„Anschluss” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
miért kell törölni? |
||
12. sor:
Az [[első világháború]] ([[1914]]–[[1918]]) az [[Antanthatalmak az első világháborúban|antant hatalmak]] (elsősorban [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], [[Franciaország]], [[Oroszország]]) győzelmével és a [[központi hatalmak]] (elsősorban a [[Német Birodalom]], az [[Osztrák–Magyar Monarchia]],az Oszmán Birodalom és [[Bulgária]]) vereségével zárult.<ref name=":0" />
Az [[első világháború]]t lezároló békekonferencia [[1919]]. [[január 18.|január 18]]-án ült össze a [[versailles-i kastély]] tükörtermében, a későbbi tárgyalások a [[Párizs]] környéki kastélyokban folytatódtak (a világháborút lezáró békerendszert ezért [[Párizs környéki békeszerződések]]nek is nevezik). A békekonferencián a központi hatalmak vezetői, képviselői nem vehettek részt, a döntéseket négy nagy politikus: [[Georges Clemenceau]] [[Franciaország|francia]], [[David Lloyd George]] [[Egyesült Királyság|brit]], [[Vittorio Emanuele Orlando|Vittorio Orlando]] [[Olaszország|olasz]] miniszterelnökök és [[Thomas Woodrow Wilson]] [[Amerikai Egyesült Államok|amerikai]] elnök hozta meg. A győztesek ragaszkodtak a központi hatalmak, mindenekelőtt a [[Német Birodalom]] kizárólagos felelősségéhez, továbbá a legyőzött [[Német Birodalom|Német Birodalmat]] a háborút követően is túlságosan veszélyes nagyhatalomnak tartották, ezért szerették volna tartósan megfosztani erejétől. Ennek következtében a [[Német Birodalom]]mal kötött [[versailles-i békeszerződés]]ben az alábbiakban határoztak:<ref name=":0" />
* a [[Német Birodalom]] csak korlátozott létszámú hadsereget tarthatott fenn, továbbá flottái és légiereje leszerelésére kötelezték
* a [[Német Birodalom|Német Birodalmat]] óriási jóvátétel (33 millió [[Amerikai dollár|dollár]]) megfizetésére kötelezték
* a [[Német Birodalom]] keleti területeinek egy része az ismét függetlenné vált [[Lengyelország]]hoz került
* a korábbi két nyugat-német terület, [[Elzász]] és [[Lotaringia]], [[Franciaország]]hoz került
* a [[Saar-vidék]] [[1935]]-ig [[Nemzetek Szövetsége|népszövetségi]] ellenőrzés alá vonták
* a [[Rajna|Rajnától]] keletre eső 50 km széles sávot [[demilitarizált övezet]]té nyilvánították
* a [[Német Birodalom]] elvesztette gyarmatait
* megtiltották, hogy a [[Német Birodalom]] az [[Osztrák–Magyar Monarchia]] felbomlása után megmaradt [[Ausztria|Ausztriával]] egyesüljön, ezt az egyesülést nevezték németül Anschlussnak.
A [[Német Birodalom]] számára ezek a békefeltételek rendkívül szigorúak voltak, és [[Adolf Hitler]] [[1933]]-as hatalomátvétele után a német külpolitikai törekvések egyértelműen a [[versailles-i békeszerződés]] érvénytelenítését célozták meg.<ref name=":0" /> [[Adolf Hitler|Hitler]] már az 1920-as években felvázolta külpolitikai programját, melynek célkitűzése az volt, hogy egy államban egyesítse az [[első világháború]]t követően megmaradt [[Német Birodalom]] területén kívül élő németeket. [[Adolf Hitler|Hitler]] számára a szülőországával, [[Ausztria|Ausztriával]] való egyesülés különösen fontos volt. Ezt bizonyítja az is, hogy már a [[Mein Kampf]] első oldalán követelte:<blockquote>''„Német-Ausztriának ismét egyesülnie kell a nagy német anyaországgal, éspedig nem holmi gazdasági ok miatt! Nem! Ennek az egyesülésnek még akkor is be kell következnie, ha az gazdaságilag közömbös vagy akár káros lenne, be kell következnie a vérségi kötelékeknél fogva.”'' — Adolf Hitler, Mein Kampf</blockquote>A fentiek következményeképpen [[Adolf Hitler|Hitler]] hatalomra jutásának évében, [[1933]]-ban, a [[Német Birodalom]] kilépett a [[Nemzetek Szövetsége|Nemzetek Szövetségéből]], majd [[1935]]-ben - a [[versailles-i békeszerződés]] nyílt megszegésével - bevezették az általános hadkötelezettséget, és intenzív fegyverkezési programba kezdtek. Szintén [[1935]]-ben a [[Saar-vidék]]i népszavazáson a helyi lakosság elsöprő többsége a [[Német Birodalom]] mellett döntött, ami így a németek fennhatósága alá került. [[1936]]-ban pedig a [[locarnói szerződés]]t megszegve a német csapatok bevonultak a [[Rajna|Rajnától]] keletre eső demilitarizált övezetbe.
