Főmenü megnyitása

Módosítások

1520-ban egy kutat említenek a Lensoron, 1524-ben pedig egyet a Virágsoron (ez utóbbit egy arany korona díszítette). 1523-ban a patakon átívelő hidat „hazugok hídjaként” említik (''circa pontem lygen''), mert úgy tartották, hogy leszakad, ha egy hűtlen asszony rálép.{{refhely|Jekelius|28–29. o.|azonos=J28}} A század közepén építették fel a [[Hirscher-ház|Kereskedőházat]], amelyben a helyi céhek mesterei számos műhelyt rendeztek be, és itt volt a város fedett piaca is. Ugyanekkor a teret szegélyező házak legtöbbjét felújították, reneszánsz stílusban építve át őket.{{refhely|Roth|117. o.}} A városháza előtt, a mai szökőkút helyén volt a [[pellengér]], ahol a törvényszegőket nyilvánosan megbotozták; közelében hajtották végre az akasztásokat, karóbahúzásokat, lefejezéseket is.{{refhely|Aldea|172–174. o.}} A teret évente két-három alkalommal takarították.{{refhely|Jekelius|37. o.}} Alatta a polgárok alagútrendszert ástak, ahol ostrom és háború esetére élelmiszert tartalékoltak.<ref>{{cite news |title=Tunelurile și grotele secrete ale Brașovului |url=http://adevarul.ro/locale/brasov/tunelurile-grotele-secrete-brasovului-reteaua-misterioasa-ziduri-Saua-tampei-locul-erau-tinuti-captivi-prizonierii-nemti-1_55127277448e03c0fde2d795/index.html |publisher=Adevărul |date=20150325 |accessdate=20170319}}</ref>
 
Az éves vásárok alkalmával Brassó egy keleti bazárhoz[[bazár]]hoz hasonlított, ahol román, magyar, német, lengyel, görög, macedón, raguzai, örmény, arab kereskedők találkoztak egymással.{{refhely|Pavalache|143. o.}} A helyi mesterek termékein kívül nyugati áruk és keleti cikkek („res turcales”) is gazdát cseréltek; a 16. században a kereskedés 20-40 százalékát a fűszerek tették ki.<ref>{{cite web |url=http://mcubrasov.ro/expozitia-permanenta/parter-nivelul-ii- |title=Prăvălia cu mirodenii |accessdate=20170321 |author=Fulga, Ligia |publisher=Muzeul Civiliatiei Urbane Brașov}}</ref> A Főtér azonban nemcsak vásárokat és kereskedést jelentett, hanem összefonódott a mindennapi élettel. A környező házakban gazdag szász [[patricius]]családok laktak, a középkori német településekre jellemzően a [[Klasszicizmus|klasszicista]] és [[barokk]] stílusú házak homlokzatának földszintjén árkádok voltak{{refhely|azonos=R47}} (ezeket ma már csak a Hirscher-ház őrzi).
 
Az [[Brassói tűzvész|1689-es tűzvész]] az épületeket kivétel nélkül megrongálta, újjáépítésük több évtizedet vett igénybe. A katasztrófa következtében Brassó elvesztette régi kinézetét; a ma látható házak java a [[18. század|18.]] és a 19. században épült, legtöbbjük historizáló [[reneszánsz]] stílusban, árkádok nélkül. Falaikat bibliai jeleneteket ábrázoló festmények díszítették.{{refhely|Jekelius|28–29. o.|azonos=J28}} 1737–1739 között a teret kikövezték (ez volt a város első köztéri kőburkolata), 1786-ban építették fel a Búzasoron Brassó legelső kétemeletes házát, 1801-ben pedig bevezették a közvilágítást, amit tizenkét olajlámpa szolgáltatott.{{refhely|Roth|194. o.;|Pavalache|317. o.}} 1814-ben még két kutat építettek.{{refhely|Pavalache|324. o.}}
39 806

szerkesztés