„Gemini–5” változatai közötti eltérés

a
(→‎Személyzet: helyesírás)
===A repülés közvetlen előkészítése===
[[File:Pete Conrad - egress training.jpg|bélyegkép|balra|250px|Pete Conrad az egyik tréning során]]
A Gemini IV randevú kísérletének kudarca miatt a legnagyobb kérdés az [[űrrandevú]] végrehajtása volt, mint következő feladat a Gemini–program számára. A problémát három oldalról kezdték el megoldani. Egyrészt a röppálya szakértőknek ki kellett dolgoznia azokat a műveleteket, amelyekkel valóban meg lehetett valósítani két űrhajóval egymás megközelítését. (A probléma abban állt, hogy a földi kétdimenziós világgal szemben az űrbeli három dimenzió sokkal összehangoltabb és finomabb mozgásokat kívánt meg. Ha egy űrhajóban növeljük például a sebességet, egyben a pályamagasságot is növeljük és fordítva. ezértEzért nem elegendő az [[űrhajó]] orrával megcélozni egy célpontot, aztán „gázt adni”, mert az máshová visz, mint gondolnánk. egyEgy megközelítés érdekében bonyolult és finom manőverek összességét kell végrehajtani, hogy az az egyszerű szándék, mint ''„odamegyek”'' megvalósuljon.) Másrészt a legénységet a lehető legkörültekintőbben tervezett kiképzésnek kellett alávetnie, különös tekintettel a szimulátoros randevú gyakorlásokra. Harmadrészt pedig az űrhajót komputertámogatású eszközökkel kellett felszerelni, ahol maga az [[IBM]] [[komputer]] is kérdéseket vetett fel, mivel a legutóbbi repülésen épphogy ez a részegység romlott el.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
 
A komputerprobléma elhárítása egyfajta félmegoldást szült. Mivel a repülés után kb. 500 teszten próbálták előidézni a hibát és az egyszer sem sikerült, maga a hiba rejtély maradt. Ezért az IBM inkább beépített egy manuális kapcsolót a gépébe, amellyel át lehetett hidalni azokat a részeket, amelyek a hiba szempontjából gyanúsak voltak és végül ezt a változatot küldték a következő repülésre. A gyakorlásokat illetően két fő területre koncentráltak (a korlátozott szimulátorkapacitás megoldása mellett): a randevú gyakorlására és a szimultán startra egy másik űreszközzel. Az előbbi műveletet úgy tervezték el, hogy az űrhajó magával visz egy kis, kibocsátandó eszközt, egy kvázi műholdat, amelynek hivatalos neve a Randevú Felmérő Csomag (Rendezous Evaluation Pod) volt. A NASA hosszú távon egy Agena céljárművel tervezte a randevút, az első kísérlet mégis anélkül, egy egyszerűsített eszközzel zajlott és a legénység gyakorló idejének nagy részét ez kötötte le.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
[[File:S65-28750 (26088402873).jpg|bélyegkép|balra|250px|Cooper és Conrad közvetlenül a felszállás előtt felkészül a repülésre]]
További tervezési kérdések voltak még, hogy legyen-e [[űrséta]], az űrhajó pályáját úgy határozzák-e meg, hogy az egy rövid idő után magától is visszatérjen a Földre, hogy milyen űrruhát viseljenek az űrhajósok. Továbbá felmerült a lehetősége, hogy első alkalommal lehetne elpróbálni élesben két űrhajó nagyjából egyszerre történő felbocsátását is, amikor a Gemini a 19-es indítóállásból, az [[Agena]] céltárgy pedig a 14-esből indult nagyon rövid időkülönbséggel. Később a Gemini–program során ez lett a sztenderd indítási procedúra, mivel a randevúk és az összekapcsolódások nagy része ebben a formában valósult meg. Az űrséta kérdése hamar eldőlt, egyrészről White űrsétájának megismétlése nem hozott volna újdonságot, másrészt a létfenntartó rendszer egyelőre nem volt képes többre, tehát értelmetlen lett volna egy sima ismétlés. Ezért a NASA úgy döntött, hogy nemcsak a Gemini V-ön, hanem a következő három repülésen nem lesz űrséta. Az űrruha kérdésében nagyobb vita bontakozott ki. Rendelkezésre állt a legújabb, űrsétára is alkalmas G4C [[űrruha]], vagy az azt megelőzően hordott, a Mercury–programból száérmazószármazó, még űrsétára alkalmatlan verzió. Emellett az űrhajósok egyenesen azért kampányoltak, hogy levehessék az űrruhájukat, hogy a megcélzott 8 napban nagyobb terük legyen (McDivitt és White 4 napos tapasztalata egyébként is az volt, hogy nagy mennyiségben gyűltek a kabinban a használaton kívüli eszközök és a szemét, ezért a komfort miatt volt értelme a nagyobb térért vitába szállni). Végül a NASA parancsszóval a G4C alkalmazása mellett döntött.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
 
Eredetileg a Gemini V startja [[1965]]. [[augusztus 9.|augusztus 9]]-re tűzetett ki, ám Cooper és Conrad a feszített tempó ellenére nem végzett a kiképzéssel. Ezért Deke Slayton Washingtonba utazott. hogy rávegye a vezetést a starthalasztásra, amit el is ért, tíz nappal későbbre tűzték ki a hivatalos startot. Augusztus 19-én, azonban – miközben már a legénység is benn ült a startra váró űrhajóban – egy viharzóna érte el Cape Kennedy-t, majd amikor egy az indítóállás közelében becsapübecsapó villám nyomán feszültségingadozásokat is tapasztaltak, úgy döntöttek a legénységet kiszállítják, az üzemanyagot leengedik és 48 órával eltolják a startot.<ref name="OTSoT_ch11_3"/>
 
===A repülés===