„Száz év magány” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Források: kat. bőv. |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
83. sor:
A család a mindennapi életből kiközösített Aureliano naphosszat Melchiades jegyzeteit bújja. A ház elnéptelenedik; az életét árnyékként leélő Irgalmas Szent Zsófia elvándorol egy távoli nővéréhez. A láthatatlan orvosokkal levelező Fernanda úgy érzi, kísértetek veszik körül. A tárgyak el-eltünedeznek, és minden szegletből a rég elhaltak szellemei jönnek elő. Amikor José Arcadio megérkezik Rómából, Fernanda a legszebb ruhájában fekszik baldachinos ágyán felravatalozva: Aureliano balzsamozza be testét a Melchiades könyveiből vett tudás segítségével. José Arcadio eladogatja a család ezüstjeit, ebből tengeti napjait; egyetlen szórakozása, hogy a környék gyerekeit csődíti össze játszani az udvarba. Hancúrozás közben fedezik fel azt a kincset, melyet Ursula réges-rég, a ház átépítése során, Szent József egy életnagyságú gipszszobrában elrejtve talált. De José Arcadio nem tud mihez kezdeni a sok pénzzel: nem akar visszamenni Rómába, hogy folytassa ottani kicsapongó életét: kicsempézteti a házat, és egy hatalmas fürdőmedencét építtet, ahol 4 fiatal barátjával pezsgőben fürdik. Ez a 4 fiú mászik be hozzá éjszaka és öli meg az aranyért.
A teljesen magára maradt Aurelianóhoz decemberben váratlanul beállít Amarantha Ursula, aki selyempórázon vezeti maga után dúsgazdag belga férjét, Gastont. A nő hamarosan betölti az egész házat, és bár semmi kapcsolata a pusztuló Macondóval, úgy dönt, hogy élete végéig itt marad. Gaston elhatározza, hogy közvetlen repülőjáratot indít Macondo és [[Belgium]] között. De az Európából kért két repülőgép különböző félreértések miatt [[Tanganyika|Tanganyikán]] köt ki. Gaston Európába, majd Afrikába utazik, hogy visszaszerezze a gépeket. Távozását sem Aureliano, sem Amarantha Ursula nem bánja túlságosan. Ekkoriban tetőzik őrjöngő szerelmük, amelynek az sem szab határt, hogy tudják, vérfertőzést követnek el. De rokonságuk fokát sehogyan sem tudják megállapítani, bármennyire is kutatnak utána a templom anyakönyvei között. Féktelen szerelmük gyümölcsének világra hozatalába Amarantha Ursula belehal, és ágyékából megállíthatatlanul felbuzgó vérpataktól elvérzik. A fájdalomtól félőrült Aureliano sorsára hagyja az újszülöttet, amelyen beteljesedik a Buendíák felett lebegő végzet – a malacfarkú porontyot másnap hajnalra fölfalják a hangyák. Aureliano előtt ebben a pillanatban világosodik meg azoknak a pergameneknek a mottója, amelyeken 100 évvel korábban Melchiades aprólékos részletességgel leírta a család történetét:
Amikor az utolsó lapokhoz érkezik, feltámad a szél, ezért gyorsan átugrik néhány oldalt, hogy saját származására fényt derítsen: de ekkor a szél második rohamának cikloni ereje már kitépte az ajtókat és az ablakokat, s amikor megtudja, hogy Amarantha Ursula nem a nővére volt, hanem a nagynénje, s hogy „Francis Drake csak azért támadta meg Riohachát, hogy ők ketten a vér legtekervényesebb labirintusain át egymásra találjanak, és világra hozzák ezt a mitológiai állatot, mely majd véget vet a nemzetségnek” – Macondo már romokban hever a mitikus erejű [[orkán]] örvényében. Amikor pedig kihagy néhány sort, hogy a jóslatok elébe vágva megtudja, mikor és hogyan hal meg, már érzi, hogy soha többé nem lép ki a szobából, mert „úgy volt elrendelve, hogy a tükrök városa szétszóródik a szélben, és kihull az emberek emlékezetéből, mihelyt Aureliano Babilonia végez a pergamenek megfejtésével, és hogy mindaz, ami írva vagyon bennük, öröktől fogva és mindörökre megismételhetetlen, mert az olyan nemzetségnek, mely száz év magányra van ítélve, nem adatik meg még egy esély ezen a világon”.
| |||