„I. Odo aquitániai herceg” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Származása, ifjúsága: dupla leirt |
a →Uralkodása: jelentős frank segítség |
||
56. sor:
[[II. Chilperich frank király]] felkínálta neki Akvitánia királyának címét, ezért Odo 718-ban egy baszk sereget vezetett [[Martell Károly]] ellen<ref>Pierre Riche, ''The Carolingians:A Family who forged Europe'', 35.</ref> Miután [[718]]-ban [[Soissons]] mellett Chilperich és majordomusa, [[Ragenfrid]] végleg [[soissons-s csata|vereséget]] szenvedett, Odóhoz menekültek. Még ebben az évben Odo békét kötött Martell Károllyal, és a békekötés feltételeként kiszolgáltatta neki Chilperichet és a [[neustria]]i kincstárat.<ref>Pierre Riche, ''The Carolingians:A Family who forged Europe'', 35-36.</ref>
Odónak nemcsak a frankokkal gyűlt meg a baja, hanem a [[mórok]]kal is. 719-ben az arab-berber csapatok [[Al-Szamh ibn Malik al-Khawlani]] kormányzó vezetésével átkeltek a Pireneusokon, és benyomultak Galliába. A [[Narbonne]] környékén és attól északra számszerű többségben élő gallorómaiak — akárcsak hispániai rokonaik — örömmel, felszabadítóként üdvözölték a hódítókat, és megnyitották nekik városaikat. Ettől nyugatra azonban nem sikerült területet nyerniük: Odo akvitániai és baszk csapatai a jelentős frank segítségnek köszönhetően [[721]]. június 9-én a [[toulouse-i csata (721)|toulouse-i csatában]]<ref>{{cite book | author = Collins, Roger| year = 1989 | title = The Arab Conquest of Spain 710-797 | publisher = Blackwell |location = Oxford, UK / Cambridge, USA|isbn= 0-631-19405-3|page=87}}</ref> megfutamították őket; maga a kormányzó is elesett.<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/732_oktober_10_martell_karoly_legyozi_az_arabokat_poitiersnel/ Tarján M. Tamás: 732. október 10. — Martell Károly legyőzi az arabokat Poitiers-nél]</ref> Odo herceget ettől fogva nevezték Nagy Odónak. A győzelemért [[II. Gergely pápa]] „a kereszténység bajnokává” minősítette Odót, és elismerte Akvitánia (és Baszkföld) függetlenségét. Odo ezután visszahódította a [[Pireneusok]]ban és attól délre fekvő baszk területeket egészen [[Banu Qasi]] taifa határáig.
Déli és nyugati határainak biztosítására lányát (akit valószínűleg '''Lampegiá'''nak hívtak) [[Andalusz|Córdoba]] kormányzója ellen fellázadó [[Utman ibn Naissza]] berber vezérhez (akit a frank krónikák '''Munuza''' néven említenek), [[Cerdanya]] kormányzójához adta feleségül.<ref>Ivan Van Sertima, ''Golden Age of the Moor'', (Transaction Publishers, 2009), 340.</ref> Ez a szövetség felbőszítette [[Martell Károly]]t, aki a [[szászok]] legyőzése után 731-ben délnek fordította seregét, és felrúgta az Odóval kötött békét. Átlépte és [[Loire]]-t, elfoglalta [[Bourges]]-ot, és közben kétszer is (oda-vissza) feldúlta Akvitániát. Odo megpróbált szembeszállni vele, de vereséget szenvedett a frank túlerőtől. Ezzel párhuzamosan az [[Omajjádok]] Odo veje és szövetségese, Utman ibn Naissza ellen indultak meg. [[Andalusz]] kormányzója, [[Abd ar-Rahmán ibn Abdalláh]] (al-Gafiqi) 731-ben legyőzte a lázadó vezért és bevette [[Llívia]] erődjét;<ref>[http://basquemedieval.blogspot.com/2012/10/vasconia-independent-with-aquitaine-660.html VASCONIA, Independent with Aquitaine (660-769)]</ref> Utman maga is elesett. Feleségét, Odo lányát elfogták, és [[Damaszkusz]]ba küldték a [[hárem]]be.
| |||