„Vörös Hadsereg (magyar)” változatai közötti eltérés

 
==Hadműveletek==
1919. április 21-én [[Stromfeld Aurél]]t ([[Magyarországi Szociáldemokrata Párt|MSZDP]]) nevezték ki Böhm Vilmos mellé a [[tiszántúl]]i csapatok vezérkari főnökévé. 1919 tavaszán kísérletet tett a Magyarország területén folyamatosan terjeszkedő cseh–szlovák és román erők visszaszorítására: május 9-én, Hatvan térségéből indított hadjárata elején a Vöröshadsereg győzelmet aratott Miskolc mellett, ezzel pedig elszigetelte egymástól az északról támadó cseh–szlovák és a kelet felől előrenyomuló román erőket. [[Fájl:Nepkoztarsasag.png|bélyegkép|Vörös Hadsereg által elfoglalt terület]]
[[Fájl:Hungarian Soviet Republic 1919-hu.svg|200px|bélyegkép|Vörös Hadsereg által elfoglalt terület]]
A Vörös Hadsereg a győzelem után a gyengébbnek tartott cseh–szlovák erőkkel vette fel a harcot, és [[Északi hadjárat (Magyarország)|északi hadjárata]] során többek között felszabadította Sátoraljaújhelyt, Érsekújvárt, Kassát, majd Eperjest. A Vörös Hadsereg sikerei rövid időn belül tiltakozást váltottak ki az antant részéről, júniusban jegyzékben követelték a Vörös Hadsereg visszavonását. A Tanácsköztársaság politikai vezetése a sikeres felvidéki hadjáratot követően úgy döntött, hogy elfogadja az antanthatalmak ajánlatát, és az ígért politikai, gazdasági, illetve területi ellentételezésekért cserében kiüríti a visszafoglalt területeket. A [[Clemenceau-jegyzék]] elfogadása és a Vörös Hadsereg visszarendelése elleni tiltakozásul Stromfeld 1919. július 3-án lemondott, példáját sok katonatiszt követte. Az új vezérkari főnök [[Julier Ferenc]] lett. [[július 20.|július 20-án]] kezdődött az eleinte sikeres [[tiszai támadás]], amely azonban a csapatok gyenge harcértéke és a haditervnek a románokhoz való eljuttatása miatt pár nap alatt összeomlott.