„Hrvatska Kostajnica” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
 
== A község települései ==
A községhez [[Čukur]], Hrvatska Kostajnica, [[Panjani]], [[Rausovac]], [[Rosulje (Hrvatska Kostajnica)|Rosulje]], [[Selište Kostajničko]] és [[Utolica]] települések tartoznak.
 
== Története ==
=== Az ősidőktől a 13. századig ===
Kostajnica neve a gesztenye (kesten) növénynév régi horvát ''„kostanj”'' alakjából származik és olyan területet jelöl, ahol különösen sok volt a [[gesztenye]]fa. Régen az Una két partját gesztenyeerdő borította. A legrégibb régészeti leletek a [[rézkor]]ból és a [[bronzkor]]ból származnak. Ezek az i. e. 2500 és 2000 közötti időből származó cseréptöredékek és egy kőszekerce. Akkoriban ezen a területen az illírek egyik törzse, a japodok éltek. A rómaiak az [[i. e. 1. század]]ban hódították meg ezt a vidéket. A Zrinska gora és a Trgovska gora területén már a rómaiak is bányásztak vasat, ólmot és ezüstöt. A meghódított területen megkezdődött az utak építése. Az illír területek két főutat építettek. Az egyik Salonából Sisciába, a másik Salonából Sirmiumba vezetett. Mindkét út a mai Kostajnica közelében haladt el. Az utak létét öt megtalált mérföldkő is megerősíti, melyek egyikét a szakközépiskola előtt állították fel. A horvátok ősei a [[7. század]]ban telepedtek meg ezen a vidéken, mely a [[10. század]]ban alapított Horvát Királyság része volt. [[1097]]-ben a Petrova gora hegységben vívott csatában győzte le [[Kálmán magyar király|Könyves Kálmán]] serege Svačić Pétert, az utolsó horvát királyt, majd a Kálmán király és a horvát nemesség közötti megállapodás a ''„pacta conventa”'' értelmében [[1102]]-ben Horvátország részeként ez a terület is a [[Magyar Királyság]] része lett. A középkorban területe a dubicai zsupánsághoz tartozott.
 
=== A 13. és 14. században ===
[[File:180731 Alsóörs 4 nap 5 Dinnyés Várpark (49) Kosztajnica.jpg|thumb|250px|Várának makettje a [[dinnyés]]i [[Várpark (Dinnyés)|Várpark]]ban]]
Írott forrásban a települést [[1240]]-ben ''„Koztainicha”'' néven említik először. Az oklevél egy birtok határait írja le, mely a Kostajnicáról Dubicára vezető útig terjedt. [[1258]]-ban [[IV. Béla magyar király|IV. Béla király]] határozott egy a dubicai templomosok és a kostajnicai Hetink (Hetynk) közötti itteni birtokvitában. [[1272]]-ben [[V. István magyar király|V. István]] erősíti meg Hetink fiait Marint, Pétert és Ivánt kostajnicai birtokukban. A Hetink nemzetségnek valószínűleg udvarháza, vagy vára volt Kostajnicán, jobbágyaik pedig a vár alatti településen laktak. A [[14. század]]ban több oklevél is megemlíti őket immár a Kostajnicai előnévvel, illetve a család tagjait. Ekkor a térség legnagyobb urai már a Babonicsok voltak, akinek birtokai a Sanától an Unán át a Glináig és a Kulpáig terjedtek, arról azonban nincs adat, hogy Kostajnica is az övék lett volna. [[1334]]-ben Kostajnicának már állt Szent Mihály tiszteletére szentelt plébániatemploma és megvolt a ferences kolostor is. A ferenceseket [[1285]] és [[1294]] között valószínűleg a Hetinkek telepítették le ide. A kostajnicai birtok a mai Hrvatska Kostajnica és Bosanska Kostajnica területére is kiterjedt Dubica, illetve Dobrljin irányában. Ez a nemzetség a [[15. század]] elején halt ki és birtokaik a királyra szálltak. Az Unamentén a 14. században egy új nagybirtokos család tűnt fel, a Zrínyiek. [[I. Lajos magyar király|Nagy Lajos király]] [[1347]]-ben megszerezte Zrin várát és a dalmáciai Ostrovica váráért cserébe a Zrínyiek őseinek, a Subicsoknak adta, akik a várról vették fel a Zrínyi nevet.
[[Kép:HrvatskaKostjanica-castle2008.JPG|250px|bélyegkép|jobbra|Kostajnica vára]]
 
