„Márton Áron” változatai közötti eltérés

a
nincs szerkesztési összefoglaló
(infobox)
a
Három nappal később, június 15-én harctéri szolgálatra kapott katonai behívót. Először a [[székelyudvarhely]]i 82-es gyalogezred közkatonája volt, majd tizedes és hadapród-jelölt lett. Még ugyanazon év októberétől [[1916]] júniusáig [[Doberdói csata|Doberdónál]] teljesített harctéri szolgálatot. 1916 nyarán [[Nagyszeben]]ben tisztiiskolai kiképzésben részesült, utána pedig ismét a frontra vezényelték. Több mint egyéves (1916 szeptemberétől [[1917]] decemberéig) [[Ojtozi-szoros]]beli frontszolgálat után [[Asiago|Asiagóban]] harcolt. Négyszer meg is sebesült. A háború befejeztével hazatért, s önálló gazdálkodásba fogott, majd rövid ideig a [[Brassó]]ban lévő Schiel gyár vasesztergályosként alkalmazta, de a gyár [[erdélyi szászok|szász]] nemzetiségű igazgatója hamar elbocsátotta, mivel nem volt szász. Ezt követően visszatért Csíkszentdomokosra, ahol rövid hezitálás után rájött, hogy őt Isten más munkára, mégpedig népének szolgálatára szánta. [[1920]] őszén – kicsit megkésve – jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Határozottságával és kiegyensúlyozott életvitelével hamar kitűnt szemináriumbeli társai közül és tanárai is csak jó szavakkal illették őt.
 
[[Teológia]]i tanulmányait befejezve, [[1924]]. [[április 19.|április 19]]-én [[Majláth Gusztáv Károly]] erdélyi püspök [[diakónus|diákonus]]sá, [[július 6.|július 6]]-án pedig [[Pap (foglalkozás)|pappá]] szentelte [[Gyulafehérvár]]ott. Első [[szentmise|szentmiséjét]] szülőfalujában mutatta be.
 
=== A püspöki székig ===
[[1949]] tavaszán Márton Áron [[Felcsík]]on volt bérmaúton. A [[gyimes]]i hívek egy fehér lovat ajándékoztak neki, s a püspök, fiatal férfiak vezetésével lóháton vonult be [[Csíksomlyó]]ra, amit az állami hatóság lefilmezett. A püspök a [[búcsú]] után, régi szokás szerint, részt vett a [[székelyudvarhely]]i úrnapi körmenetben. Az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását [[Székelyudvarhely]] és [[Segesvár]] között. A sofőrje mezei és hegyi utakon vitte haza [[Gyulafehérvár]]ra a püspököt, s mire a hatósági szervek észbe kaptak, a püspök már otthon volt. A püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt tartották.
 
[[1949]]. [[június 21.|június 21-én]], a püspöki iroda akkori helyettesével, Ferenc Benjáminnal együtt taxit rendeltek, hogy elvitessék magukat [[Tövis (település)|Tövis]]re a vasútállomásra, ahonnan vonattal akartak tovább utazni [[Bukarest]]be. Félúton a sofőr megállt, s motorhibát színlelt. Röviddel ezután „éppen arra jött egy másik autó” – civilruháscivil ruhás rendőrökkel. Ezek „készségesen” felajánlották autójukat a püspöknek. Miután elindultak, a hatósági személyek felmutatták igazolványukat, s kijelentették, hogy parancsuk van a letartóztatására. Szemét bekötötték és figyelmeztették, hogy nem kérdezhet semmit, kérdéseket csakis nekik van joguk feltenni. Amikor az autó megállt, kiszálltak valamennyien, majd levették szeméről a kendőt. Az épületekről, a tornyokról és a zárt udvarról a püspök könnyen ráismert [[Nagyszeben]]re. Egy zárt helyiségben gúnyos megjegyzések közepette vallatni kezdték, de ahogy ezt később maga is mesélte, testileg nem bántalmazták.
 
=== Fogságban ===