„Vietnámi háború” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Az amerikai részvétel kiszélesedése: usa nagykövetség robbantás 65 márciusában |
→Előzmények: korabeli magyar újságcikk forrásnak; két bekezdés felcserélése, mert így jobban összetartozik; megjelennek a francia veszteségadatok a Le Monde-ban |
||
44. sor:
[[1954]]. [[június 22.|június 22-én]] megbukott a francia kormány, és a háborút ellenző [[Pierre Mendès France]] került hatalomra. Ígéretet tett a francia nemzetgyűlésnek, hogy 30 napon belül rendezi az indokínai kérdést, ellenkező esetben lemond. Az [[1954]]. [[július 21.|július 21-én]] Franciaország és a Vietnámi Demokratikus Köztársaság (VDK) által aláírt [[Genfi értekezlet (1954)|genfi tűzszüneti egyezményben]] a franciák elismerték Vietnám függetlenségét, és az országot ideiglenesen a 17. szélességi fok mentén déli és északi zónára osztották, köztük egy [[demilitarizált övezet]]tel. A megállapodás szerint a francia csapatok a 17. szélességi foktól délre, a Viet Minh csapatai pedig attól északra tartózkodhatnak. Északon a Ho Si Minh vezette kommunisták vették kezükbe a ország irányítását, délen a franciák által támogatott [[Bảo Đại vietnámi császár|Bảo Đại]] államelnök (korábban császár) kezében volt a hatalom. Szovjetunió és Kína politikai nyomása mellett a vietnámi delegáció elfogadta az ország időleges kettéosztását, hogy presztízsveszteség nélküli visszavonulást engedjenek Franciaországnak. A kommunista szuperhatalmak féltek, hogy egy provokatív békeszerződés felingerli az USA-t és nyugat-európai szövetségeseit. Sem Moszkva, sem Peking nem akart megkockáztatni egy esetleges újabb katonai konfrontációt a nyugati hatalmakkal, nem sokkal a koreai háború után.<ref name="gion">{{cite web|url=http://www.terebess.hu/keletkultinfo/gion.html|title=A Második Indokínai Háború (az amerikai-vietnámi háború)|last=Gion|first=Gábor|publisher=Terebess Ázsia E-Tár|accessdate=2010-12-04}}</ref>
[[Fájl:CongressBuilding SEATO.jpg|bélyegkép|balra|250px|A SEATO vezetői a manilai konferencián, 1966. október 24-én]]▼
Genfben a VDK, Franciaország, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Kína]] és a [[Szovjetunió]] egy második megállapodást – úgynevezett végső nyilatkozatot – is aláírt, amely szerint [[1956]] [[július]]ában [[népszavazás]]t kell tartani az ország újraegyesítéséről és egy egységes kormány létrehozásáról.<ref>{{cite journal|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1954_07/?pg=87&layout=s|title=Szerdán hajnalban aláírták Vietnam és Laosz fegyverszüneti egyezményét|journal=Bácskiskunmegyei Népújság|date=1954-07-22|accessdate=2018-09-14|language=magyar|volume=IX|issue=172|page=4}}</ref> Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a dél-vietnámi kormány – [[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] amerikai elnök támogatásával – elutasította ennek megtartását, mondván, hogy a szerződés megkötésében nem vettek részt, s így az számukra nem kötelező hatályú. Úgy tűnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott [[Korea (történelmi)|Koreáé]].▼
Bảo Đại a genfi értekezlet során az addig ismeretlen [[Ngô Đình Diệm]]et nevezte ki az ország miniszterelnökének, majd Párizsba költözött. Diệm nem bízott senkiben, a politikailag fontos pozíciókba családtagjait ültette. Az ország kettéosztása után északról menekültek ezrei érkeztek délre, főleg [[Római katolikus egyház|katolikusok]] és a franciákkal korábban szoros kapcsolatot ápoló vezetők és családjaik.<ref name="pbs-pt2">{{cite web|url=http://www.pbs.org/wgbh/amex/vietnam/series/pt_02.html|title=Vietnam: A television history – America's Mandarin (1954-1963)|date=2005-03-29|language=angol}}</ref>
A békeszerződés aláírásának napjaiban a francia [[Le Monde]] napilap nyilvánosságra hozta a francia expedíciós csapatok hivatalos veszteség adatait. 1945 végétől 1954 június elsejéig {{szám|92000}} francia katona halt meg vagy tűnt el, {{szám|114000}} sebesült meg és {{szám|28000}} esett hadifogságba.<ref>{{cite journal|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/BacsKiskunMegyeiNepujsag_1954_07/?pg=91&layout=s|title=Francia polgári lap az indokínai háborúmban elszenvedett francia veszteségekről|journal=Bácskiskunmegyei Népújság|date=1954-07-23|accessdate=2018-09-14|volume=IX|issue=173|page=4}}</ref>
▲[[Fájl:CongressBuilding SEATO.jpg|bélyegkép|balra|250px|A SEATO vezetői a manilai konferencián, 1966. október 24-én]]
▲Genfben a VDK, Franciaország, [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Kína]] és a [[Szovjetunió]] egy második megállapodást – úgynevezett végső nyilatkozatot – is aláírt, amely szerint [[1956]] [[július]]ában [[népszavazás]]t kell tartani az ország újraegyesítéséről és egy egységes kormány létrehozásáról. Mivel azonban a választásokat nagy eséllyel a kommunisták nyerték volna, a dél-vietnámi kormány – [[Dwight D. Eisenhower|Eisenhower]] amerikai elnök támogatásával – elutasította ennek megtartását, mondván, hogy a szerződés megkötésében nem vettek részt, s így az számukra nem kötelező hatályú. Úgy tűnt, hogy az ország kettéosztottsága tartós marad, akárcsak a néhány évvel korábban felosztott [[Korea (történelmi)|Koreáé]].
Időközben, [[1954]]. [[szeptember 8.|szeptember 8-án]] az Egyesült Államok, Nagy-Britannia, [[Ausztrália (ország)|Ausztrália]], [[Pakisztán]], [[Thaiföld]], [[Új-Zéland]] és a [[Fülöp-szigetek]] a manilai szerződéssel megalapították a ''[[SEATO|Délkelet-ázsiai Szerződés Szervezete]]'' (SEATO) nevű katonai tömböt. Ezzel kapcsolatban az Egyesült Államok kinyilatkoztatta, hogy egy Dél-Vietnám, Laosz vagy Kambodzsa ellen indított támadás egyben a SEATO tagjai elleni támadást is jelent.<ref>{{cite web|url=http://www.britannica.com/EBchecked/topic/556523/Southeast-Asia-Treaty-Organization|title=Southeast Asia Treaty Organization (SEATO)|publisher=Encyclopædia Britannica|accessdate=2010-12-04}}</ref>
| |||