„Kroissenbrunni csata” változatai közötti eltérés

Több jel is mutat arra, hogy IV. Béla nyugati hódító törekvéseit nem pusztán hatalomvágy, vagy az ország területi gyarapítása motiválta. A „második honalapító” király politikáját ebben az időszakban a [[tatárjárás|tatárok]] visszatérésére való felkészülésnek rendelte alá, és ennek a politikának fontos része volt a várépítési program. Az igazolhatóan IV. Béla korában épített várak kétharmada azonban a [[Dunántúl]]on épült fel, és Béla a pápához írt leveleiben „országunk és egész Európa” védvonalaként is a [[Duna]] vonalát emelte ki. Ebből arra következtethetünk, hogy Béla a várható mongol invázió elleni védekezés súlypontját a Dunántúlon jelölte ki, és e stratégiát kívánta hatékonyabbá tenni a nyugati területek meghódításával.
 
Béla 1250 és [[1253]] között több ízben vezetett hadat osztrák és morva területre is, de ezek az erélytelen hadvezetés miatt nem voltak sikeresek. 1253. [[szeptember 23.|szeptember 23-án]] meghalt [[I. Vencel cseh király]], utóda Ottokár lett, és az erőviszonyok ettől kezdve Béla ellenfelének kedveztek. A két király [[1254]]. [[május 1.|május 1-jén]], a pozsonyi békében megosztozott a Babenberg-örökségen. [[Stájerország]] nagyobbik, déli része került ezzel magyar fennhatóság alá. A [[Gutkeled István (nádor)|Gutkeled István]] [[nádor]] vezette magyar igazgatás azonban nem tudott gyökeret verni Stájerországban, ami nem kis részben Ottokár aknamunkájának is tulajdonítható. Az [[1258]] elején bekövetkezett stájer felkelés után hiába nevezte ki Béla a kiemelkedő uralkodói képességekkel rendelkező fiát, Istvánt Stíria hercegének, [[1259]] végén a stájer előkelők behódoltak II. Ottokárnak, és ismét felkeltek a magyar uralom ellen.
 
==A csata lefolyása==
13 538

szerkesztés