„Borászat” változatai közötti eltérés
| [nem ellenőrzött változat] | [nem ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
1. sor:
[[Kép:Grützner Benediktinermönch mit Wein beim Frühschoppen.jpg|bélyegkép|Eduard von Grützner: ''Borkostoló bencés szerzetes''
A '''borászat''' (oenologia, önölógia; a görög ''oinosz'', azaz bor és ''logosz'', vagyis vélemény, tanulmány szavakból) egy olyan tudományág, ami a [[borkészítés]] ismeretrendszerét – ide értve a [[Bor (ital)|bor]]ok előállítását, kezelését, fejlődését és a stabilizáció során végbemenő folyamatokat, illetve bizonyos fokig a borszőlőtermesztéssel kapcsolatos tudnivalókat és előírásokat, továbbá a borkultúrát – foglalja magába. Hétköznapi értelemben röviden ''borászati üzem''et is értenek alatta.
8. sor:
A római hódító légiók aztán a későbbiekben a [[Rajna-vidék-Pfalz|Rajnától]] [[Britannia (provincia)|Angliáig]], így [[Pannonia (provincia)|Pannónia]] területén (mely utóbbi fellendítésében - [[Domitianus római császár#Pénzügyek, gazdaságpolitika|Domitianus]] szőlőkivágatásai után - [[Probus római császár]] tett sokat) is meghonosították a szőlőtermesztést és a borkultúrát. Bár ez idők folyamán a hatalmi harcok (a kereskedelem megakadályozása szőlők kivágásával és a népvándorlások) többé kevésbé lassították fejlődését, a [[középkor]]ban a [[kereszténység]] újabb lendületet adott (a bor kulturális és gazdasági jelentősége miatt). Még 1421-ben kilépett a szőlőkultúra a [[Földközi-tenger]] vidékéről, amikor [[Tengerész Henrik]] a [[Kanári-szigetek]]en és [[Madeira|Madeirán]] szőlőskerteket alapított.
A bornak az [[eucharisztia]] egyik alapanyagának kiemelt megbecsülése volt a középkorban. A zsidó-keresztény rituálék között sok olyan található, amelynél a bor elengedhetetlen. Ezek közül a rituálék közül a legismertebbek egyike a katolikus szentmise, amelynek egyik fontos kelléke, az [[eucharisztia]] egyik alapanyaga, a jó minőségű bor, ami a szerzeteseket arra ösztönözte, hogy jó borászokká is váljanak<ref>[http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/a_bor_es_a_szerzetesek_a_kozepkorban A bor és a szerzetesek a középkorban], rubicon.hu</ref>
Amerikába a [[16. század]]ban a telepesek vitték be az európai szőlő- és borkultúrát, először [[Dél-Amerika]] [[peru]]i, majd [[chile]]i területeire, később, a [[17. század]]ban az [[Észak-Amerika|északi kontinensre]], ahol azonban - a helyi kórokozók és kártevők miatt - eleinte csak [[Kalifornia|Kaliforniában]] voltak ehhez megfelelő viszonyok, másutt az amerikai direkttermő fajták termelése folyt. [[Dél-Afrika (régió)|Dél-Afrikában]] is ebben az időben telepítették az első szőlőt, míg [[Ausztrália (kontinens)|Ausztráliában]] csupán a [[19. század]]ban volt az első szüret. Ez idő tájt alapozták meg [[Belgium]]ban az üvegházi szőlőtermesztést és építették meg az első szőlőhajtató házakat. Azonban ahogy Amerikával megerősödött Európa kereskedelmi kapcsolata az 1800-as évek második felében, új veszélyek jelentek meg: a [[lisztharmat]], a [[peronoszpóra]] és a [[filoxéra]], amik jelentős károkat okoztak az addigra virágzó európai szőlőgazdaságban és nagy mértékben átalakították azt.
| |||