|
* '''A Milgram-kísérlet''', azt tanulmányozta, meddig hajlandóak az emberek elmenni mielőtt fellázadnak az [[autoritás]] ellen, miközben mások szenvedése a tét. A kísérlet során a vizsgálati személyeknek az volt a feladatuk, hogy szópárokat tanítsanak meg a "tanulóknak", akik valójában beépített személyek voltak. Helytelen válasz esetén, áramütést kellett adniuk a tanulónak büntetésképp, ez egyszerűen a generátor egy gombjának megnyomásával történt. A készüléken harminc gomb volt, 15 volttól 450 voltig, és a tanárnak minden hibánál egyre erősebb áramütést kellett adnia. A beépített személy, vagyis a tanuló, a szomszéd szobában egyre intenzívebben reagált a fájdalomra: szisszenéssel, dörömböléssel, fájdalmas kiáltásokkal, végül elhallgatott. Bár a vizsgálati személyek láthatóan kellemetlenül érezték magukat és véget akartak vetni a kísérletnek, 68%-uk mégis elment a 450 voltos halálos áramütésig. Ennek legfőbb oka, a '''hatalomnak való engedelmeskedés normája''' lehetett, mely szerint az embereknek engedelmeskedniük kell a legitim hatalommal rendelkező személyeknek. Ugyanis a vizsgálati személyek mögött ott ült a kísérletvezető, aki olyan mondatokat közölt, mint "A kísérlethez okvetlenül szükséges, hogy folytassa!" vagy "A felelősség az enyém. Kérem folytassa!". Tehát a kísérletvezető vállalta a felelősséget, így a kísérleti személyek egy ún. '''eszközszerű állapotba''' kerültek, vagyis úgy látták magukat, mint akik csupán a hatalommal rendelkező személy végrehajtó eszközei.
* '''Az Asch-féle kísérletsorozat''' az 1950-es évek<nowiki/>benévekben demonstrálta a [[konformitás]] hatását. A kísérlet során a vizsgálati személyek nyolc beépített személlyel ültek egy teremben. Két kártyát helyeztek eléjük, az egyiken egy standard vonal volt, a másikon pedig három eltérő hosszúságú vonal. A feladat az volt, hogy hangosan kimondják a három vonal közül melyik azonos hosszúságú a standarddal (mindez egyszerűen és egyértelműen megállapítható volt). A csoporttagok egymás mellett ültek és sorban haladtak a válaszok kimondásában, a kísérleti személy az utolsó előtti helyen ült. Kezdetben konszenzus volt a helyes választ illetően, majd néhány kártyalap után, a beépített személyek, akik a kísérleti személy előtt ültek, ugyanazt a nyilvánvalóan rossz választ mondták. Mit tett a kísérleti személy? 75%-uk legalább egy alkalommal a beépített személyek rossz válaszát mondta, 50%-uk pedig hat vagy több alkalommal. Ennek oka a '''konformitás''' jelensége volt, vagyis az emberek gondolatainak, érzéseinek, viselkedésének igazodása a csoportnormához.
* '''A Stanfordi börtönkísérletben''' <nowiki/>az intézményi háttér és a játszott szerepek hatására a fiatalokban pár nap alatt sikerült az engedelmesség, befolyásolhatóság és brutalitás olyan szintjét elérni, ami már veszélyessé tette a kísérletet. A kísérlet során Philip Zimbardo azt vizsgálta, hogy milyen hatással van az emberekre, ha random őr- vagy rabszerepekbe sorolják be őket, és azt próbálta bebizonyítani, hogy mindkét esetben a szituáció által meghatározott viselkedésformákat fognak felvenni a kísérleti személyek. A 70 jelentkező közül a 24 legegészségesebbnek és a pszichológiailag legstabilabbnak ítélt személyt választották ki, majd pénzfeldobásos módszerrel döntötték el ki melyik szerepbe kerül. A Stanford Egyetem alagsorában kialakított "makett-börtönben" kamerákat szereltek fel, hogy megfigyelhessék a résztvevőket. A két hétre tervezett kísérletet, hat nap után le kellett állítani, mivel veszélyessé vált. A rabok, az őrök megalázó bánásmódjának hatására, súlyos emocionális zavarok jeleit, illetve pszichoszomatikus tüneteket kezdtek mutatni és teljesen passzívvá váltak.
== A szociálpszichológia axiómái és alapelvei ==
|
