„Gemini–5” változatai közötti eltérés

===A repülés===
[[File:Gemini Mission Control - GPN-2000-001405.jpg|bélyegkép|jobbra|250px|A Gemini irányítóközpont a repülés során. A nagy kivetítőn látszik, amit az űrhajó a Csendes-óceán felett, HAwaii és az Észak-Amerikai kontinens között repül éppen]]
A Gemini V startjára [[1965]]. [[augusztus 21.|augusztus 21-én]] 9:00-kor (14:00 UTC) került sor Cape Kennedy 19-es indítóállásáról. a start sima volt, ám az emelkedés közben ismét jelentkezett a rakéta oszcilláló nyomásváltozások miatti előre-hátra való rángatózása (az ún. pogo oszcilláció), amely azonban hamarosan el is múlt magától. A leválasztás után a Gemini 163*350 kilométeres [[ellipszis]] pályára állt a Föld körül.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
A repülés legnagyobb várakozással övezett kísérlete az űrhajó számára újonnan fejlesztett [[üzemanyagcella]] kipróbálása volt, amely [[hidrogén]] és [[oxigén]] felhasználásával állított elő [[Elektromos áram|elektromos energiát]] és melléktermékként vizet. A nehéz (ezért űrhajózási szempontból előnytelen) [[akkumulátor]]ok helyett ez a megoldás jelentette az előrelépést a hosszabb távú repülések áramszükségletének előállításához. A minél hosszabb távú üzemelés miatt Cooper a lehetséges legalacsonyabb gáznyomást akarta beállítani a cellában, amihez hozzá is kezdett a repülés legelején, ám Conrad hamarosan észlelte, hogy a nyomás egyre alacsonyabb és hamarosan átlépett egy túl alacsony szintre, ami már a működést veszélyeztette. Jelezvén a problémát az irányításnak, az azt a tanácsot adta, hogy kapcsolják be az oxigén tartály fűtését a [[nyomás]] emelésére. Azonban a bekapcsolás után a nyomás inkább tovább csökkent.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
A műveleti terv szerint következett a randevúkísérlet. Ehhez a második keringés során az űrhajó rakteréből kibocsátották a ''Kis gézengúz'' nevű, 34 kilogramm súlyú [[műhold|mesterséges holdat]], vagy hivatalos nevén a randevú csomagot. Kezdetben a műhold a várakozásokkal ellentétesen látszott mozogni, aztán elfoglalta a helyét az űrhajó mögött, ahol stabilan követni kezdte a Geminit. Cooper megfordította az űrhajó orrát és a [[radar]]ral befogta a kis műholdat. Ekkor azonban az üzemanyagcella nyomása még tovább zuhant. Az űrhajó közben berepült a rádió követőhálózat holt zónájába, így az űrhajósok magukra maradtak a döntéssel, hogy mit tegyenek. Cooper úgy döntött, hogy lekapcsolja az áramot. Ezzel azonban a randevú radart is kikapcsolta, így a kis műhold lassan elveszett az űrben, meghiúsítva minden további kísérletet. Ekkor hirtelen nem a randevúkísérlet vált prioritássá, hanem annak megfontolása, hogy a Gemini V fenn maradhat-e, vagy inkább térjen haza idő előtt. Kísérletek indultak [[Houston]]ban és [[St. Louis]]ban, a [[McDonnell Aircraft|McDonnell]] gyártóhelyén, ahol az űrhajó épült, hogy hogyan üzemeltethető az üzemanyagcella ilyen extrém alacsony nyomással. A kísérletek végén a repülés vezető [[Gene Kranz]] úgy látta, hogy a tesztek pozitív tapasztalatai alapján legalább egy napos időtartamban folytatható a repülés.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
A Houstonban és St. Louisban lefolytatott kísérletek után az irányítás azt az instrukciót adta a legénységnek, hogy kapcsolják vissza az áramot az űrhajóban, majd fokozatosan egymás után kezdjenek bele a kísérletekbe, egyre nagyobb mértékben terhelve az elektromos rendszert. Ahogy ez megtörtént, mindenki elégedetten nyugtázta, hogy a rendszer stabilan működik az alacsony gáznyomás ellenére. A másik probléma, amelyet a legénység ad hoc újragondolt, az alvás, pihenés kérdése volt. A Gemini IV tapasztalatai egy az egyben megismétlődtek Copperékkal is, amikor az egyikük aludni próbált a folyton recsegő rádió, vagy társa mozgolódása ébren tartotta őt. A parancsnok ezért úgy döntött, hogy nem váltásban próbálnak aludni, hanem egyszerre. Az első próba alkalmával Cooper hét, Conrad öt órát aludt. Kissé nehezítette a körülményeket, hogy a kabin kissé hideg lett. A Mercury-val ellentétben – amely hajlamos volt a melegedésre –, a Gemininél a hűtés túk jól működött, ezért az űrhajósok lecsatolták a levegő keringetését biztosító csatlakozókat az űrruhájukról, hogy ne fázzanak. Ráadásul Cooper, hogy aludni tudjanak befüggönyözte az ablakokat, amellyel akaratlanul a besütő nap hőforrását is elvonta a kabintól.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
Az áramhelyzet helyre álltával a lehetséges repülési idő is egyre jobban kitolódott, újra szóba került a randevúkísérlet. Egy űrrandevúhoz nagyon leegyszerűsítve nem egy céltárgy, hanem egy kitüntetett pont kell az űrben, amit meg kell közelíteni (a céltárgy csak megtestesíti ezt). Ezt felismerve az irányítás egy ún. „fantom randevú” kidolgozásába kezdett, amellyel nem az azóta teljesen elveszett kis műholdat, hanem egy kitüntetett pontot kellett megtalálniuk az űrhajósoknak. Ennek a műveletnek a kidolgozásában oroszlánrészt vállalt [[Eugene Aldrin|Buzz Aldrin]], aki ugyan azidőtájt még újoncnak számított, azonban az [[egyetem]]en ez volt a diplomamunkájának fő tárgya, emiatt randevú szakértőnek számított – és a társai emiatt csúfolták dr. Randevúnak –. Az űrhajósok a repülésük harmadik napján próbálkoztak meg a maga nemében teljesen újnak számító művelettel. A műveletben azzal a feltételezéssel éltek, hogy egy [[Agena]] célrakéta halad egy másik röppályán és ők ezt közelítik meg, amelyhez az irányítás adja meg a megfelelő adatokat, mintha a rakéta valóban létezne. Ezzel a metódussal Coopernek valóban sikerült egy mozgó pont mellé manővereznie az űrhajót, amellyel a teljes, a randevúhoz szükséges eszközrendszert sikerült kipróbálni. Ezzel a teljesítményével rácáfolt azokra a kételyekre, amelyek a Gemini IV elhibázott műveleteit követően támadtak, a randevú a sikert követően teljesen elképzelhető, végrehajtható műveletnek tűnt a továbbiakra.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
<gallery mode=packed>
<gallery widths=250px>
File:S65-45736 (26419419180).jpg|[[Alekszandria]] és a [[Nílus]]-delta egy része
File:S65-45753.jpg|Cape Kennedy és a Floridai-félsziget keleti partvonala
</gallery>
 
