„Grúz Demokratikus Köztársaság” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a korr
BinBot (vitalap | szerkesztései)
a A kelleténél több kelletés és mellet-mutogatás megszüntetése (naná, hogy kézileg). Ugye éééértiiiik???
51. sor:
=== Elismerése ===
[[Fájl:Georgien_Parlament_Unabhängigkeit.jpg|balra|bélyegkép|300x300px| A Nemzeti Tanács ülése, 1918. május 26.]]
Grúziát Németország és az Oszmán Birodalom még a függetlenség napján elismerte. Az új államnak német védelem alá kellett állnia, és a nagyrészt muzulmánok által lakott régiókat (Batumi, Ardahan, Artvin, Akaltszike és Akalkalaki városai) át kelletkellett adnia az Oszmán Birodalomnak (Batum-i szerződés, 1918. június 4.). A német támogatás lehetővé tette a grúzok számára, hogy kiűzzék a bolsevik fegyveres erőket [[Abházia|Abháziából]]. A német erők Friedrich Freiherr Kress von Kressenstein tábornok vezetése alatt álltak. Az [[első világháború]] német vereségét követően a grúz kormány engedélyével brit megszálló erők érkeztek az országba. A britek és a helyi lakosság közötti kapcsolatok feszültebbek voltak, mint a németek között. Batumit egészen 1920-ig megszállva tartották a britek. 1918. december 25-én Tbiliszibe egy brit hadcsoportot is telepítettek.
 
Grúzia szomszédaival való kapcsolata rendkívül feszült volt. Területi viták álltak fenn [[Első Örmény Köztársaság|Örményországgal]], [[Gyenyikin]] fehér orosz kormányával és [[Azerbajdzsáni Demokratikus Köztársaság|Azerbajdzsánnal]]. Az első két esetben a viták fegyveres konfliktusokhoz vezettek. Egy brit katonai békefenntartó hadsereg próbált békét közvetíteni a felek között, hogy megszilárdítsa a hatalmat a régióban, mielőtt ott a bolsevikok átveszik a hatalmat. Annak megakadályozására, hogy az orosz fehér hadseregek se tudják megtámadni az újonnan függetlenedett államokat, a régió brit parancsnoka egy határvonalat húzott a Kaukázuson keresztül, amin Gyenyikinek nem szabadott átkelnie. Ennek a lépésnek köszönhetően Grúzia és Azerbajdzsán rövid időre, bár fellélegezhetett. A gyenyikini erők inváziójának fenyegetése – a brit álláspont ellenére – 1919. június 16-án Grúziát és Azerbajdzsánt kölcsönös védelmi szövetségbe hozta össze.<ref name="sicker">{{cite book|title=The Middle East in the Twentieth Century|last=Sicker|first=Martin|authorlink=|coauthors=|year=2001|publisher=Greenwood Publishing Group|location=|isbn=0-275-96893-6|pages=120}}</ref>
67. sor:
Grúzia 1920. december 16-án elutasította, hogy felvegyék a [[Nemzetek Szövetsége|Nemzetek Szövetségébe]], de 1921. január 11-én részlegesen elismerték függetlenségét az Antant.<ref name="skinner">{{cite book|title=Georgia: The Land Below the Caucasus|last=Skinner|first=Peter|authorlink=|coauthors=|year=2014|publisher=Narikala Publications|location=|isbn=978-0-9914232-0-0|pages=469}}</ref> Ez azonban nem akadályozta meg abban a szovjeteket, hogy egy hónappal később megtámadják Grúziát.
 
Miután Azerbajdzsán és Örményország is a kommunisták megszállása alá kerültek, Grúzia maradt az egyedüli független, demokratikus ország a Kaukázusban. Miután a britek kivonták hadseregeiket, a grúz hadseregnek egyedül kelletkellett felvállalnia a harcot a Vörös Hadsereggel minden külső támogatás hiányában.
 
A szovjet források szerint a grúziai kapcsolatok romlottak a békeszerződés állítólagos megsértése, a grúz bolsevikok letartóztatása, az Örményországba irányuló szállítmányok lefoglalása miatt, valamint fennállt az a gyanú, hogy Grúzia segíti a fegyveres lázadókat az Észak-Kaukázusban. Grúziát azzal vádolta Moszkva, hogy kormányellenes zavargásokat váltott ki az országa különböző területein, és határsértéseket provokált a Zakatala régióban. A Lori "semleges zóna" is egy vitatott terület volt, amelyre az Örmény SZSZK is igényt tartott a grúz–örmény háború elvesztése óta.