„Testamentomban néki hagyá szent annyát: nem úgy, mint özvegy árvát, tutorának; hanem mint édes anyát, fiának“ [Pázmány Péter: vasárnapi és innepi prédikátziók. Pozsony 1636. 139.]; „A ki eozvegyárvaságot látott, inkább szánnya az eozvegyet s árvát.” [Medgyesi Pál: Erdély s egész magyar nép hármas jajja. Sárospatak 1653. II. 168.] (M. Nyelvtört. 124.); „Nem chak az ev sorori tarsi, de meeg ennek felette nagy nemes evzuegy azzonyók, es vraknak felesegy junek vala evtet latnya.” [Margit legenda 1510. kiadva Nyelvemléktár VIII. 5. 21.] (M. Nyelvtört. 132.)
[[Fájl:Ozvegyi cimer.jpg|thumb|Díszzsinórral ellátott özvegyi címer]]
Az '''özvegy''' az a férfi vagy nő, akinek a [[házasság|házastársa]] [[halál|meghalt]]. (A név előtt álló rövidítése: özv. Házastársa a halotti és egyéb jelentésekben „néhai”.) Az elhalt házastársát a jog szerinti özvegyi nyugdíj illeti meg. Az özvegyi jog az örökhagyó házastársának haszonélvezeti joga a hagyaték azon részére, amelyet nem örököl. Az özvegy férj vagy feleség újbóli házasságával az özvegyi jog megszűnik.
