„Ibn Báddzsa” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
a
 
'''Ibn Báddzsa''' ({{ny-ar|ابن باجه}}, {{ny-la|'''Avempace''', Aven Pace}}), teljes nevén '''Abú Bakr Mohammed ben Jahja Ibn Báddzsa''', melléknevén '''Ibn al-Száigh''' ('az aranyműves fia'), ([[Zaragoza]], [[1095]] körül – [[Fez (település)|Fez]], [[1138]]) középkori arab orvos és filozófus a hispániai Andalúziában.
 
A 11. század vége felé született [[Zaragoza|Zaragozában]], ahol már fiatal korában az [[Almorávidák|Almoravida]] fejedelem ottani helytartójának első tanácsadója volt. [[1119]]-ben [[Sevilla|Sevillába]], később [[Granada|Granadába]] költözött, majd pedig [[Fez (település)|Fezben]] telepedett meg, és az Almoravida fejedelmek kegyében részesült. [[1138]]-benban – egyesek szerint irigykedő orvostársaitól megmérgezve – halt meg.
 
Ibn Báddzsa volt az első, aki a [[peripatetikus filozófia|peripatetikus filozófiát]] Andalúziában meghonosította. Műveiben leginkább ezzel foglalkozott, van azonban orvostani és költészeti munkája is; ugyanakkor kitűnően értett a zenéhez. Leghíresebb műve a ''Tabdir al-mutavahhid'' ('A magános ember vezetése') címet viseli: Ibn Báddzsa ebben azt az utat mutatja, amelyen haladva az ember a társadalmi élet akadályai között öntökéletesítését elérheti. [[Muhammad ibn Muhammad al-Gazáli|Al-Gazáli]] misztikus törekvéseivel szemben Ibn Báddzsa azt tanítja, hogy csakis a spekulatív ismeretek útján lehet a szellemi tökéletesedést elérni.