„Horváth István (költő)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
kieg. |
|||
31. sor:
Elemi iskolát végzett szülőfalujában; édesanyja 1920-ban beíratja ugyan a [[nagyenyed]]i [[Bethlen Gábor Kollégium|Bethlen Kollégiumba]], de az anyagi nehézségek meggátolják továbbtanulását. Autodidakta módon képezte magát. 1921-től részesművelő [[Marosdég]]en, szolga Ózdon, [[Kolozsvár]]t és [[Bukarest]]ben. 1926-tól 1940-ig szülőfalujában gazdálkodik; közben napszámos, gyári munkás is. 1940 szeptemberében családjával együtt Kolozsvárra költözik, ahol előbb alkalmi munkás, majd novembertől szegődményes kisegítő szolga az [[Egyetemi Könyvtár (Kolozsvár)|Egyetemi Könyvtárban]], 1942-től egyetemi altiszt a Filozófiai Intézetben.
Már ismert író, amikor 1945-ben közli verseit a [[Képes Újság (folyóirat, 1945)|Képes Újság]], majd 1945 őszén meghívták szerkesztőnek a [[Magyar Népi Szövetség]] (MNSZ) lapjaként [[Kacsó Sándor (újságíró)|Kacsó Sándor]] szerkesztésében újrainduló [[Falvak Népe|Falvak Népéhez]]. Itt előbb az irodalmi, majd a politikai rovatot vezeti 1949 derekáig. Látása rohamosan gyengült, végül már csak névleges szerkesztő s elsősorban irodalmi munkásságot fejt ki. 1956-tól 1959-ig az [[Utunk]] versrovatát vezette. Súlyosbodó betegsége miatt 1962-ben nyugdíjazták. „Azóta pedig közel húsz éve a foglalkozása is csak az, hogy ő minálunk, hogy ő közöttünk – Horváth István. A költő, az elbeszélő, a népköltészeti gyűjtő, a mesemondó” ([[Marosi Péter]]).
Egy részeg autós gázolta el a [[Mikó utca (Kolozsvár)|Mikó utca]] 12. szám előtt.<ref>{{CitLib| aut = Gaal György | tit = Kolozsvár | subtit = Történelmi városkalauz | loc = Barót | red = Tortoma | ann = 2011| isbn = 978 606 92279 0 9 | pag=127}}</ref> Sírja a [[magyarózd]]i temetőben található.
==Munkássága==
| |||