=== Népszavazási kísérlet ===
25 ⟶ 28 sor:
[[1938]]. [[február 12.|február 12]]-én [[Berchtesgaden]]-ben [[Adolf Hitler]] személyesen találkozott [[Kurt Schuschnigg]] osztrák szövetségi kancellárral, hogy az [[1936]] [[július]]ában megkötött szerződésük valamennyi pontjának maradéktalanul történő betartatását kikényszerítse. A [[1936]]-os szerződésben többek között az [[Ausztria|Ausztriában]] letartóztatott [[Nemzetiszocializmus|nácik]] amnesztiájáról, a két állam egyesülését támogatók közös politikai felelősségéről és az osztrák szövetségi kancellár úgynevezett „német politikájáról” esett szó. [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] a találkozón megpróbált kihátrálni a szerződésből, de [[Adolf Hitler|Hitler]] nem engedett neki, így az osztrák szövetségi kancellár beleegyezett a [[Adolf Hitler|Hitler]] által kért amnesztia kihirdetésébe, továbbá engedett abban is, hogy egy [[Adolf Hitler|Hitlerhez]] közel álló személyt, [[Arthur Seyß-Inquart]]ot bevegye a kormányába.<ref name=":0">Balassa Anna, Balla Istvánné, Birtalan Győző, Csokonai Attila, Galambosi Ágnes, Galambosi Sándor, Jeney Margit, Pataki Péterné, Rónaszegi Éva, Majtényi Zoltán, Szimán Oszkár, Zalai Edvin (1994): A XX. század krónikája, Officia Nova Kiadó, Budapest.</ref>
Csupán egy hónappal a [[berchtesgaden]]i tárgyalások után növekvő német nyomásra és az osztrák kormány hatalmának erőteljesen megrendülése következtében [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] elhatározta, hogy népszavazás alá bocsátja Ausztria függetlenségének kérdését. Az osztrák kancellár elképzelése az volt, hogy ezzel hosszabb időre tiszta helyeztet teremt Ausztria és Németország között.<ref>{{kiskapitális|Kerekes}} (1963), 333–334. old.;</ref> A népszavazást különféle felismerések tették szükségessé. Ezek között a legfontosabb az volt, hogy a [[berchtesgaden]]i megállapodások nem szolgálhattak alapul a két fél (a [[Német Birodalom]] és [[Ausztria]]) kapcsolatainak megnyugtató rendezéséhez, mivel Németország a korábbi megegyezésekhez hasonlóan ezt is pusztán kiindulópontnak tekintette a további engedmények elérése számára. Az is siettette [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] tervének megvalósítását, hogy az utóbbi hónapokban a nemzetiszocialisták feltűnő aktivizálódásba kezdtek. A kancellár úgy számított, hogy a kiírandó szavazáson az osztrák nép többsége a függetlenség megőrzése mellett fog voksolni, ezzel semmissé téve azt a németek által propagált nézetet, amely szerint az osztrákok túlnyomó része a csatlakozást óhajtja.<ref name="ReferenceA">{{kiskapitális|Kerekes}} (1963), 334. old.</ref> Az osztrák szövetségi kancellár a népszavazással továbbá Ausztria külpolitikai helyzetében is kedvező változást szeretett volna előidézni. Úgy vélte, ezzel kifejeződik az osztrák állam önállósági akarata, és lelepleződik a német politika agresszív jellege.<ref name="ReferenceA"/>
Az előkészítéssel kapcsolatos első megbeszélés már [[március 4.|március 4]]-én lezajlott. [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]], [[Guido Zernatto|Zernatto]], [[Hans Pernter|Pernter]] és [[Fritz Stockinger|Stockinger]] abban állapodtak meg, hogy a népszavazást a lehetőségekhez képest mielőbb le kell rendezni. A tanácskozáson a választási korhatárt 24 évre emelték, mivel igyekeztek kizárni a [[nemzetiszocializmus]]sal szimpatizáló fiatalságot, ezzel biztosítva a referendum eredményességét.<ref name="ReferenceA"/>
