„Manicheizmus” változatai közötti eltérés

A 3. századi [[Mani|Máni]] (''az alapító próféta'') [[Zarathusztra]], [[Gautama Sziddhártha|Buddha]], az [[ószövetség]]i zsidó [[Próféta|prófétá]]k és [[Jézus]] utódjának tartotta magát, akiknek a vallását beteljesíteni volt hivatott.<ref name="ReferenceA">Herbert Vorglimler: Új teológiai szótár</ref> Máni, miután Indiában 1 évig prédikált, 242 körül visszatért Perzsiába, ahol a [[Szászánida uralkodók listája|szászánida]] uralkodó pártfogását élvezte. A manicheizmus [[I. Bahrám szászánida király|I. Bahrám]] király trónra lépéséig virágzott, aki Mánit börtönbe vetette, majd 276-ban kivégeztette. A manicheizmust ekkor már itt elnyomták, de nyugati és keleti irányban is gyors ütemű terjeszkedésnek indult.

Már Máni életében rendkívül erős térítőtevékenységet végeztek hívei. Csakhamar az egész Római Birodalomban is voltak követői. Nagy számban voltak Észak-Afrikában, mintegy 9 évig hozzájuk tartozott [[Hippói Szent Ágoston|Szt. Ágoston]] is.

Ágoston ugyan szakított a manicheizmussal – és ádázan támadta azt – de sohasem tudta magát teljesen függetleníteni a radikális dualizmus eszméjétől. Más formákban ugyan – mint az [[eredendő bűn]] gondolata – de belecsepegtette a katolicizmusba a dualizmus ideáját. {{refhely|Richard Smoley: Tiltott hit}}