„Mike Tyson” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
34. sor:
 
== Pályafutása ==
Amatőr mérlege 24-3, jónak mondható. Az [[1984. évi nyári olimpiai játékok|1984-es olimpiáról]] is csak azért maradt le, mert [[Henry Tillman]]tól gyors egymásutánban kétszer is kikapott. Ezek után nagyon hamar elkezdte profi pályafutását. Első profi meccsén, [[1985]]. [[március 6.|március 6]]-án a [[New York (állam)|New York]] állambeli [[Albany (New York)|Albanyban]] az első menetben kiütötte ellenfelét, aki [[Hector Mercedes]] volt. Profi pályafutása első évét 15-0-0 győzelmi rekorddal zárta, mindegyiket kiütéssel. A következő szezonban 13 mérkőzése volt, melyeket szintén mind megnyert viszont elszenvedte élete talán legnagyobb pofonját amikor mentora D'Amato az igazán nagy sikerek küszöbén alulmaradt a rákbetegséggel szemben. Az év végére 1986. november 22-én, a nevadai Las Vegasban, eljutott a világbajnoki cím megszerzésének lehetőségéhez. Ehhez meg kellett vernie, Muhammad Ali utolsó legyőzőjét, a [[WBC]] akkori nehézsúlyú világbajnokát, [[Trevor Berbick]]et. Érdekesség hogy a ringben a bokszolók bemutatásakor Ali külön odament Tysonhoz és a következő szavakat súgta a fülébe: Üsd ki a kedvemért. A feladatot Vas Mike könnyedén vette, hiszen a 2. menetben egy balhorogtól Berbick már képtelen volt felállni, és így Tyson KO-val győzedelmeskedett. Ezzel történelmet írt, hiszen 20 évesen és 4 hónaposan lett nehézsúlyú világbajnok, ilyen fiatalon azóta se sikerült senkinek sem ez a bravúr.<ref>{{Cite journal|date=2018-08-17|title=Mike Tyson|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Mike_Tyson&oldid=855362299}}</ref>
 
Karrierjének következő állomása 1987. március 7-én volt, amikor 12 menetben nyert [[James "Csonttörő" Smith]] ellen, ezzel elhódítva a [[Bokszvilágszövetség|WBA]] bajnoki övét is. Következett egy látványos címvédés a korábbi világbajnok Pinklon Thomas ellen akit a 6. menetben brutális KO-val kiütött. [[1987]]. [[augusztus 1.|augusztus 1-jével]] ő lett a nehézsúly vitathatatlan bajnoka, ugyanis egyhangú pontozással, egy 12 menetes csatában legyőzte [[Tony Tuckert]]. Immár a [[Bokszvilágszövetség|WBA]], [[WBC]] és az [[IBF]] bajnoka volt. Világbajnoki címeit ezután olyan ellenfelek ellen védte meg kiütéssel, mint [[Tyrell Biggs]], [[Larry Holmes]], [[Tony Tubbs]], [[Michael Spinks]], [[Frank Bruno]] és [[Carl Williams]]. Címvédő mérkőzései közül külön érdekesség volt a Spinks elleni, melyet hatalmas érdeklődéssel várt a publikum, végül 91 másodpercig tartott, és ezért 20 millió dollárt (akkori rekordösszeget) tett zsebre.<ref>{{Cite journal|date=2018-08-17|title=Mike Tyson|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Mike_Tyson&oldid=855362299}}</ref>
 
Az [[1990]]-es évbe 37-0-s rekorddal lépett be - ebből 33 kiütés. Ebben az évben a sajtóban is taglalt, folyamatos botrányai, és magánéleti problémái miatt Tyson formán kívül lépett ringbe az előzetesen teljesen esélytelennek tartott [[James Buster Douglas]] ellen. A könnyelműség megbosszulta magát, miután elvesztette veretlenségét a 10. menetben KO-val. A The Ring Magazine az Év mérkőzésének választotta a Japánban megrendezett derbit.
48. sor:
Tyson régóta várt visszatérésére végül 1995. augusztus 19-én került sor az MGM Grand Gardennél Las Vegasban. A zűrös összecsapás melyet [[Peter McNeeley]] ellen vívott hamar véget ért. Ellenfele, bár vehemensen kezdett, már az első menetben kétszer padlóra került. A második padlózás után McNeely edzője beugrott a ringbe, és jelezte a bírónak, hogy nem folytatják a kilátástalan küzdelmet.<ref>{{Cite journal|date=2017-12-28|title=Mike Tyson vs. Peter McNeeley|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Mike_Tyson_vs._Peter_McNeeley&oldid=817482595}}</ref>
 
1996 márciusában a már a WBC szervezet bajnokával Frank Bruno-val állt szemben és győzött a 3. menetben TKO-val. Ezzel ismét a derekára csatolhatta a világbajnoki övet.<ref>{{Cite journal|date=2018-08-19|title=Mike Tyson vs. Frank Bruno|language=en|journal=Wikipedia|url=https://en.wikipedia.org/w/index.php?title=Mike_Tyson_vs._Frank_Bruno&oldid=855528226}}</ref> Szeptemberben egy címegyesítő derbin az 1. menetben legázolta a WBA bajnok Bruce Seldont és, így már a három nagy világszervezet bajnoki címei közül kettőt újra birtokolt.
 
