„Supetar” változatai közötti eltérés

Supetar helyén bizonyíthatóan legkésőbb a [[6. század]]ban, valószínűleg azonban már ennél sokkal előbb kialakult az első emberi település, melynek a 6. században már nagyobb keresztény közössége volt. Minderről a mai plébániatemplom helyén talált, 1974 és 1979 között feltárt és konzervált ókeresztény bazilika maradványa tanúskodik. A háromhajós ókeresztény templom különösen kitűnik a sziget vele egykorú szakrális épületei közül gyönyörű mozaikpadlójával. A maradványok ékes bizonyítékai a keresztény hit elterjedésének a szigetnek ezen az északi oldalán. A késő ókori, kora középkori települést valószínűleg a népvándorlás vihara söpörte el, hogy aztán majdnem ezer évig ne alakuljon ki település a Brač- sziget északi partjának ezen a részén.

Supetar lakott helyként történő első írásos említése [[1423]]-ban történt, [[1516]]-ban pedig a közeli [[Nerežišća]] kikötőjeként tűnik fel az írott forrásokban. Nerežišća ebben az időben és egészen a 19. századig a sziget legnagyobb települése, egyházi és világi központja volt. A tengerparti települések középkori kialakulását akadályozta az a bizonytalanság, melyet a kalózok megújuló rajtaütési okoztak a part menti területeken. Ez a körülmény, valamint az a tény, hogy kívül esett a legfontosabb hajózási útvonalakon a sziget gazdasági fejlődését is hosszú ideig hátráltatta. G. Giustinian velencei hivatalnok írja [[1553]]-ban, hogy a Brač- sziget települései a sziget belsejében vannak, de már hét öbölben (köztük minden bizonnyal a Supetariban is) lakóházak is találhatók. Az új település és kikötője nevét a Szent Péter tiszteletére szentelt ókeresztény bazilikáról kapta. A név a latin Sanctus Petrus név horvát megfelelőjéből a Sveti Petarból a nép ajkán rövidült a mai Supetar alakra. Augustis Valier pápai vizitátor [[1579]]-ben látogatta meg a települést. A településen akkor már mintegy hatvan ház állt, melynek hívői a donji humaci plébániához tartoztak. A helyi lakosság új templom építésébe kezdett, melyet nem sokkal azelőtt fejeztek be. 1597 júniusában már annyira fejlődött, hogy az akkori püspöktől Petar Cedulintól saját plébánia alapítását kérte. A plébánia de facto alapítása [[1604]]-ben, jogilag azonban csak [[1612]]-ben, az akkori donji humaci plébános elhunytával történt meg. A velencei uralomnak [[1797]]-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. [[1806]]-ban a sziget az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után újra az osztrákoké lett. Supetar [[1827]] óta a sziget fővárosa. [[1918]]-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A [[II. világháború]] idején a [[Független Horvát Állam]] része volt. A háború után a szocialista Jugoszláviához tartozott. A település 1991 óta a független Horvátország része. 2011-ben a településnek 3213 lakosa volt.

*A [[Szent Miklós]] templomot a 17. században építették az azonos nevű félszigeten. A korabeli források szerint [[1645]]-ben még épülő félbenépülőfélben volt, 1673-ban pedig már a bővítését említik. Oltárképét 1876-ban Bécsben vásárolták, ma a 18.-19. században készített oltárral együtt a plébánia múzeumában látható. Az épületet 2000-ben teljesen megújították, ennek során az itt lévő régi szobrokat és képeket a plébánia múzeumába vitték át. Az épületet ma Szent Miklós és Szent Teréz szobrai, valamint az oltár mögötti feszület díszíti.