„Márton Áron” változatai közötti eltérés

Három nappal később, június 15-én harctéri szolgálatra kapott katonai behívót. Először a [[székelyudvarhely]]i 82-es gyalogezred közkatonája volt, majd tizedes és hadapród-jelölt lett. Még ugyanazon év októberétől [[1916]] júniusáig [[Doberdói csata|Doberdónál]] teljesített harctéri szolgálatot. 1916 nyarán [[Nagyszeben]]ben tisztiiskolai kiképzésben részesült, utána pedig ismét a frontra vezényelték. Több mint egyéves (1916 szeptemberétől [[1917]] decemberéig) [[Ojtozi-szoros]]beli frontszolgálat után [[Asiago|Asiagóban]] harcolt. Négyszer meg is sebesült. A háború befejeztével hazatért, s önálló gazdálkodásba fogott, majd rövid ideig a [[Brassó]]ban lévő Schiel gyár vasesztergályosként alkalmazta, de a gyár [[erdélyi szászok|szász]] nemzetiségű igazgatója hamar elbocsátotta, mivel nem volt szász. Ezt követően visszatért Csíkszentdomokosra, ahol rövid hezitálás után rájött, hogy őt Isten más munkára, mégpedig népének szolgálatára szánta. [[1920]] őszén – kicsit megkésve – jelentkezett a Gyulafehérvári Papneveldébe. Határozottságával és kiegyensúlyozott életvitelével hamar kitűnt szemináriumbeli társai közül és tanárai is csak jó szavakkal illették őt.

 

 

=== A püspöki székig ===

[[1949]] tavaszán Márton Áron [[Felcsík]]on volt bérmaúton. A [[gyimes]]i hívek egy fehér lovat ajándékoztak neki, s a püspök, fiatal férfiak vezetésével lóháton vonult be [[Csíksomlyó]]ra, amit az állami hatóság lefilmezett. A püspök a [[búcsú]] után, régi szokás szerint, részt vett a [[székelyudvarhely]]i úrnapi körmenetben. Az állami szervek tervbe vették Márton Áron letartóztatását [[Székelyudvarhely]] és [[Segesvár]] között. A sofőrje mezei és hegyi utakon vitte haza [[Gyulafehérvár]]ra a püspököt, s mire a hatósági szervek észbe kaptak, a püspök már otthon volt. A püspöki palotát ezután állandó megfigyelés alatt tartották.

 

 

=== Fogságban ===