„The Beach Boys” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
Brian állapotának romlásával párhuzamosan egyre kevesebb dalt írt, és fokozatosan visszavonult a zenekartól. Az együttes többi tagja így kénytelen volt saját dalokat írni. Carl Wilson apránként átvette a Beach Boys vezetését, kiváló producerré képezve magát. Hogy letudják a Capitol-lal szembeni szerződéses kötelezettségüket, 1969-ben kiadták a ''[[20/20 (The Beach Boys album)|20/20]]'' LP-t, mely korábban felvett, de ki nem adott dalok (köztük két ''SMiLE''-ra írt szám), feldolgozások, és néhány új Dennis Wilson-szerzemény gyűjteménye volt. Ez utóbbiak egyikét, a "Never Learn Not To Love"-ot Dennis [[Charles Manson]]-nal közösen írta (noha ezt a lemezborítón nem tüntették fel), s eredeti címe "Cease To Exist" volt.<ref>{{cite web |url=http://www.songfacts.com/detail.php?id=3962 |title= Never Learn Not To Love (songfacts.com)|accessdate=2011-01-22}}</ref> A lemezen szerepel a Ronettes "I Can Hear Music"-jának feldolgozása is, ami kislemezre kimásolva a zenekar utolsó top 40-es slágere lett a következő hét évben.
 
1969-ben a Beach Boys a Reprise kiadóhoz szerződött, s az új évtizedben megjelent első két lemezükre, az 1970-es ''[[Sunflower]]''-re és az 1971-es ''[[Surf's Up]]''-ra nagyjából azonos arányban írt új dalokat Brian és a zenekar többi tagja. A 2004-es ''SMiLE'' album kísérőfüzete szerint a Reprise-szerződés részeként az együttes kötelezettséget vállalt a ''SMiLE'' befejezésére és kiadására, ám ez nem történt meg. Ugyanakkor ez a két lemez a Beach Boys legizgalmasabb munkája az 1966-67-es korszak óta. Brian folyamatos visszavonulásával, lehetőséget adott a zenekar többi tagjának hogy kibontakozhassák képességeiket, és míg a "Pet Sounds" egyértelműen Brian szólóalbuma, addig a "Sunflower"-ben minden tag azonos százalékban járult hozzá az albumhoz, mind a dalszerzésben, a produceri munkában, és a felvételekben. Bruce Johnston egy 1990-es évkben készült interjúban ezt mondta az albumról: ''"Szerintem a "Pet Sounds" határozottan Brian szóló albumaszólóalbuma volt, A Beach Boys "Pet Sounds"-ja kétségkívül a "Sunflower" volt - a legjobb album amit valaha készítettünk."''<ref>{{cite interview |last=Johnston |first=Bruce |subjectlink= |interviewer=Peter Doggett |title=Peter Doggett Talks To Bruce Johnston About The California Surfers' Erratic Past And Uncertain Future |url=http://willybrauch.de/In_Their_Own_Words/brucejohnston.htm |callsign =London's Record Collector |city= |year=1990|month=09 |accessdate=2011-01-22}}</ref> Bár Brian szinte teljesen visszavonult a külvilágtól, a zenekar többi tagjai folyamatosan koncerteztek. 1971-ben a "The Fillmore"-ban adtak koncertet ahol ott ült a közönség soraiban [[Bob Dylan]], aki oda fordult a mellette ülő [[Jack Rieley]]-hoz, aki akkor a zenekar menedzsere volt, és azt mondta: ''"Hallod - ezek kibaszott jók, ember"''.{{h|Carlin|2006|p=158}}
 
[[Ricky Fataar]] dobos és [[Blondie Chaplin]] gitáros 1972-es csatlakozása a zenekarhoz jelentős változást hozott a Beach Boys hangzásában. A ''[[Carl And The Passions: So Tough]]'' nagylemezen hallható számok jelentős részét Fataar és Chaplin még előző zenekaruknak, a Flame-nek írták; ezek a hard rockos, country-s beütésű számok alig-alig emlékeztetnek a Beach Boysra. Az albumot a rajongók nagy része az együttes egyik legkuszább munkájának tartja. Az 1973-as ''[[Holland (album)|Holland]]'' már jobban sikerült. A kislemezre másolt "[[Sail On, Sailor]]", melyen ismét együtt dolgozott Brian Wilson és Van Dyke Parks, a Beach Boys egyik emblematikus klasszikusává vált. Bár egyik kislemeze sem jutott be az első 40 közé, a ''Holland'' a rövidhullámú rockrádiók kedvence volt 1973-ban, köszönhetően többek között Love és Jardine háromtételes "California Saga" szvitjének.
 
1998. február 6-án Carl Wilson tüdőrák következtében életét vesztette.<ref>{{cite web |url= http://www.rollingstone.com/music/news/beach-boy-carl-wilson-dies-from-lung-cancer-19980210|title=Beach Boy Carl Wilson Dies From Lung Cancer |date=1998-02-10 |accessdate=2011-01-24 |author=Ari Bendersky| publisher=[[Rolling Stone]] |languages= angol}}</ref>
Noha Love és Johnston továbbra is Beach Boys néven folytatták a koncertezést, Carl halála után a klasszikus felállásból egyedül ők maradtak a zenekar tagjai. Turnéik továbbra is nagy tömegeket vonzottak, noha senki nem tartotta őket többnek, mint egy nosztalgia-zenekarnak a sok közül. Eközben Brian Wilson és Alan Jardine (akik legálisan továbbra is a Beach Boys tagjai) új zenekarokat toborozva szólókarriert kezdtek. 2003-ban Brian és Van Dyke Parks 37 év után befejezték SMiLE című közös művüket, amelyet Wilson és zenekara 2004-ben világszerte előadott élőben. A bemutató koncert 2004 februárjában volt a Royal Festival Hall-ben, és amely koncertet a kiritikusokkritikusok mindenidőkminden idők egyik legjobb előadásnak tartanak.<ref>{{cite web|url=http://news.bbc.co.uk/2/hi/entertainment/4420308.stm|title=Queen win greatest live gig poll|publisher=''[[BBC]]''|date=2005-11-09|accessdate=2011-01-24|language=angol}}</ref> Jardine egy ideig "Beach Boys Family & Friends" néven turnézott, ám ezt jogi okok miatt "Alan Jardine Family & Friends"-re kényszerült változtatni. Zenekarának tagjai voltak többek között fiai, Matt és Adam, Brian Wilson lányai, Carnie és Wendy, és Carl sógora, Billy Hinsche. Jardine jelenleg az "Endless Summer Band" nevet használja fellépésein. 2010. június 29-én jelent meg első teljesen szóló albumaszólóalbuma, melyben a Beach Boys-on kívül számos vendégművész működött közre.
 
=== A ''Pet Sounds'' negyvenedik évfordulója ===