Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
[[Moldva]] kemény harcokat folytatott a törökökkel [[III. István moldvai fejedelem|III. István]] idején, alkalmasabb szövetségesnek mutatkozva, de itt részben a magyarok (és a lengyelek) hibája miatt nem sikerült elkerülni a török függést, ugyanis Mátyás király és [[IV. Kázmér lengyel király]] megvonta a támogatást az országtól.<ref>Szakály F. 48. old.</ref>
 
Az [[1510-es évek]] végén minden jel arra mutatott, hogy az elért látványos hadisikerekhadi sikerek ellenére a török nyerte a határháborút, az erőviszonyok neki kedveztek, ez előrevetítette, hogy előbb-utóbb letarolja Magyarországot is.<ref name=autogenerated1 />
 
A [[II. Bajazid oszmán szultán|Bajazidot]] váltó [[I. Szelim oszmán szultán|I. Szelim]] rendkívül agresszívnek mutatkozott, de mégsem tudott komolyabb figyelmet fordítani a Magyarország és Spanyolország elleni harcokra. Annál inkább a síita-szunnita összecsapások kötötték le, így a magyar királlyal fegyverszünetre törekedett, vagy határmenti akciókkal próbálta a vitát eldönteni, mint amilyen a kis háború volt. Szelim szándékozott európai hadjáratra indulni, de uralkodása alatt erre sosem kínálkozott alkalom.
Források szerint [[1521]]-ben Szapolyai János erdélyi vajda 15 ezer főt mozgósított, napjainkban azonban csak 5000 ezerre becsülik az erdélyi csapatok számát, mivel a lakosság arányát és területét tekintve az országrész nehezen tudott volna tízezernél több embert csatasorba állítani. A királyi had az ország nagy részéről összegyűlő csapatokkal, zsoldosokkal, segédhadakkal együtt húszezer fő lehetett. Horvátország teljes hadereje kb. hatezer fő volt, Csehország pedig 15 ezer katonát tudott volna biztosítani, 40-50 ezer katonája kellett, hogy legyen az országnak.<ref>A jelenkori ismeretek tekintetében, amelyek a logisztikai problémák miatt kisebbre becsülik a régi kutatásokkal ellentétben megállapított seregek számát, ennek tekintetében a magyar összhaderő is kisebb volt. Perjés Géza is 30-40&nbsp;000 főben állapítja meg Magyarország katonaságának létszámát. '''Perjés G.:''' A Mohácsi csata, 197. old.</ref>
 
A Dunán és mellékfolyóin egyaránt állomásoztak magyar és török flottillák. A magyar hajólegénység többségében környékbeli szerb halászokból és parasztokból verbuválódott, akik a békeidőben szőlőműveléssel és gabonatermeléssel foglalkoztak. Viszont a törköknektörököknek sokkal jobb folyami hajóhaduk volt létszám és kiképzettség tekintetében is. A magyar flottillák legfeljebb ellenséges betörések megállítására voltak alkalmasak, mert régóta vettek részt támadó hadjáratban.
 
A folyók akadályt is jelentettek a magyar sereg mozgásterében, de megvolt a helyzeti előnyük, hogy a [[mocsár|mocsaras]] részeken álló [[rév (építmény)|réveket]] jól meg tudták erősíteni, azonkívül a végvárak a folyópartok azon pontjain álltak, ahol seregek számára alkalmas gázlók voltak.<ref name=autogenerated2 /> A két legjelentősebb hídfő Szabács és Nándorfehérvár volt a [[Száva|Száván]] és a [[Duna|Dunán]].
 
A Száva [[Római Birodalom|római korban]] fontos közlekedési csomópont volt. A folyók a modern, géppel hajotthajtott közlekedési eszközök megjelenése előtt a teherszállítás és közlekedés szempontjából biztonságosabbnak és gyorsabbnak bizonyultak. Egy ilyen, hadászati célt szolgáló víziútvonal biztosításához elengedhetetlen volt valamelyik jelentős erősség meghódítása. Viszont ha vár jól meg volt erősítve, az ostrom elhúzódhatott, így az időnyerés is a végvárak egyik fontos funkciójába tartozott a védelem szervezetében.
 
=== Minőségi különbségek a két fél között és a taktika ===
Lajos nem tehetett mást, mint hogy [[augusztus 24.|augusztus 24-én]] megindult délre. A királyi had kevesebb mint 25 ezer főt számlált, amelyet a királyi és nemesi bandériumok mellett zsoldosok, horvát egységek és szerbek egészítettek ki, valamint a környékről és az ország egyéb helyeiről összeverődött katonákkal. Az erdélyi csapatok,<ref>Létszámukat tekintve ellentmondásosak a források, általában 15 ezer főre teszik, vagy amelyik szerint megközelíti a 20 ezret, de egyesek csak 5 ezer főre becsülik. Magyarország története 1526-1686, 151. old.</ref> amelyek ellentmondó parancsokat kaptak, [[Szeged]]nél vesztegeltek, a horvát-szlavón erők pedig Zágrábnál, míg a német zsoldosokkal megerősített cseh hadak [[Győr]]nél állomásoztak.
 
A fiatal király életében először vezényelt csatát, ezért híján volt minden katonai tapasztalatnak. Tomori a szervezetlen haderőt nem tudta irányítani. Szapolyainak Tomorihoz hasonlóan volt jártassága hadsereg vezetésében, s ha csatlakozott volna a királyi fősereghez, akkor minden bizonnyal némileg ellensúlyozni lehetett volna a két had közötti különbségeket. Lajos seregének nem volt semmilyen konkrét stratégiája a kitartó vitézkedésen kívül, amellyel úgy hitték, csatát lehetetlehetett nyerni. Még maga Tomori is a ''„keresztény ügy”'' igazában bízott, abban, hogy a sereget [[Isten]] irányítja, és vele meg kell nyerni a harcot a pogányokkal szemben.
 
A szultáni sereg ezzel szemben felkészült volt, állománya meghaladta a királyi seregét, több ágyúval és puskával rendelkezett, lovassága is sokkal képzettebb volt, és Szulejmán jobb stratégiát dolgozott ki.
35 961

szerkesztés