=== A 15. századtól a török háborúkig ===
Kostajnica várát [[1420]]-tól említik. [[1424]]-ben [[Luxemburgi Zsigmond|Zsigmond király]] Blagay Lászlónak és fivérének adta, de ezt Cillei Frigyes bán nem ismerte el, mire bepanaszolták őt a királynál. Később a Lipoveciek birtoka. Lipoveci Ilona házassága révén szomszédvári Tót Lászlóé, majd [[1442]]-ben a második férjé, Frangepán Mártoné és leszármazottaié lett. [[1471]]-ben Frangepán Miklós négyezer aranyért Benvenjuda Ivánnak adta el. [[1480]]-ban [[I. Mátyás magyar király|Mátyás király]] kikényszerítette, hogy Benvenjuda lemondjon a várról, de Mátyás halála után újra birtokba lépett. [[1492]]-ben a Benvenjuda fivérek nyolcezer aranyért Egerváry Lászlónak adták el. Kostajnica időközben jelentős településsé vált vásártartási joggal. A vár uradalmához 27 falu tartozott jó jövedelemmel. A [[16. század]] elején, miután a török [[1513]]–ban elfoglalta Dubicát, a király [[Beriszló Péter]] püspöknek adta Kostajnicát, amely így egyházi birtok lett. [[1530]]-ban Tahi János vránai perjel 13 ezer aranyért Zrínyi III. Miklósnak adta el. Az ő halála után [[Zrínyi Miklós (hadvezér)|Zrínyi IV. Miklós]] birtoka lett. [[1539]] májusában a Ferdinánd -párti Zrínyi Kostajnica várában ölte meg az árulóvá váló Hans Katzianert, korábbi királyi főhadparancsnokot és fogadott testvérét. Az [[1530-as évek]] ünnepelt osztrák hadvezére ugyanis az [[1537]]-ben elvesztett eszéki (Gorjan) csata után átállt Szapolyai János oldalára, és félő volt, hogy egész Horvátországot és Szlavóniát elszakítja a Habsburgoktól.
 
=== A török elleni védelmi harcok idején ===
Bosznia [[1463]]-as török megszállása után egyre erősödtek a horvát területeket ért török támadások. A török [[1469]]-ben, [[1471]]-ben és [[1478]]-ban is támadta Kostajnica térségét, nagy károkat okozva a helyi lakosságnak. [[1483]]-ban megtámadta Kostajnicát is, de vereséget szenvedett. 1513-ban elesett Dubica. [[1540]]-ben megtámadta Zrin várát, de a Zrínyiek visszaverték. [[1542]]-ben a király Zrínyit nevezte ki horvát bánná, aki [[1544]]-ben és [[1545]]-ben súlyos harcokat vívott a törökkel az Unamentén. [[1553]]-ban megerősítette Kostajnica és Novi várait, melyek védelmére a királytól katonaságot kért. A két vár védelmét a király Erdődy Péterre bízta. [[1556]]-ban Zrínyi muraközi és magyarországi birtokainak védelmével volt elfoglalva. Ezalatt Malkocs bég boszniai pasa ostrom alá vette Kostajnica várát, melyet mindössze 60 főnyi katonaság élén Lusthaler várkapitány védett, aki a kilátástalan helyzetben [[július 23.|július 23-án]] átadta a várat a töröknek. Ezután nehéz idők következtek az Una, Száva és Kulpa közötti terület lakosságára. A török egészen Zágrábig dúlta a horvát vidéket. Zrínyi nem tudta megakadályozni Valpó, Verőce és Csázma elestét sem, majd [[1566]]-ban ő maga is elesett [[Szigetvár]] védelmében.
[[Kép:Kostajnica 1617.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Kostajnica látképe 1617-ben.]]
 
 
=== A katonai közigazgatás idején ===
A 18. században két nagy törökellenes háború is dúlt [[1716]] és [[1718]], illetve [[1737]] és [[1739]] között. Az elsőben a császári hadak felszabadították Észak-Boszniát és Szerbiát, de a másodikban újra elveszítették ezeket a területeket. A török hatóságok üldözni kezdték a boszniai keresztény lakosságot, ezért a nép a ferences szerzetesek vezetésével a Báni végvidék, és a Szerémség területére menekült. Kostajnica várát kijavították, míg a vár közelében kezdett kialakulni a mai város magja. A város piactere a vár alatt, a török oldalon volt. 1713-ban a városban két templom és egy kápolna (Szent Anna) állt. A ferencesek temploma és kolostora 1729 és 1756 között épült. A Szent Miklós -templom lett a plébániatemplom. Az Una és Djed-hegy között kifejlődött településnek mintegy 50 háza volt, míg a szigeten több mint 30 állt. A [[18. század]] elején Kostajnicán egy fontos és forgalmas határmenti intézmény is működött a vámhivatal, mely a forgalmat és a kereskedelmet is ellenőrizte. Az Oszmán Birodalomból származó árukat 20 napra karanténba helyezték és csak ezután szállíthatták tovább. Ugyanígy védekeztek a keletről származó fertőző betegségekkel szemben is. [[1788]] és [[1791]] között újabb háború dúlt Ausztria és Törökország között, de a Dubica és Kostajnica között zajlott csatában a török végül meghátrálni kényszerült a császári erőkkel szemben. Kostajnica [[1718]] és [[1871]], a katonai közigazgatás megszüntetése között katonai irányítás alatt állt. [[1749]]-ben a Báni végvidéket átszervezték, két ezredre, a glinaira és a kostajnicaira osztották fel. Kostajnica [[1776]]-ban városi rangot kapott, [[1788]]-ban [[szabad királyi város]] lett. [[1809]] és [[1813]] között francia uralom alatt állt.
[[Kép:Most preko Une Hrvatska Kostajnica.jpg|250px|bélyegkép|jobbra|Híd az Una folyón.]]