„Aki Kaurismäki” változatai közötti eltérés

a
Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
a ({{Életrajz infobox}} cseréje {{Személy infobox}}-ra (WP:BÜ), apróbb javítások)
a (Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ)
Aki Kaurismäki első filmes munkája a ''Valehtelija'' volt 1981-ben. A filmet testvére, Mika rendezte, míg ő forgatókönyvíró-társként és főszereplőként járult hozzá az alkotáshoz. A két testvér együttműködése a ''Saimaa-ilmiö''vel, a finn rockzenével foglalkozó dokumentumfilmmel folytatódott 1981-ben. Egy évvel később a Mika Kaurismäki által rendezett ''Arvottomat '' következett.{{refhely|Paavonheimo}}
 
Aki Kaurismäki első nagyjátékfilmje, a ''Bűn és bűnhődés'' (''(Rikos Ja Rangaistus)'') volt, amelyet [[Fjodor Mihajlovics Dosztojevszkij]] hasonló című [[Bűn és bűnhődés|regénye]] inspirált. Kaurismäki filmjének főszereplője egy volt jogászhallgató, aki egy vágóhídon dolgozik. Egy napon megkeresi azt a sofőrt, aki részegen elütötte a kedvesét, és hidegvérrel agyonlövi. A gyilkosságnak van egy szemtanúja, aki azonban nem árulja el őt a rendőrségnek, hanem egy jövő nélküli szerelmi kapcsolatba bonyolódik a volt diákkal.{{refhely|Allmovie 1}} A hús- és csontdaraboló berendezések munkájának aprólékos bemutatása egyfajta metaforája annak, ahogy a rendező látja a világot: a kicsi, védtelen lényeket szétmorzsolják a hatalmas, ellenőrizhetetlen erők.{{refhely|Allmovie 1}}{{refhely|Senses of cinema}}
 
1985-ben készült a ''Calamari Union'' című filmje, amelyben tíz férfi, valamennyiük neve Frank, megpróbál Helsinki egyik végéből a másikba élve eljutni.{{refhely|Senses of cinema}} Egy év múlva az ''Árnyak a Paradicsomban'' (''(Varjoja paratiisissa)'') következett, amely az úgynevezett Munkásosztály trilógia első darabja.{{refhely|Senses of cinema}}{{refhely|Port}} Ez egy kukás és egy bolti eladólány szerelmi története, amelynek főhősei, kisebb bűnök elkövetése után, felülnek egy [[Szovjetunió|szovjet]] hajóra, és elindulnak [[Tallinn]]ba, hogy ott kezdjenek új életet.{{refhely|Báron}} Ebben a filmben megjelenik a rendező visszatérő cselekményszövése: egy magába forduló kívülálló mindenét elveszti, de találkozik élete szerelmével. Agyondolgozza magát, de élete különböző váratlan események miatt még inkább kisiklik, és nem marad más út számára, mint a menekülés, lehetőleg külföldre.{{refhely|Senses of cinema}}
 
1987-ben mutatták be a ''Hamlet, az üzletember''{{refhely|Báron}} (''(Hamlet liikemaailmassa)'') című fekete-fehér filmjét, amely [[William Shakespeare]] [[Hamlet, dán királyfi|Hamletjének]] alapján készült.{{refhely|Port}} A történet egy cégvezetésen belüli viszályt jár körbe: Claudius a norvég Wallenberget szemeli ki új üzletfélnek, és a hajók helyett gumikacsákat szeretne gyártani, de Hamlet megöli őt. Hamlet maga is bűnös, apja halálát okozta. A cég végül a norvég Wallenberg-Fortinbras tulajdonába kerül.{{refhely|Báron}} Miközben a film követi a bosszút kereső fiú tradicionális történetét, Kaurismäki minden lehetőséget kihasznál, hogy az üzleti élet szereplőit, ahogy más filmjeiben is, a lehető legrosszabb színben mutassa be.{{refhely|Allmovie 2}}
 
Az 1988-as ''Ariel'' (''(Ariel)'') a Munkásosztály trilógia második darabja.{{refhely|Senses of cinema}} Főhőse egy fiatalember, aki ellopott pénzét akarja visszaszerezni, de végül ő kerül börtönbe. A fegyintézetben megismerkedik egy bűnözővel, akivel megszökik, és bűncselekményekbe bonyolódik. A főhős végül a rendőrből lett mészáros barátnőjével és annak gyerekével elhagyja Finnországot az Ariel nevű hajó fedélzetén.{{refhely|Báron}} Kaurismäkinak ez a film hozta meg a nemzetközi ismertséget, amikor az amerikai filmkritikusok társasága a legjobb idegen nyelvű alkotásnak választotta az ''Ariel''t.{{refhely|Allmovie 3}}
 
=== 1989-1994 ===
Az életműtől elütő groteszk ''Leningrád cowboys menni Amerika'' 1989-ben készült. A film egy furcsa orosz zenekar [[New York]]tól [[Mexikó]]ig tartó útját mutatja be. A turné célállomása a [[Madison Square Garden]] helyett egy menyegző lesz. A filmben autókereskedőként feltűnik [[Jim Jarmusch]] is.{{refhely|Báron}}
 
Ugyanebben az évben készült Aki Kaurismäki egyik legjobb filmje, a trilógia befejező darabja, ''A gyufagyári lány'' (''(Tulitikkutehtaan Tytto)''), amelynek magányos, csúnyácska főszereplője egyéjszakás kalandba bonyolódik egy férfival, és állapotos lesz. A férfi elutasítja őt. A lány, akit anyja és mostohaapja csak kihasznál, úgy dönt, végez azokkal, akik durván bánnak vele, és patkánymérget tölt az italukba. Végül a rendőrök viszik el munkahelyéről.{{refhely|Báron}}{{refhely|Allmovie 4}}
 
