„Bardo tödol” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a ISBN/PMID link(ek) sablonba burkolása MediaWiki RfC alapján
a Kurzív tartalmú zárójelek korr., egyéb apróság ld.: WP:BÜ
12. sor:
[[Fájl:Zhi-Khro_Bardo_Thodol.jpg|bélyegkép|jobbra|A Bardo tödol [[mandala|mandalája]] ]]
 
A bardo valójában a köztes lét, a létköz elnevezése, a halál utáni és az új újjászületés közötti lét elnevezése, de az élőlény létezési szintjének átmeneti állapotait, azaz egyfajta tudatállapotait is bardónak nevezik. A tibeti buddhizmus szerint az élőlények tudatállapota, valójában a létállapotuk nem stabil, haláluk után olyan állapotba kerülnek, amelyről semmit nem tudnak azelőtt. Egyedül a változatlanság illúzióját keltő mögöttes tudat, vagy tiszta tudat (''(rigpa)'') állandó. A buddhizmus szerint az átmeneti időszakok a legalkalmasabbak az állapotváltások, a mögöttes tiszta tudat felismeréséhez. Egy adott tudatállapot során képtelenek vagyunk magát a tudatot vizsgálni, hiszen a mögöttes ént lefedi a megszokás, de az átmeneti állapotok alatt, változáskor a tudatállapot is vizsgálható.
 
[[Buddha]] tanításai során az élet folyamán elérhető megszabadulást tanította, ezért a halál utáni köztes létről meglehetősen keveset adott át tanítványainak. A korai buddhista iskolák egy része el sem fogadta a köztes lét fogalmát, például a [[Hínajána|théraváda]] buddhista iskola nem ismeri el annak létezést, mivel Buddha szövegei ezt nem tartalmazták. Más iskolák szerint azonban kikövetkeztethető a fogalom, így a 4. században [[Vaszubandhu]] nagy összefoglaló művében (''(Abidharmakósa-bhásja)''), amely a világ leírását tartalmazza, már megemlíti. Vaszubandhu szerint Buddha azt tanította, hogy a halál pillanata és az újjászületés közötti állapotban a lény ún. ''gandharva'' formában létezik, aminek jelentése ''„aki szagokat eszik”''. A lény kinézete ebben az állapotában már hasonlít ahhoz a formához, amiben újjászületni készül, mérete egy hatéves gyereknek felel meg, csak az istenek és más gandharvák számára látható, érzékszervei tökéletesek és nem lehet céljától (újjászületés) eltéríteni.
 
Bár a köztes lét több [[mahájána szútrák|mahájána-szútrában]] (pl. az anyaméhbe kerülés szútrája, azaz a ''Garbhávakrántinirdésa-szútra'') a köztes lét fogalmát igazából a tantrikus buddhizmus, azaz a vadzsrájana terjesztette ki. Az egyéni életciklus négy szakaszát, amelyet Vaszubandhu már vizsgált, egyesítette a három buddhatest (trikája) elméleteivel és önálló tantrajóga iskolát alakított ki (''anuttarajóga-tantra'', vagyis ''legfelsőbb jógatantra'')). A tibeti buddhizmus bardo tanításait két indiai mesterre, [[Tilópa|Tilópára]] és [[Náropa|Nárópára]] vezetik vissza (kb. a 10. század).
21. sor:
 
===Az élet során megtapasztalható bardo===
* Az emberi élet bardója (''(szkjena bardo)'') ami a napközbeni éber tudatállapotnak felel meg, ennek a tudatállapotnak korlátozott a cselekvő- és megismerőképessége
* Az álom bardója (''(milam bardo)''), ami alatt a megélt álmokra ugyan nem emlékszünk, vagy az álmok kaotikusnak, zavarosnak tűnnek, de határozott jelentéstartalommal bírnak, üzenetet hordoznak a ''szamszkárák'' törvényei és a jobbféltekés asszociációs logikai rend szerint. Tudatos kontrollal jógagyakorlatok során úrrá lehetünk álmainkon, az itt szerzett tapasztalatokat felhasználhatjuk a halál utáni köztes létben való eligazodás során.
*A meditációs állapot bardója (''(csamtan bardo)''). A meditáció során egyfajta koncentrációval módosult tudatállapot jön létre, illetve a tudat tiszta természete is megismerhető segítségével.
 
===A halál utáni bardók===
59. sor:
 
{{Buddhizmussal kapcsolatos témák}}
 
[[Kategória:Tibeti buddhizmus]]
[[Kategória:Dzogcsen]]