==== Bel- és külpolitikai visszajelzések és azok hatásai ====
A kormány tagjai között egyetértés jelentkezett abban, hogy a megvalósítás súlyos veszélyeket rejthet. Ugyanezen a véleményen volt [[Benito Mussolini]] is, és kifejezte abbéli véleményét, hogy a népszavazás azt a veszélyt hordozza magában, hogy sikere esetén [[Adolf Hitler|Hitler]] nem ismerné el, anélkül pedig semmi értéke nem lenne. Az olasz vezető szerint a német katonai előkészületek nem voltak komolyak, ennek ellenére ígéretet tett arra, hogy kormánya a Kamarában nyilatkozatot fog tenni Ausztria függetlenségének érdekében.<ref name="ReferenceB">{{kiskapitális|Kerekes}} (1963), 335. old.</ref>
[[Benito Mussolini|Mussolinitől]] egészen eltérően vélekedett a francia kormány, mely támogatta a népszavazás megrendezését.
Mivel [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] nem látott más kivezető utat a belpolitikai viszonyok rendezésére, [[Benito Mussolini|Mussolini]] tanácsa ellenére is kitartott elhatározása mellett, és minden további előkészületet megtett a népszavazás végrehajtására. Emlékirataiban elmagyarázza, hogy úgy látta, a nemzetiszocialistákkal folytatott összes tárgyalás eredménytelenül zárult, mivel ''„minden engedményt 24 órán belül túlhaladottnak minősítettek és újabb követelések lavináját zúdították a kormányra”''.<ref>{{kiskapitális|Kerekes}} (1963), 335–336 old.</ref>
=== A népszavazás kudarcba fulladása és az Anschluss ===
[[1938]]. [[március 9.|március 9]]-én [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] [[március 13.|március 13]]-ára hirdette ki az osztrák népszavazás dátumát. Hitler a népszavazás kiírását a berchtesgadeni egyezmény egyértelmű megsértésének tekintette, ezért Berlin kapcsolatba lépett [[Arthur Seyß-Inquart]], németbarát osztrák belügyminiszterrel. [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] ultimátumot kapott a referendum elhalasztását illetően, amelyet először visszautasított, később mégis engedett, miután értesült arról, hogy német csapatok vonultak fel a német-osztrák határ mentén. A berlini kormány azonban ennyivel nem elégedett meg, és immár az osztrák kancellár lemondását követelte. Német nyomásra [[Kurt Schuschnigg|Schuschnigg]] ezt [[március 11.|március 11]]-én meg is tette, az új osztrák kancellár a németbarát [[Arthur Seyß-Inquart]] lett, és [[március 12.|március 12]]-én bejelentették az új osztrák [[nemzetiszocializmus|nemzetiszocialista]] kormány kinevezését. Ugyanezen a napon a német hadsereg, a [[Wehrmacht]] bevonult Ausztriába, ám harcokra nem került sor, sőt a német katonákat nagy lelkesedéssel fogadták az osztrákok. [[1938]]. [[március 13.|március 13]]-án elfogadására került az a törvény, amely kimondta a [[Német Birodalom]] és [[Ausztria]] újraegyesülését.<ref name=":0" />
A nemzetközi válasz mérsékelt volt: bár [[Adolf Hitler|Hitler]] egyértelműen megszegte a [[versailles-i békeszerződés]]t, a diplomáciai tiltakozáson kívül sem [[Egyesült Királyság|Nagy-Britannia]], sem [[Franciaország]] nem tett különösebb lépéseket [[Adolf Hitler|Hitler]] terjeszkedésének megakadályozására.
| |||