165 521
szerkesztés
„Szojuz T–2” változatai közötti eltérés
a
Számsablonok rendezése
a (→Küldetés: link, korr) |
|||
|
Központi tervező iroda CKBEM <= Центральное конструкторское бюро экспериментального машиностроения (ЦКБЕМ)> (OKB-1 <= ОКБ-1>, most OAO RKK Energiya im. SP Korolev <= ОАО РКК Энергия им. С. П. Королёва> - [[RKK Enyergija|Központi Kísérleti Gépgyártási Tervezőiroda]]). Az űrhajót kis átalakítással emberes programra, teherszállításra és mentésre (leszállásra) tervezték.
[[1980]]. [[június 5.|június 5-én]] a [[Bajkonuri űrrepülőtér]] indítóállomásról egy [[Szojuz hordozórakéta]] (11А511U) juttatta [[Föld]] körüli, közeli körpályára. Az orbitális egység pályája 88.7 perces, 51.6 fokos hajlásszögű, [[ellipszis (görbe)|elliptikus pálya]] [[apszispont|perigeuma]] {{szám|202|kilométer}}
Előzetes kísérleti repüléseket végeztek a [[Koszmosz–670]], [[Koszmosz–772]], [[Koszmosz–869]], [[Koszmosz–1001]] és a [[Koszmosz–1074]] űreszközökkel. A Szojuz T űrhajók (modernizált Szojuz űrhajó) kifejlesztésével biztosították az [[Interkozmosz]], a [[Szovjetunió]] és kelet-európai országok közös, emberes [[űrkutatás]]i programjához az embert szállító eszközt, elősegítve a [[Szaljut-program|Szaljut űrállomásokra]] történő alaplegénység váltását, valamint a látogatók fogadását. Új navigációs rendszer került beépítésre, teljes [[űrruha|szkafanderes]] felszerelésben három űrhajóst szállíthat, a beépített nagy teljesítményű, ''Argon'' számítógép automatikus segítséget nyújt a csatlakozáshoz, visszatéréshez. A leszálló kabin leválasztható lett az orbitális egységtől, így kisebb tömeget kell visszatérésnél lefékezni.
| |||