„Anton Bruckner” változatai közötti eltérés

a
[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
a (Zenepedagógusok kategória hozzáadva (a HotCattel))
a (→‎Élete: link)
Lényeges változás akkor történt, amikor 33 évesen a [[linz]]i [[Székesegyház|dóm]] orgonistája lehetett. [[1860]]-tól ő vezette itt a fiúkórust is, és ezektől az évektől kezdve ontotta a zeneműveket, miközben bécsi tanárokhoz járt fejlődni. [[Liszt Ferenc|Liszt]], aki Brucknerhez hasonlóan igen vallásos volt (és Wagnerrel együtt jelentős alakja az újnémet iskolának), már ekkor elismerte Bruckner munkásságát. 1868-ban Bruckner [[Bécs]]be költözött, és a konzervatóriumban, később pedig az egyetemen is oktatott [[zeneelmélet]]et, és orgonajátékot. Közben [[Egyesült Királyság|Angliában]], [[Svájc]]ban és [[Franciaország]]ban nagy sikert aratott orgonistaként is.
 
Lelkesen rajongott [[Richard Wagner (zeneszerző)|Wagner]] zenéjéért, személyesen is ismeretséget kötöttek. Bécsben azonban Bruckner elfogadottsága csak lassan nőtt, az akkori bécsi zenei életre jellemző megosztottságnak és pártoskodásnak köszönhetően. Bruckner kívülállóként figyelte a pártviszályokat, melybe Wagner tisztelőjeként sodródott bele, s ez [[Johannes Brahms|Brahms]]-szal való kapcsolatát is megrontotta. [[Német Birodalom|Németország]]ban azonban egyértelműen népszerűek voltak művei, mint például a 7. szimfónia, melyet [[Lipcse (Németország)|Lipcsében]] mutattak be [[1884]]-ben. Ezek a sikerek közvetve visszahatottak Bruckner bécsi megítélésére is, és végül nem maradtak el az ottani elismerések sem: [[Ferenc József-rend]], egyetemi díszdoktori cím.
 
[[1887]]-től már csak egy gondolat foglalkoztatta: elkezdte komponálni és görcsösen be akarta fejezni 9. szimfóniáját. A terjedelmes finálé lejegyzésére azonban élete végéig sem került sor.