Főmenü megnyitása

Módosítások

nincs szerkesztési összefoglaló
== Története ==
'''Középkori története'''
Jászárokszállás lokálpatrióta jegyzője, [[Kóczián Gyula]] (1847-1896) Jász – Árokszállás múltja és jelene című munkájában még úgy fogalmazott, hogy a „mai Árokszállás alapját a Szent László király által 1084-1085 évben idetelepített jászok vetették meg.” A későbbi szakirodalom ezt a tézist már nem fogadta el, helyette inkább a XIV. században keresték a város létrejöttének helyét.
Kóczián egy térképre hivatkozva az [[1313]]-at jelölte meg Árokszállás első írásbeli említésének, míg [[Fodor Ferenc (geográfus)|Fodor Ferenc]] egy [[1356]]-os oklevelet említ, ahol is a település neve „Árukmelléke” néven fordul elő. [[Herbert János]] szerint viszont 1366-ból származik ez a bizonyos oklevél, amikor is Konth Miklós nádor eltiltotta az „Áruk mellékszállási” philisteusokat attól, hogy panaszos birtokaikat önhatalmúlag használják.
Kiss József kutatásai szerint már [[1291]]-ben létezett itt egy település Erdő – árka néven. Ha a tudomány maga sem képes dűlőre jutni az alapítás kérdésében, akkor tág tér nyílik a népmondáknak is, melyek a város alapítását azzal az [[avarok|avar]] királlyal kötik össze, akiről [[Tompa Mihály]] is népregét írt. Eszerint a település nevében előforduló [[Csörsz árka|„árok”]] arra az esztelen vállalkozásra utal, melybe [[Csörsz árka|Csörsz]] kezdett, hogy elnyerje Délibáb kezét.
Az mindenesetre tényként állítható, hogy a [[15. század|XV. század]]ban már létezett a község, és megkezdődött az itt lakó [[jászok]] megtérítése is. [[I. Mátyás magyar király|Hunyadi Mátyás]] kiváltságlevele 1458-ban már említést tett Árokszállás plébániájáról. A Jászság legrégibb plébániáinak egyike ez alatta a ferencesek temetkezési kriptájával. Hogy nevezetes hely volt a középkornak ezen szakaszában, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Lazarus diák térképe (1528) is feltüntette. Állítólag még a német hadak elöl visszavonuló [[I. János magyar király|Szapolyai János]] király is éjszakázott itt.
 
'''Árokszállás története a török időkben'''
Csak [[Eger]] 1596-os bevétele után köszönthetett békésebb időszak a Jászságra, amikor a kettős főség helyett immár egyértelmű török fennhatóság alakult ki.
A lakosságszám drasztikus csökkenését mutatja, hogy az 1567. évi összeírás már csak 19 telkes jobbágyot és 12 zsellért talált Árokszálláson. Ám még így is kegyesebb volt hozzá a sors, mint szomszédaihoz: [[Jászágó]]t és [[Négyszállás]]t ugyanis teljesen elpusztította a XVI. század, s maradék népei Árokszálláson kerestek menedéket. Ez a beáramlás az 1570-es években nagyban javította a település helyzetét, egy ebből az időszakból származó összeírás már 20 gazdát és 53 zsellért mutatott Árokszálláson, tehát a lakosságszám egy évtized alatt megkétszereződött.
1630-ban az elpusztult templom helyére új épült, melyet [[I. István magyar király|Szent István]] tiszteletére avattak fel. Az építkezéshez felhasználták az ágói templom romjait valamint a korábban átmentett értékeit is. A fokozatos gyarapodást jelzi, hogy 1683-ban Mahmut basa meghívta a város kereskedőit a szegedi vásárra. Másik érdekes adat, hogy ekkoriban [[Jászberény]] után a második legnépesebb község volt.
 
