„Feleky Miklós” változatai közötti eltérés

a
a
[[1838]]-ban [[Kolozsvár]]on, Kilényi, [[1840]]–[[1844]] között [[Brassó]]ban, [[Zalatna|Zalatnán]], [[Marosvásárhely]]en Pály Elek társaságában játszott. 1844-ben átvette az igazgatást, több évig működött e minőségben s jelentős érdemeket szerzett vidéki színészetünk színvonalának emelésében. [[1846]]-ban pedig maga szervezett társulatot, és [[Kolozsvár]]ott, [[Debrecen]]ben, [[Nagybecskerek]]en működött. [[1848]]-ban azonban ő is beállt honvédnek és ''»megmutatta, hogy nemcsak Tháliának lelkes papja, de Marsnak is vitéz fia«''. [[Bem József]] hadseregében harcolt s századosságig vitte. A szabadságharc után a bujdosó színészekből társulatot szervezett [[Nagybánya|Nagybányán]], melyben mindenki egyenlő fizetést kapott.
 
[[1851]]-ben a [[Nemzeti Színház]] meghívta, hogy a mindinkább betegeskedő id. Lendvay szerepeit játszassa vele. Rövid bécsi tanulmányút után 1852. június 17-én kezdte meg működését a Nemzeti Színháznál, mint szerződtetett tag. Előbb szerelmes szerepeket játszott, később igen kiszélesedett szerepköre. Hamarosan az intézmény vezető tagja, majd [[1867]]-ben rendezője lett. A Nemzeti Színháztól 1884. szeptember 25-én megvált, hogy ismét színigazgatóvá lehessen. A budai [[Várszínház (Budapest)|Várszínház]] bérelte ki és társul vette maga mellé [[Blaha Lujza|Blaha Lujzát]], de vállalkozásuk bukással végződött. [[1885]]-ben pedig a Gyapjú utcai német színház igazgatója volt, de ott sem játjárt szerencsével, így visszaszerződött a Nemzeti Színházhoz. 1887. április 28-án ünnepelte színészi működésének ötven éves fordulóját, amikor a király »nagy-galambfalvi« előnévvel magyar nemességgel tüntette ki, főleg színészegyesületi elnöki működése körül szerzett érdemeiért. Több város díszpolgári oklevéllel fejezte ki elismerését érdemeiért. [[1888]]-ban vonult nyugdíjba. 1902. március 16-án halt meg Budapesten. Sírja fölé tíz évvel később díszes emléket emelt a kegyelet.
Társadalmi és közéleti téren is lelkes munkásságot fejtett ki, mint fővárosi bizottsági tag, a Honvédmenház igazgatósági tagja s az írók és művészek körének alelnöke. Ő is közreműködött a Nemzeti Színház nyugdíjintézetének létesítésében. Rendkívül nagy érdemei vannak az [[Országos Színészegyesület]] megalapításában s ezeknek elismeréséül az Egyesület örökös díszelnökévé választotta. [[1877]]-ben Ferenc József-rendet is kapott.