A sikeres fantom randevút követően a legénység ismét lekapcsolta az áramellátást és hagyta, hogy az űrhajó [[Isaac Newton|Newton]] [[Newton törvényei|törvényeinek]] engedelmeskedve sodródjon tovább. Ez alatt az idő alatt csak a kísérletek folytatódtak tovább, ahogy idő és lehetőség nyílott rájuk. A repülés során összesen tizenhét kísérletet végeztek az űrhajósok, amelyek közül az érdekesebbek a következők voltak:
*''M–9'' Egyensúlyszerv funkciók mérése, amellyel a belsőfülben lévő egyensúlyszerv működését mérték, hogy a vízszintes tájékozódás érzete miként változik a repülés során.
*''S–1'' Fényképezés, amelyben Cooper először fotózta sikerrel az [[állatövi fény]] jelenséget az űrből.
*''S–7'' Felhőzet tetejének spektroszkópos vizsgálata, amellyel űrhajóból próbálták elvégezni a felhők magasságmérését <ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
Az ötödik napon a Gemini 5 számára is elérkeztek az idő előrehaladtával jelentkező műszaki hibák. Ekkor a kormányzásért felelős OAMS (Orbital Attitude Maneuvering System) előbb lelassult, majd az egyik fúvókája megszűnt működni. Chris Kraft repülési igazgató ekkor leállította az összes olyan kísérletet, amelyhez üzemanyag szükségeltetett. Kicsit később az egész rendszer működése szabálytalanba ment át, majd további két fúvóka is leállt. Innentől kezdve az űrhajó végig csak sodródott az űrbe, mindössze néha kapcsolta be a kormányrendszert Cooper, amikor a zavaróvá váló himbálózást szüntette meg. A repült időtartam végül megfelelt a Föld–[[Hold]]–Föld utazás időtartaménak.<ref name="OTSoT_ch11_4"/>
 
===Leszállás===