„Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Hegyvidék Galéria” változatai közötti eltérés

A török kiűzését követően a budai gazdák újra birtokba vehették a Hegyvidéket, ahol kiterjedt [[szőlő]]ültetvényeket létesítettek. Korabeli térképek tanúsítják, hogy a [[Gellérthegy]]től egészen [[Óbuda (városrész)|Óbudáig]] szőlők borították a [[Budai-hegyek]]et. Kerületünk területén szőlők voltak a Sváb-hegyen, a [[Kissvábhegy]]en, az [[Istenhegye]]n, a [[Mártonhegy (Budapest)|Mártonhegy]]en és az [[Orbánhegy]]en, mely nevében ma is őrzi ennek a kornak az emlékét. [[Szent Orbán]]t ugyanis a szőlők [[védőszent]]jeként tisztelik. A jó hírű budai borok még [[London]]ba is eljutottak, és elismerést vívtak ki maguknak. A vidéken elszórva számos vendéglő várta a megfáradt utazókat, a megszomjazó kereskedőket, hogy helyben kóstolhassák meg a messze földön híres budai borokat. A szőlőket egy [[filoxéra]]járvány pusztította el a [[19. század]] végén, de a vendéglők megmaradtak, hiszen az egyre élénkülő kirándulási kedv életben tartotta őket, sőt újabbak is nyíltak. A főváros lakossága szívesen rándult ki a [[Zugliget]]be, vagy a [[Normafa|Normafához]], majd a séta után betértek egy hamisítatlan, kockás abroszos, kerthelyiséges vendéglőbe.