„Historizmus” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
4. sor:
| text = Ez a szócikk vagy szakasz elsősorban magyarországi nézőpontból tárgyalja a témát, és nem nyújt kellő nemzetközi kitekintést}}
[[Fájl:Werdau - townhall (aka).jpg|thumb|300px|A [[werdau]]i városháza historizáló épülete ([[Szászország]], [[Németország]])]]
A '''historizmus''' (a [[latin nyelv|latin]] ''történetiség'' szóból) az elmúlt korok stílusainak utánzásának, újraélesztésének jelensége a művészetben. Mint művészettörténeti korszak a 19. század második felében Európára és Észak-Amerikára jellemző. Leginkább az építészetben jelentkezett, de tetten érhető az iparművészetben, a történelmi festőművészetben és színpadművészetben is.
A historizmus a romantikában gyökerezik. Az első neostílus, a [[neogótika]] még a [[romantika]] művészetéhez tartozik. Az építészek, ahogy egyre újabb és újabb utakat kerestek,
A historizmus és az [[eklektika]] fogalmát voltképp lehetetlen egymástól elkülöníteni, az 1989-es rendszerváltozás előtt Magyarországon például egyöntetűen az eklektika elnevezés volt használatos kissé becsmérlő értelemben. A historizmus elnevezést 1993-tól<ref>Ezt a Zádor Anna szerkesztette A hstorizmus Magyarországon című tanulmánykötet tette meg, ami csak 1993-ban jelent meg, bár szövege már a 80-as évek elején megszületett.</ref> legitimizálták, ez előtt csak elvétve, intuitíven használták, pontos definíciója, értelmezése hiányzott. Magyarországon a 19. század második felének művészete összefonódott a kései romantikával, és együtt jelentkezett az eklektikával. Így egészen sajátos építészeti korszak köszöntött be.
| |||