„Beniczky Lajos (ezredes)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
→Felhasznált források: jegyzetek |
a Bottal végzett egyértelműsítés: Batthyány Lajos –> Batthyány Lajos (miniszterelnök) |
||
9. sor:
Tanulmányait a [[Selmecbánya]]i Bányászati Akadémián végezte. 1835-ben lépett állami szolgálatba. [[Zólyom vármegye]] aljegyzője, majd 1840 és 1842 között alispánja volt. Az [[1840-es évek]]ben [[Kossuth Lajos]] híveként és a reformellenzék tagjaként részt vett a vármegye politikai életében.
[[Batthyány Lajos (miniszterelnök)|Batthyány Lajos]] kormányának megalakulása után a felsőmagyarországi bányavárosok királyi biztosává nevezték ki. E minőségében sikeresen lépett fel a területen kirobbant társadalmi elégedetlenséggel, elsősorban a szlovák nemzetiségi mozgalmakkal szemben. [[1848]] júliusától részt vett a nemzetőrség szervezésében. [[szeptember 20.|Szeptember 20-án]] [[Zólyom vármegye|Zólyom]], [[Bars vármegye|Bars]], [[Hont vármegye|Hont]] és [[Turóc vármegye|Turóc]] vármegyék kormánybiztosává, a vármegyék nemzetőrségének főparancsnokává nevezték ki és megbízták egy tartalék sereg felállításával. A jelentős részben szlovákokból álló nemzetőr serege élén több sikeres ütközetet vívott a [[Galícia|Galíciából]] betörő császári csapatok és szlovák felkelők ellen. [[december 4.|December 4-én]] a [[budatín]]i ütközetben győzelmet aratott a [[Galícia|Galíciából]] betört [[Jozef Miloslav Hurban]] vezette szlovák felkelők felett. Hurban császári csapatok támogatásával<!--Fricheisen alezredes--> rövidesen visszatért és [[december 11.|december 11-én]] Budatínnél ismét megütközött Beniczky és [[Querlonde Ferdinánd]] alezredes magyar csapataival, de a hátában kitört tömeges népfelkelés hírére a [[Jablonkai-szoros]]on át ismét elhagyta az országot. A [[Téli hadjárat (1848–49)|téli hadjárat]] megindulásakor a császári csapatok [[Christian Götz]] vezérőrnagy vezetésével benyomultak a [[Vág (folyó)|Vág]] völgyébe és [[1849]]. [[január 2.|január 2-án]] Budatínnél legyőzték Beniczky csapatait, aki mintegy háromezer fős seregével a bányavárosoknál csatlakozott [[Görgei Artúr]] feldunai hadseregéhez.
1849 márciusában, a tavaszi hadjárat első szakaszában Görgei Artúr főparancsnok néhány száz fős különítmény élén kivezényelte a bányavárosok biztosítására. [[március 24.|Március 24-én]] [[Losonc]]on rajtaütött a császáriak közel ezer főből álló különítményén és háromszáz császári katonát fogságba ejtett.<!--A császáriakat vezető Almásy Károly ezredes azt jelentette Windisch-Grätz hercegnek, hogy hatezer fős magyar egység támadta meg, és ez az esemény is hozzájárult ahhoz, hogy a császári főparancsnoknak fogalma sem volt róla, hogy merre vannak a magyar csapatok.--> Csapataival jelentős szerepet játszott Felső-Magyarország középső részének felszabadításában. 1849 áprilisától ismét Zólyom vármegye és a bányavárosok kormánybiztosaként tevékenykedett. A cári intervenció megindulásakor egy ezerkétszáz fős különítmény élén sikeres gerillaharcot folytatott Grabbe vezérőrnagy Vág völgyébe benyomuló tizennyolcezer fős hadosztálya ellen, majd [[Komárom (Szlovákia)|Komárom]]nál csatlakozott a magyar főerőkhöz.
| |||