülöp]] [[Spanyolország uralkodóinak listája|spanyol király]] is, aki második feleségétől, [[Farnese Erzsébet spanyol királyné|Farnese Erzsébet királynétól]] származó fiai számára a [[Német-római Birodalom]] itáliai területeit kívánta elragadni. Idősebb fiának, [[III. Károly spanyol király|Károly infánsnak]] ''(Don Carlosnak),'' [[Parma uralkodóinak listája|PármaParma uralkodó hercegének]] a [[Mantovai Hercegség]]et, a fiatalabbiknak, [[I. Fülöp pármaiparmai herceg|Fülöp infánsnak]] ''(Don Felipének)'' a [[Toszkánai Nagyhercegség]]et, továbbá a [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]okat szánta.
 
A két Bourbon uralkodó szövetségéhez csatlakozott a [[Savoyai-ház]]ból való [[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]], Savoya hercege is, aki a [[Milánói Hercegség]]et akarta megszerezni a [[Habsburg Birodalom]]tól.
Fájl:Louis XV ;Carle van Loo.jpg|[[XV. Lajos francia király]]
Fájl:Philip V 3.jpg|[[V. Fülöp spanyol király]]
Fájl:Retrato de Carlos III de España.jpg|[[III. Károly spanyol király|Károly infáns, PármaParma hercege]]
Fájl:Carlo Emmanuele III di Savoia 1701 1773.jpg|[[III. Károly Emánuel szárd–piemonti király]]
</gallery>
[[1734]]-ben még folytak az egyezkedések, amikor III. Károly Emánuel király savoyai, francia és spanyol csapatok élén bevonult az osztrák kézen lévő [[Milánói Hercegség]]be, elfoglalta [[Lombardia]] egy részét, és [[Mantova]] ellen vonult. Mivel tudta, hogy [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] Mantovát a spanyoloknak ígérte, igyekezett korlátozni a spanyol expedíciós haderő ténykedését. [[1734]]-ben a szárd–piemonti királyi hadsereg és francia szövetségese két nagy és véres csatát vívott az észak-itáliai osztrák haderővel. A szövetségesek [[június 29.|június 29-én]] [[Parma]] közelében, San Pietrónál vereséget szenvedtek, [[szeptember 19.|szeptember 19-én]] [[Guastalla|Guastallánál]] győzelmet arattak. III. Károly Emánuel elfoglalta [[Pavia|Páviát]], de a térségben a hadi helyzet alapvetően eldöntetlen maradt.
 
Dél-Itáliában az osztrákok helyzete katasztrofálisan alakult. A győzelmesen előrenyomuló spanyolok [[1734]] május elejére elfoglalták [[Szicília|Szicíliát]] és [[Nápoly]]t. [[Május 7.|Május 7-én]] [[III. Károly spanyol király|Don Carlos infáns]], [[PármaParma uralkodóinak listája|PármaParma uralkodó hercege]] [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Nápoly és Szicília királyává]] nyilvánította magát ''(VII. ill V. Károly'' néven). [[1734]]. [[május 25.|május 25-én]] [[Bari]] közelében, a bitontói csatában a spanyolok szétverték a Giuseppe Antonio, Belmonte hercege által irányított Habsburg birodalmi haderőt. A [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]] a spanyol Bourbonok uralma alá került.
 
<gallery class="center">
Katonai és gazdasági túlerejük ellenére Franciaország helyre kívánta állítani a jó viszonyt a [[Habsburg Birodalom]]mal. A megállapodásban a francia király elfogadta a [[Pragmatica sanctio|Pragmatica sanctiót]], amely [[III. Károly magyar király|VI. Károly császár]] halála esetére lehetővé tette a leányági öröklést, [[Mária Terézia magyar királynő|Mária Terézia]] főhercegnő javára. (A későbbi fejlemények tükrében az 1736-os elismerés üres formaságnak bizonyult, [[XV. Lajos francia király|XV. Lajos]] valódi szándéka az volt, hogy Károly császár halála után katonai beavatkozással feldarabolja a Habsburg Birodalmat). [[André Hercule de Fleury|Fleury bíboros]] főminiszter már a Pragmatica sanctio 1713-as kihirdetésétől kezdve számolt egy [[osztrák örökösödési háború]] kitörésével, és erre tartalékolta Franciaország erőit.
 
A spanyol katonai győzelmek ellenére [[III. Károly spanyol király|Károly spanyol infáns]], PármaParma uralkodó hercege lemondani kényszerült saját [[parma]]i hercegségéről és a [[Toszkána]] iránti igényéről is, ezeket a [[Habsburg Birodalom]] kapta meg. Cserébe Károly megtarthatta a meghódított [[Nápolyi Királyság|Nápolyi]] és a [[Szicíliai Királyság]]ot, és a békeszerződésben elismerték [[Nápoly és Szicília uralkodóinak listája|Nápoly és Szicília örökös királyának]].
 
A nagyhatalmak [[III. Ágost lengyel király|Frigyes Ágost szász választófejedelmet]] ismerték el Lengyelország királyának, III.&nbsp;Ágost néven. [[1736]]-ban [[I. Szaniszló lengyel király|Leszczyński Szaniszló]] hivatalosan is lemondott. III.&nbsp;Ágost király általános amnesztiát hirdetett. [[Michał Serwacy Wiśniowiecki|Wiśniowiecki herceget]], szolgálatai jutalmául kinevezte Litvánia nagyhetmanjává (főhadparancsnokává).