„Délnyugat-Afrika az első világháborúban” változatai közötti eltérés

→‎Német gyarmatosítók Délnyugat-Afrikában: A von lemaradt. https://de.wikipedia.org/wiki/Adolf_Lüderitz
(→‎Német gyarmatosítók Délnyugat-Afrikában: A von lemaradt. https://de.wikipedia.org/wiki/Adolf_Lüderitz)
[[Fájl:Bundesarchiv Bild 105-DSWA0114, Deutsch-Süd-Westafrika, Parade.jpg|bélyegkép|250px|A ''Schutztruppe'' egyik katonai parádéja]]
[[Fájl:Hererowars.jpg|bélyegkép|250px|Egymással harcoló németek és hererók a [[hereró háború]] idején]]
[[Franz Adolf Eduard Lüderitz]] brémai kereskedő azzal a kéréssel fordult [[Otto von Bismarck]] kancellárhoz 1882. november 12-én, hogy a jövőben megépítendő dél-afrikai telephelyének garantálja a biztonságát. A kancellár elfogadta a kérést és hamarosan Lüderitz egyik munkatársa megvásárolta az ''Angra Pequena'' nevű földdarabot, majd nem sokkal ezután megalapította [[Lüderitz (város)|Lüderitz]] városát. Az esetleges brit beavatkozás elkerülése végett a terület hivatalosan is a [[Német Birodalom]] fennhatósága alá került 1884-ben, és ezt kinyilvánítva a [[Német Császári Haditengerészet]] egyik hadihajóját, az [[SMS Nautilus]]t a helyszínre küldték.
 
A gyarmat területén végérvényesen 1884. augusztus 7-én jelent meg a német zászló. Lüderitz nemsokára bekövetkező halálát követően az 1885-ben létrejövő [[Német Gyarmati Társaság Délnyugat-Afrikáért]] nevű szervezet vette át a gyarmat irányítását. A társaság tovább folytatta a Bismarck kancellár által felvázolt gyarmati politikát: a gyarmatok fejlesztése során a közpénzek helyett a magántőkére kell építeni. [[Heinrich Ernst Göring]]<ref>[[Hermann Göring]] édesapja.</ref> lett a gyarmat első vezetője, aki birodalmi megbízottként Otjimbingwében állította fel a német közigazgatást. 1887. április 17-én a kormányzó elfogadta azt a törvényt, amelyben külön jogot kaptak a fehérek és a feketék. Ez fokozatosan rontotta a viszonyt a bennszülött, őslakos törzsek és a gyarmatosítók között. Ezek után a Német Délnyugat-Afrikával kapcsolatos német gyarmati politikában csak a Bismarckot követő német kancellár, [[Leo von Caprivi]] tevékenysége hozott változást. Az új kancellár határozottan felszólalt a német érdekek mellett, kiállt Délnyugat-Afrika „birtoklásáért”, s evvel egyidejűleg a gyarmat végleges pacifikációja mellett döntött. Caprivi érdeme emellett a [[Helgoland–Zanzibár-egyezmény]] megkötése is, amely eredményéül az akkor már német koronagyarmat Német Délnyugat-Afrikához csatolták az ún. [[Caprivi-sáv]]ot.<ref>{{Opcit|n=Német–Juhász|o=23-24}}</ref>