[http://tudasbazis.sulinet.hu/HU/szakkepzes/rendeszet/irodai-ugyviteli-ismeretek/feladatok-konyvtarakkal/a-hierarchikus-fa-struktura Fastruktúrára] leegyszerűsítve, [[VezermotivumVezérmotívum |vezérmotívumainak]] mindegyike külön-külön is egy-egy önálló életmű alaptézisét képezhetné, Rátai felfogása szerint azonban a világ hálózatok hálózataiként felfogható sokdimenziós összefüggésrendszerben működik, és ez a komplex látásmód jut kifejezésre műveinek kompozícióiban is, az egymást kiegészítő műfajok és szólamok asszociációs szövedékeként, három kötetbe sűrítve. A változó (egyes részleteiben sokszor változatlan) formában visszatérő leitmoivok (szabad megfogalmazásban és tetszőleges sorrendben, hiszen valamennyi azonos értékű és jelentőségű): Az almafa törvénye – A többgenerációs fészekalj problematikája – Kiűzetés az evolúcióból – Állati múltunk torzult öröksége – Bódulatkeltő kannibál isteneink – A monoteizmus paradoxonja – A tudomány paradoxonja – Kultúra vs civilizáció – Homo sapiens spiritualis – Homo sapiens humanus – Anyagba zárt páracseppjei a végtelen óceánnak. Rátai meggyőződése: a kultúra és a civilizáció egymásba fonódó kettős spiráljának kényszerítő és egyben inspiráló hatására mindinkább kikerülünk az evolúció gyámsága és önkénye alól, terepet készítve a Homo sapiens humanus születésre váró, globális problémáink globális megoldására alkalmas valódi demokráciájának, melyben a maga helyén mindenki egyaránt kompetens, mindenki választó és kiválasztott. Ám szigorú intelme: a képzelt piramis csúcsára felkapaszkodott, spirituális hagyatékából önmaga által kiforgatott, kiüresített Homo sapiens sapiens sohasem fog valódi demokráciát teremteni, arra csak a Homo sapiens humanus lehet képes.