Az 1990-es ''Bérgyilkos fogadtam'' (''(I Hired a Contract Killer)'') finn-svéd-angol-német együttműködésben készült. A Londonban játszódó, angolul forgatott film főhőse egy magányos francia, Henri Boulanger, akit 15 év után elbocsátanak munkahelyéről. A férfi élete céltalan és üres, ezért elhatározza, hogy öngyilkos lesz. Mivel nem tudja megtenni, bérgyilkost fogad fel, hogy megölje őt. Ezután beleszeret egy fiatal nőbe, és megpróbálja a szerződést érvényteleníteni. Végül a tüdőrákos bérgyilkos megkönyörül rajta, és inkább magával végez.{{refhely|Port 5}}
 
Kaurismäki 1992-ben forgatta a ''Bohémélet'' (''(La vie de boheme)'') című filmjét, amely Henri Murger azonos című [[Bohémélet|regénye]] alapján készült. Rodolfo, az albán festő Párizsban megismerkedik egy francia költővel és egy ír zeneszerzővel. Rodolfo a Szovjetunió bukása után a Nyugatot érő kelet-európai „invázió” megtestesítője.{{refhely|Koltai}} Koltai Ágnes kritikus megfogalmazásával: ''„A Bohémélet agyonzsúfolt történetében minden a melodráma körül forog, pontosabban: a melodráma elsikkasztása körül. Kaurismäki szinte belefojtja hőseit a blaszfémiába és a keserű paródiába, komor arccal járnak-kelnek, komoran szeretnek, komoran készítik műveiket, mégis, néha az az érzésünk, mindjárt kitör a harsány nevetés, felcsattan egy egészséges kacaj. De nem tör fel, a tragédiának mindenképpen be kell következnie.”''{{refhely|Koltai}}
 
Két évvel később a rendező bemutatja ''Leningrad Cowboys Meet Moses'' című filmjét, amelyben a korábban megismert zenekar, „a világ legrosszabb rock and roll bandája” letelepedik Mexikóban, majd korábbi menedzsere javaslatára elindul vissza Oroszországba.{{refhely|Allmovie 5}} Ugyanebben az évben került a mozikba a ''Vigyázz a kendődre, Tatyjána!'' (''(Pidä huivista kiinni, Tatjana)''). A road movie két férfi és két nő különösebb cél nélküli utazását mutatja be.{{refhely|Port 4}}
 
=== 1995-2006 ===
Az 1996-os ''Gomolygó felhők'' (''(Kauas pilvet karkaavat)'') főszereplői elvesztik az állásukat, és nem tudnak elhelyezkedni.{{refhely|6}} A ''Juha'' (''(Juha)'') című fekete-fehér melodramatikus [[némafilm]] 1999-ben jelent meg. Egy klasszikus szerelmi háromszöget mesél el, amelyben az asszony megszökik egy férfival, és férje hiába próbálja őt visszaszerezni. A dráma egyetlen megoldása a vérbosszú.{{refhely|Király}}
 
2002-ben készült ''A múlt nélküli ember'' (''(Mies vailla menneisyyttä)''), a rendező legsikeresebb filmje. A mű középpontjában egy férfi áll, akit úgy összevernek, hogy elveszti az emlékeit. Az Üdvhadsereg gondoskodik róla, és a férfi beleszeret a szervezet egyik ápolónőjébe. A film [[Cannes-i fesztivál]]ról elhozta mások mellett a zsűri nagydíját, és nevezték az [[Oscar-díj]]ra is.{{refhely|Port 7}} Cannes-ban a rendező egymondatos beszédet tartott: ''„Először is magamnak köszönöm meg a díjat, másodsorban a zsűrinek.”''{{refhely|Paavonheimo}}
 
A 2006-os ''Külvárosi fények'' (''(Laitakaupungin valot)'') a ''Gomolygó felhők'' és ''A múlt nélküli ember'' után az úgynevezett Finnország-trilógia harmadik darabja. Címe [[Charlie Chaplin]] [[Nagyvárosi fények]] című alkotására utal, és a főszereplő, az éjjeliőr is hasonlít Chaplin csavargójához.{{refhely|Fám}} A magányos éjjeliőrt senki nem kedveli. Az ebbe belenyugvó Koistinen élete akkor változik meg, amikor megismerkedik Mirjával, az első nővel, aki komolyabb érdeklődést mutat iránta. Az érdeklődés azonban nem igazi, a nő csak kihasználja a férfit, aki ezt sztoikus nyugalommal veszi tudomásul.{{refhely|Port 8}}{{refhely|Báron 2}} A filmet Finnország jelölte az [[Oscar-díj]]ra, de a rendező visszavonatta a nominálást.{{refhely|Paavonheimo}}
 
=== 2007-2017 ===
A 2011-es ''Kikötői történet'' (''(Le Havre)'') Franciaországban játszódik, főszereplője Marcel, a cipőpucoló, aki gondjaiba vesz egy afrikai menekültet, és megpróbálja elérni, hogy ne toloncolják ki Európából.{{refhely|Port 9}} Legutóbbi filmje a ''Toivon tuolla puolen'', amelyet 2017-ben mutattak be, egy Finnországba érkező szír menekültről szól. A film berlini bemutatása alkalmából Aki Kaurismäki közölte: ''„várhatóan ez lesz az utolsó filmem. Fáradt vagyok, szeretném végre a saját életemet élni”''.{{refhely|Index}}
 
== Egyéb munkái ==
295 976

szerkesztés