1996 novemberében és 1997 júniusában is megmérkőzött [[Evander Holyfield]]del, de mindkétszer kikapott. Az első meccset kiütésselTKO-val vesztette el a 11. menetben Technikai KO-val, az Év mérkőzésén. Tyson jóindulatúan elismerte Holyfieldet, gratulált neki a győzelméhez. Ugyanakkor Holyfield győzelmét beárnyékolta, hogy egy összefejelés miatt Tyson a mérkőzés felét felszakadt, vérző szemöldökkel volt kénytelen végigbokszolni.<ref>{{Cite journal|last=kolyu91|date=2013-01-19|title=46.Mike Tyson - Evander Holyfield 1|url=https://www.youtube.com/watch?v=4YrHssk7H0A}}</ref> AEzért a mérkőzés után a Tyson-csapat erősen bírált a mérkőzésvezetőtmérkőzés vezetőjét, hogy nem figyelmeztette Holyfieldet a fejeléseire, s nem vont le pontot tőle.<ref>{{Cite web |url=http://www.canoe.ca/BoxingTysonHolyfield/jun26_ref.html |title=Tyson camp objects to Halpern as referee |accessdate=2018-08-22 |work=www.canoe.ca}}</ref> A második ütközetük botrányba fulladt, amikor az addig remekül helytálló Tyson a 3. menetben a mérkőzés hevében egyszerűen kiharapott Holyfield füléből egy darabot. Tysont diszkvalifikálták.<ref>{{Cite journal|last=SHOWTIME Sports|date=2016-01-26|title=Holyfield vs. Tyson II: Round 3 DQ {{!}} SHOWTIME CHAMPIONSHIP BOXING 30th Anniversary|url=https://www.youtube.com/watch?v=yBbDIOJaAdQ}}</ref> Ő maga a következőképp emlékszik vissza az eseményekre:
''"Elkezdődött a mérkőzés, és jó formában éreztem magam. Magabiztos voltam. Nem ütöttem nagyokat csak bokszoltam. Aztán Holyfield lefejelt. Nyilvánvaló volt mindenkinek, aki odafigyelt, hogy Holyfield taktikája erre épül: kivárni, amíg ütést indítok, majd lehajtani a fejét és bumm. Tehát a fejelések nem véletlenek voltak, hanem a stratégiája részét képezték. A második menetben tovább romlott a helyzet. Eleresztettem néhány ütést, mire Holyfield megint előrehajolt és bumm! Felrepedt a szemöldököm. ... Holyfield most már a sebemre utazott. Ököl helyett fejjel próbált eltalálni. Magasabb, mint én, mégis mit keresett a feje az enyémnél alacsonyabban. Egyre frusztráltabb lettem. A harmadik menetre már forrt bennem a harag. Bevittem Holyfieldnek két kemény ütést. A közönség belelkesedett. Érezték, hogy fordul a kocka. És akkor újra lefejelt. Megtántorodtam egy pillanatra elveszítettem az eszméletemet, de a harag és az adrenalin magamhoz térített. Meg akartam ölni. Mindenki láthatta a nyilvánvaló fejeléseket. Elöntött a düh, fegyelmezetlen katonává váltam, aki elveszítette a hidegvérét. Beleharaptam a fülébe."'' <ref>Mike Tyson: Kendőzetlen igazság. (Fordította.: Illés Róbert) Bp., Helikon K., 2018. 309. o.</ref>
Másfél év eltiltás után bokszolt újra, és bár mérkőzéseit még mindig kiütéssel nyerte, már nem volt a régi önmaga.
56. sor:
2000 júniusában [[Lou Savarese]] ellen bokszolt Glasgow-ban. A botrányairól elhíresült Tyson ezúttal is hozta a formáját. A mérkőzés első pillanatától kezdve nekirontott ellenfelének, és már a 15. másodpercben megrendítette. A kiegyenlítetlen küzdelemnek [[John Coyle]] mérkőzésvezető a 26. másodpercben véget akart vetni amikor közéjük ugrott, de ezt a önkívületi állapotba lévő "Iron Mike" észre sem vette. Tovább ütötte immár a bírót is, a meccsnek így a 38. másodpercben lett vége. Ez volt a 3. leggyorsabb kiütése. <ref>{{Cite journal|last=Rayman5za|date=2007-12-21|title=Mike Tyson v Lou Savarese|url=https://www.youtube.com/watch?v=x_yj4UWSBbo}}</ref> Tyson később bocsánatot kért Coyle-tól.
 
Októberben [[Andrew Golota|Andrew Golotával]] mérkőzött, akit nem meglepő módon már az első menetben padlóra küldött. Lelkiekben feladva a mérkőzést Golota a 2. menet után a ringből egyenesen öltözőbe vonult. Golota azt állította az öltözőben, hogy Tyson többször fejelte őt, de a játékvezető nem figyelmeztette ezért. A meccs után Tyson pozitív drogtesztet produkált, és eredmény nélkülire (Non Contest) minősítették a találkozót.
 
Ekkorra került igazán hullámvölgybe, ami már inkább a ringen kívül zajlott. Folyamatos nőügyei, rendszeres botrányai az éjszakai életben anyagilag kimerítették és csődbe sodorták. Pedig saját bevallása szerint karrierje során több mint 300 millió dollárt bokszolt össze.
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Mike_Tyson