'''Árokszállás története az eladottság korában'''
„Herbert nem az egész Jászság, csupán egyik legérdekesebb – mert idegen bevándorlástól és idegen befolyástól legépebben megmaradt- jászközségnek…történetét írta meg” – írta [[Czettler Jenő]] Herbert János munkájáról a Trianon utáni időszakban, de mondatait szabadon vonatkoztathatjuk a XVIII. század elejére is. A Pentz–féle összeírás ugyanis a lakosság 56%-át helybeliként tartotta számon 1699-ben, ami azt jelenti, hogy az ősi népességet sikeresen meg tudta őrizni.
„A község a rendes országút mentén fekszik, minek következtében nagyon sokat szenved az átvonuló katonaságtól. A Gyöngyös patakon jó erős hídja van. Temploma fallal körül van véve, szép helyen fekszik, de oly kicsi, hogy az öreg papnak - aki már 30 éve működik ott - meg van engedve naponkint kétszer olvasni misét. Van két serfőzőháza, egy lovas malma, postája az urasági épületben; ezt a gyöngyösi posta látja el; itt közvetíttetnek a levelek Felsőmagyarország és Erdély közt.” – írja Kageneck útinaplójába a század elején, s valóban a község a gyarapodás jeleit mutatta.
Birtokában volt Ágó és Szentandrás puszta is, gazdag volt a juhállománya. Iparából kiemelkedett serfőzőháza és kétkerekű malma a Gyöngyös–patak vízén. Tehát mint meglehetősen jómódú község került 1702-ben a Német Lovagrend birtokába, akiknek [[I. Lipót magyar király|I. Lipót]] adta el a Jászságot, hogy a [[spanyol örökösödési háború]]hoz pénzt szerezzen.
A berendezkedő [[Német Lovagrend]] kizsákmányolása az alapvetően királyhű községet Rákóczi mellé állította. A fejedelem oltalomlevelet adott ki Árokszállás részére, 1705 júniusában pedig személyesen is megjelent a községben. 1711-ben a Jászság ezrede nem jelent meg a szatmári békekötésen, a Nagymajténynál az árokszállási [[Kókay Márton]] ezredes vezetésével tették le a zászlót.
1714 nevezetes év Árokszállás történetében. Törökországi száműzetéséből hazatérve ekkor szállt meg itt [[XII. Károly svéd király]].
 
'''Árokszállás története az első világháború után'''
1920-ban három, egyenként egytantermes, tanító lakással ellátott tanyai iskola épült, 1921-ben bevezették a villanyvilágítást szövetkezeti alapon. 1923-ban a Szent Vincés nővérek vezetésével leány polgári, 1924-ben állami polgári fiúiskola létesült. Ez volt az az év, amikor az I. világháborúra való megemlékezésként felállították a hősök szobrát.
 
A korszakban a város fejlődését az is elősegítette, hogy a magyar képviselőház alelnöke, [[Czettler Jenő]] (1879 –1953) helyi származású volt. Jászárokszállás meg is választotta díszpolgárának.
A két világháború közötti időszak fontos helyi figurája volt Móczár Andor (1874-1928) is: tevékeny közéleti munkája és végrendeletében a városnak tett jótéteményei miatt a községi tanács egy teret nevezett el róla megemlékezésül. Határozott akarata volt, hogy vagyonából kórház létesüljön, ez azonban végül nem valósult meg.
Igaz, a szocializmusban nem rájuk illett büszkének lenni. A „nemzetközi munkásmozgalomban is ismertté vált Solymosi Ignác” (1898 – 1938) emlékének 1972-ben emeltek szobrot.
 
A [[második világháború]] nagy pusztításokat okozott, kétszáznegyvenhét áldozata volt. A harcoknak már a civil lakosság is szemtanúja volt: 1944 szeptemberében bombatalálat érte Papp József tanyáját, s másfél hónappal később a front is elérte Árokszállást: a város fölött még légi csata is zajlott: egy gép az Aladi-, egy másik pedig a Móczár-tanyára zuhant.
* [[Scipiades Elemér]] főorvos [[1875]].
* [[Solymosi Ignác]] munkásmozgalmi vezető [[1898]]
* [[Szathmáry József]] festőművész [[1953]] Művészneve:Szathmáry József Maryjoz
 
== Képgaléria ==
39 819

szerkesztés