„Genesis (együttes)” változatai közötti eltérés

 

== A zenekar története ==

 

A Genesis története az [[1960-as évek]] második felében kezdődött, amikor [[Peter Gabriel]] és [[Tony Banks]] a [[godalming]]i [[Charterhouse School]] diákja volt. A ''The Garden Wall'' és a ''The Anon'' nevű zenekarokból létrejött új együttesben Gabriel énekelt, Banks billentyűs hangszereken játszott, [[Anthony Phillips]] gitározott, [[Mike Rutherford]] basszusgitározott és gitározott, [[Chris Stewart]] pedig dobolt.<ref name="complete">Chris Welch: ''The Complete Guide to the Music of Genesis''. (Omnibus Press, London, 1995)</ref>

A második album, az [[1970]]-ben megjelent ''[[Trespass]]'' felvételei előtt [[John Mayhew]] lett az együttes új dobosa. Egy fellépés alkalmával, ahol a [[Smile (rockegyüttes)|Smile]] is játszott, Gabriel [[Roger Taylor (dobos, 1949)|Roger Taylor]]nak, a [[Queen]] későbbi dobosának ajánlotta a munkát.<ref>Erin Cargill Erin, Pieter Cargill: [http://queenarchives.com/viewtopic.php?t=620 1975-03-XX Circus – Sheer Heart Attack-kritika] {{Wayback|url=http://queenarchives.com/viewtopic.php?t=620 |date=20071004225601 }} queenarchives.com</ref> Az együttes a Charisma Recordsszal kötött szerződésig csak néhány alkalommal koncertezett.<ref>Richard Cromelin: ''Genesis: Short on Hair, Long on Gimmicks'' (''Rolling Stone'', 1974. március 28.)</ref> Ezután viszont lelkes rajongótáborra tettek szert fellépéseikkel, melyeken gyakran sötét hangulatú, baljós dalokat játszottak.

 

 

Egészségi problémái és lámpaláza miatt [[Anthony Phillips]] 1970-ben otthagyta az együttest.<ref name="frequently" /> Később több, középkori ihletésű albumot vett fel, ''[[The Geese and the Ghost]]'' című albumán pedig Phil Collins is énekelt. Phillips távozása megrendítette Bankset és Rutherfordot, mert kulcsszerepe volt az együttes kezdeti sikereiben. Egy ideig kétséges volt a zenekar jövője,<ref name="look">John Young: [http://www.genesis-path.net/art82-03.html Genesis Look at Themselves] {{Wayback|url=http://www.genesis-path.net/art82-03.html |date=20061223005825 }} (''Trouser Press Magazine'', 1982. március)</ref> de a tagok végül a folytatás mellett döntöttek – John Mayhew dobos nélkül.

[[Phil Collins]] [[1970]]. [[augusztus 4.|augusztus 4-én]] csatlakozott a Genesishez, miután a Gabriel szülei házában tartott meghallgatáson lenyűgözte a zenekart. Ezután kvartettként folytatták, később pedig [[Mick Barnard]] gitárossal adtak néhány koncertet. Azonban úgy gondolták, hogy Barnard nem elég képzett ahhoz a fajta zenéhez, amit játszottak, ezért tovább keresték Phillips utódját.<ref name="look" /> 1970 végén [[Steve Hackett]], a [[Quiet World]] korábbi gitárosa hirdetést adott fel a ''[[Melody Maker]]''ben. Hackett elment a Genesis egyik koncertjére, ahol műsoruk elnyerte tetszését. Az együttesnek tetszett a hirdetés hangvétele, a szülei lakásán tartott találkozó után pedig Hackettet a zenekar tagjává fogadták.

 

Collins és Hackett először az [[1971]]-es ''[[Nursery Cryme]]'' című albumon szerepelt. Ezen hallható az epikus ''The Musical Box'' és az első Collins által énekelt dal, a ''For Absent Friends''. Következő albumuk, a ''[[Foxtrot (album)|Foxtrot]]'' [[1972]] [[október]]ében jelent meg; ezen szerepel „az együttes egyik legjobb munkája”,<ref name="complete" /> a 23 perces ''Supper's Ready''. Az olyan dalok, mint az [[Arthur C. Clarke]] inspirálta ''Watcher of the Skies'' tovább növelték dalszerzői és előadói tehetségüket. Gabriel feltűnő, teátrális színpadi előadásmódja – melynek szerves része volt a többszöri jelmezváltás és a dalokhoz kapcsolódó történetmesélés – az 1970-es évek legnépszerűbb rockzenekarai közé emelte az együttest.<ref>[http://www.genesis-path.net/art72-74.html Some New York Times Reviews '72 -'74] genesis-path.net</ref> [[1973]]-ban jelent meg a ''Foxtrot'' turnéján rögzített ''[[Genesis Live]]''.

 

A Genesis koncertjein – a [[Pink Floyd]]hoz hasonlóan – rendkívül fontos szerepe volt a [[lézer]]eknek és más világítástechnikai eszközöknek, melyeket a holland Theo Botschuijver tervezett. Gabriel számára egy kézi lézert is készítettek, ami lehetővé tette, hogy különböző fényeffektekkel „fésülje át” a közönséget.

 

 

Az együttes leendő új énekesek meghallgatásába kezdett, viszont nem volt ötletük, hogy pontosan milyet is keresnek. Csak abban értettek egyet, hogy nem akartak Gabrielétől túlzottan eltérő hangú énekest. Mivel Collins korábban már vokálozott és énekelt is az albumokon, ő kapta a jelentkezők elbírálásának feladatát. Egy későbbi interjúban így emlékezett: „Szerettem volna énekelni,… de nem akartam felvetni. Azt vártam, hogy a többiek kérjenek meg.” „A gondolat, hogy énekes legyek, aki kinn riszálja magát, eleinte megrémített; az első feleségem viszont bátorított, ezért úgy gondoltam, működhet a dolog.”<ref>''Genesis Archive #2'' (Gelring Limited, Atlantic Recording Corporation, 2000)</ref> Az együttes vonakodva bár, de adott egy esélyt Collinsnak, így az [[1976]]-os ''[[A Trick of the Tail]]'' című albumon Phil lett a Genesis énekese. Ekkor azonban még nem volt szó arról, hogy végleg az lesz.

