|
A történetek azokhoz a középkori legendákhoz hasonlóak, amelyek [[Idősebb Jakab apostol|Jakab]] apostolt [[Santiago de Compostela|Compostelá]]val vagy [[Arimathiai József]]et [[Glastonbury]]vel kapcsolják össze. E korábbi legendák az apostolokról szóló [[Apokrif iratok|apokrif]] regényekből alakultak ki.<ref name="Henry Chadwick: A korai egyház"/>
== Táblázatban ==
Az őskeresztények és a [[Ókeresztény egyház|későbbi századok]] kereszténységének összehasonlítása:
{| class="wikitable"
|+
!
!Őskeresztények
!Későbbi századok
|-
|'''Szociális helyzet'''
| A gyülekezeti tagok és tisztségviselők [[Egyszerűség (vallás)|anyagi lemondás]]ban, vagyonközösségben élnek.<ref>[http://szentiras.hu/RUF/ApCsel%204,32 ApCsel 4,32]</ref>
| A 4. században a papság már olyan fényűző életmódot folytat, hogy nem egy egyházatya (így például [[Szent Jeromos|Szt. Jeromos]]) szót emel ellene
|-
|'''Papság'''
|Nincs papság, minden hívő pap és evangélizátor egy személyben.<ref>1Pt 2,5 1Pt 2,9</ref> <br> Az újszövetségi egyetemes papság képzete – amely szerint minden hívő ember pap is – a 2. század elején még eleven, de fokozatosan háttérbe szorul.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
|A 2. századtól kialakul a pasztorális papság. A papságfogalom meghonosodása következtében tettek határozottan különbséget a [[klérus]] és a laikus többség között.{{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
|-
|'''Elöljárók'''
|A tisztségviselők súlya kicsi, mindenki egyenrangú {{refhely|Karl Heussi: Az egyháztörténet kézikönyve}}
|Létrejön az alá- és fölérendeltség, az egyházi hierarchia, az ún. episzkopális egyház
|-
|'''Egyházszervezet'''
|Egymástól független gyülekezetek léteznek, nincsenek szövetségbe, "egyház"ba tömörülve
|A 2. századtól kialakulnak a "püspökegyházak";<br> az [[Első nikaiai zsinat|1. egyetemes zsinat]] után (325) Róma, Alexandria és Antiokhia püspök-metropolitái a többi metropolita elé kerülnek. [[Ókori Róma|Róma]] a latin Nyugat felett kap elsőséget, [[Alexandria (Egyiptom)|Alexandria]] a hellenisztikus Egyiptom, [[Antiokheia|Antiokhia]] a Kelet, [[Cilicia]] és [[Ciprus (sziget)|Ciprus]] felett.<ref>Gergely Jenő: A pápaság története 33. o.</ref>
|-
|'''Összejöveteli hely'''
|Az összejöveteli helyek szentképek, szobrok, oltárok nélküliek;<br>gyakran magánházaknál történik
|Megjelennek a gazdagon berendezett templomok, amelyek igyekeznek versenyre kelni a pogány népek szentélyeivel.
|-
|'''Istentisztelet'''
|Az [[istentisztelet]] igehirdetésből, imákból, éneklésből, áhítatból áll.
|Kialakul a [[Liturgia|liturgikus]] istentisztelet.
|-
|'''Dogmatika'''
|Hitüknek alapigazságai, melyre vallásuk épült: az első [[Isten]] egysége, a [[monoteizmus]], a második [[Jézus]] messianitása és halálának [[megváltás]]ként való hirdetése.
A gyülekezetekben a híveket nem szabályok kapcsolták össze; az őskereszténység nem törvény volt, amely rendelkezések százaival korlátozza a hívők életét,
hanem néhány elv, melyek megtartása mellett a külsőségekben híveinek teljes szabadságot engedélyezett.
|Kialakulnak a [[Dogma (fogalom)|dogmá]]k;<br> a kiátkozások, a másként gondolkozók üldözése jellemző.
|-
|'''Másodrendű kultusz'''
|Az őskeresztény korból nem ismert a [[Mária-tisztelet]], a [[A szentek és ereklyéik tisztelete|szentek és ereklyéik tisztelete]], a [[képtisztelet]] stb.
|Megjelenik a [[Szerzetesrend|szerzetesség]], a [[Mária-tisztelet]], a [[A szentek és ereklyéik tisztelete|szentek kultusza]], [[Ereklye|ereklyé]]k tisztelete, a [[képtisztelet]], a [[gyónás]], a [[rózsafüzér]], a körmenetek, a [[keresztút]], az érmék viselése stb.<br>Máriát a pogány [[anyaistennő]]k mintájára,<ref>Hahn István: Istenek és népek</ref> mint [[Theotokosz|Isten anyját]] kezdik el tisztelni.<br>Hogy a pogányságból áttérteknek a bálványimádást pótolják, fokozatosan beviszik a szobrok és képek tiszteletét az istentiszteletbe.<ref>J. Mendam: The Seventh General Council, the Second of Nicaea</ref>
|-
|
|
|
|}
== Kapcsolódó szócikkek ==
| 