Az 1977-es turnén [[Chester Thompson]] dobolt, aki korábban már dolgozott a [[Weather Report]]tal és [[Frank Zappa|Frank Zappával]] is. Collins előadásmódja alapvetően különbözött Gabrielétől, a régi dalokat pedig sokkal könnyedebben adta elő. Az [[1982]]-ben, [[Milton Keynes]]ben tartott újraegyesülési koncerten Gabriel azt mondta, hogy Collins jobban énekelte a dalokat, de sosem úgy, ahogy ő tette azelőtt.<ref>''Genesis. Inside Genesis 1975–1980'' (Classic Rock Legends, 2004)</ref>

 

 

A ''Wind & Wuthering'' megjelenésének idejére Steve Hackett kiábrándult az együttesből.<ref name="help" /> ''[[Voyage of the Acolyte]]'' című albumának felvétele közben megtapasztalt alkotói szabadsággal szemben úgy érezte, hogy a Genesisben korlátok közé szorítják. Úgy vélte, hogy dalai közül túl keveset használnak fel, ezért a ''Wind & Wuthering'' egy negyedét követelte saját munkái számára; Collins ezt később ostoba lépésnek nevezte.<ref>[http://www.g2online.co.uk/wind.htm Wind & Wuthering 1977 – Genesis Remember...] g2online.co.uk</ref> A többiek úgy próbálták kiengesztelni, hogy az ''Unquiet Slumbers for the Sleepers…'' és az ''…In That Quiet Earth'' című instrumentális dalokban őt is szerzőként jelölték. Ennek ellenére Hackett ''Blood on the Rooftops'' című dalát sosem játszották élőben, a ''Please Don't Touch'' pedig nem került fel az albumra (a ''Wot Gorilla?'' című instrumentális darab került a helyére). Az 1977-es ''[[Spot the Pigeon]]'' című [[középlemez|EP]] megjelenése után Hackett kilépett a Genesisből.

Az 1977-es turnén rögzítették a ''[[Seconds Out]]'' című koncertalbumot, ami Hackett utolsó közös munkája az együttessel. A stúdióban Rutherford vette át a gitárosi feladatokat, koncerteken pedig [[Daryl Stuermer]]rel felváltva játszott basszusgitáron és gitáron. A Genesis trióként folytatta, amiről [[1978]]-as ''[[…And Then There Were Three…]]'' című albumuk címe is tanúskodik. Ezen tovább távolodtak a korábbi évek hosszú kompozícióitól, a ''Follow You, Follow Me'' című dal hatására pedig az album a Genesis első amerikai [[aranylemez]]e lett.

 

 

[[1979]]-ben a Genesis hajszál híján elvesztette Collinst, amikor [[Vancouver]]be utazott, hogy helyrehozza házasságát. Ám két hónappal és egy válással később visszatért az [[Egyesült Királyság]]ba, és belevetette magát a ''[[Duke]]'' felvételébe. Később úgy fogalmazott, hogy házasságának felbomlása nagyban növelte dalszerzői tehetségét. Az [[1980]]-ban megjelent ''Duke'' volt a Genesis első albuma, melyen Collins ugyanakkora mértékben vette ki részét a dalok írásából, mint Banks és Rutherford. Míg az ''…And Then There Were Three…'' csak próbálkozás volt, a ''Duke'' már valódi átmenetet képezett az [[1970-es évek]] progresszív stílusa és az [[1980-as évek]] popslágerei között. A későbbi Genesis-albumokon és Collins albumain is általánossá vált a dobgép alkalmazása. Az első dal, melyben dobgépet használtak, a ''Duchess'' volt. Az album kedvező fogadtatásban részesült, az Egyesült Királyságban ez lett a Genesis első listavezető albuma, a ''Misunderstanding'' és a ''Turn It on Again'' pedig a koncertek elmaradhatatlan darabjaivá váltak.

[[1981]]-ben jelent meg a minimalista ''[[Abacab]]'', melyen a ''No Reply at All'' című dalban az [[Earth, Wind & Fire]] fúvósszekciója működött közre. A próbák legnagyobb része az együttes újonnan épült [[The Farm]] nevű stúdiójában zajlott, a későbbi albumokat is itt vették fel. Az album jellegzetessége a korábbinál erőteljesebb dobhang volt. Ezt az úgynevezett ''gated reverb'' effekttel hozták létre, melynek során a hangot egy kompresszoron küldik át, ami a hangot csak egy előre meghatározott hangerőküszöb alatt engedi át. Ennek eredménye egy erőteljes, „élő”, mégis kontrollált hangzás. A technikát Collins, Peter Gabriel és hangmérnök-producerük, [[Hugh Padgham]] dolgozta ki, amikor Gabriel 1980-as albumán dolgoztak. A hangzás szerves részét képezte Collins első, ''[[Face Value]]'' albumának, valamint Collins és a Genesis későbbi munkáinak is.<ref>''[https://www.youtube.com/watch?v=Bxz6jShW-3E How a recording studio mishap shaped 80's music]''. Vox / Earworm (Youtube ismeretterjesztő csatorna / videoblog). Link beill.: 2018-02-11.</ref>

 

== Zenéjükre gyakorolt hatások ==

== Borítók ==