„Kovácsok bástyája (Brassó)” változatai közötti eltérés

[ellenőrzött változat][ellenőrzött változat]
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a Brassói Levéltárról szóló részt nagyjából kivettem, készítek neki egy külön cikket
1. sor:
{{Építmény infobox
|kép = BastionulRomania-1985 Fierarilor- BrasovBlacksmiths' 1Bastion (7664357280).jpg
|hely = [[Brassó]] {{zászló|Románia}}
|építés éve = 152916. század
|pozíciós térkép = Brassó belváros
}}
A [[brassó]]i '''Kovácsok bástyája''' ({{ny-ro|Bastionul Fierarilor}}, {{ny-de|Schmiedebastei}}) a 16. században épült a [[LópiacBrassó várfalai és (Brassó)bástyái|Lópiacnálbrassói városerőd]] (Gheorghenyugati Barițiu utca) állszögletbástyájaként. U alakú háromemeletesnégyszintes épület, eredetileg belül körbefutó galériákkal. 1923-tól Egykora [[Brassó várfalaiMegyei ésÁllami bástyái|Brassó városerődjénekLevéltár]] nyugati szögletbástyája volt, jelenleg a Brassó Megyei Állami Levéltárnaknak ad otthont. A délnyugati várfal részeként a romániai műemlékek jegyzékében a BV-II-m-A-11294.01 sorszámon szerepel.<ref>{{RO műemlékek|BV}}</ref>
 
==Története==
Helyén, a fazekasok és a pékek tornya között eredetileg a kovácsok céhének tornya állt, melyet 1521-ben említenek először.{{refhely|Aldea|68–69. o.}} 1526. augusztus 24-én egy felhőszakadás következtében árvíz tört a városra, mely után „még a [[Fekete templom]] belsejében is halat lehetett fogni”. A víz a tornyot is elpusztította, de következő évben újjáépítették.{{refhely|Nussbächer 2013|83–86. o.|azonos=N83}} 1529-ben [[IV. Péter moldvai fejedelem|Petru Rareș]] ostromától tartva a brassóiak megerősítették a délnyugati várfalat, így nyilván a Kovácsok tornyát is.<ref>{{cite book |authorlast=Dumitrașcu,Pavalache Ion; Maximescu, Mariana|first=Dan |title=OCronică istorieilustrată ade BrașovuluiBrașov |page=155 |year=20022015 |publisher=PhoenixHaco International |location=BrassóVidombák |languageisbn=román9789737706355 |isbnlanguage=9789738547469román}}</ref> A1562-ben víz akét tornyot is elpusztítottaemlítenek ''Schmydt Thürn'' (Kovács-torony) néven a vár északnyugati oldalán.{{refhely|azonos=N83}}
 
Bástyaként konkrétan 1667-ben említik legelőször, mikor is a július 30-án árvíz megrongálta az épületet. A következő évben kijavították, ekkor nyerte el végső formáját. 1688-ban elfoglalta az osztrák hadsereg, majd az [[Brassói tűzvész|1689-es tűzvészben]] leégett, helyrehozása 1709-ig tartott. A tetőn elhelyezett gömb alakú díszítőelemben egy krónikát helyeztek el, mely felsorolja a város főbb eseményeit 1687-től 1707-ig, közöttük az [[Brassói felkelés (1688)|1688-as felkelést]] és annak leverését.{{refhely|azonos=N83}}
1529-ben [[IV. Péter moldvai fejedelem|Petru Rareș]] ostromától tartva a brassóiak megerősítették a délnyugati várfalat. Ekkor említik legelőször a fal nyugati végén elhelyezkedő Kovácsok bástyáját,<ref>{{cite book |last=Petit |first=Alexandru |title=Monografia județului și orașului Brașov |year=1922 |publisher=Unirea |location=Brassó}}</ref> mely a [[Katalin-kapu]]ig látta el a délnyugati várfal védelmét. A [[Fekete torony (Brassó)|Fekete toronnyal]] mozgóhíd és egy földalatti folyosó kötötte össze. 1562-ben egy hozzá csatlakozó tornyot is említenek.
 
A 18. században már nem töltött be védelmi szerepet, így belső fafolyosóit lebontották, belsejét több helyiségre osztották és gabonaraktárként használták. 1819–1920-ban mellette építették fel a [[Lópiaci kapu]]t és a kapuőr lakását. Az épületben a raktár mellett a 19. század közepétől zálogház és városi hivatalok is működtek, és lakásokat is kialakítottak.{{refhely|azonos=N83}}
1667. július 30-án újabb árvíz tört Brassóra, mely megrongálta a bástyát; a következő évben kijavították, ekkor nyerte el mai formáját. Az [[Brassói tűzvész|1689-es tűzvészben]] leégett, 1709-ig tartott a helyrehozása. 1734-ben még megerősítették egy fenyegető török–tatár támadásra készülve, ezután azonban belső fafolyosóit lebontották, belsejét több helyiségre osztották és gabonaraktárként használták. 1819-ben elbontották a hozzá tartozó tornyot, hogy a helyén megépítsék a [[Lópiaci kapu]]t.
 
1923-ban a főtéri [[Régi brassói városháza|városházából]] ideköltöztették a brassói [[levéltár]]at. Az épületet 19381969-banben felújítottákkeleti, 1969-beneredetileg pedignyitott újrészét egy szárnnyal bővítettékzárták le, ahol új raktárhelyiségeket alakítottak ki az okmányoknak.{{refhely|Nussbächer 2016|34–35. o.|azonos=N34}}
 
==Leírása==
==Brassói Levéltár==
A bástya [[Lópiac (Brassó)|Lópiac]] utca (''str. Gheorghe Barițiu'') nyugati végénél áll. Egykoron messze kiugrott a várfalból, szemmel tartván a délnyugati várfalat egészen a [[Katalin-kapu]] erődítményéig. A [[Fekete torony (Brassó)|Fekete toronnyal]] mozgóhíd és egy földalatti folyosó kötötte össze. Belsejében – akárcsak a [[Takácsok bástyája|Takácsok bástyájában]] – fából ácsolt állványzat illeszkedett a falhoz, ahonnan a védők hozzáférhettek a lőrésekhez. A lőrések nagyméretű fülkékben voltak elhelyezve, ahonnan akár kisméretű ágyúkkal is ki lehetett lőni.{{refhely|azonos=N34}}
1923-tól a brassói Kovácsok bástyájában működik a '''Brassói Levéltár''', Románia egyik legnagyobb és legrégebbi archívuma. Jelenleg több, mint {{szám|12000}} méternyi polcnak, körülbelül {{szám|70000}} könyvnek, egy könyvkötő és restauráló műhelynek, és egy tanteremnek ad otthont. Itt tartják többek között [[I. Lajos magyar király]] 1353-as levelét, mellyel kiváltságokat adott a [[Erdélyi szászok|szászoknak]], és itt találták meg [[Neacșu levele|Neacșu 1521-es levelét]], a legelső román nyelvű szövegemléket.
 
A Takácsok bástyájákoz hasonlóan a Kovácsok bástyájába is csak egy kaputornyon keresztül nyílt bejárás.<ref>{{cite book |last=Jekelius |first=Erich |authorlink=Erich Jekelius |title=Das Burzenland III/1 |page=98 |year=1928 |publisher=Verlag Burzenlander Sachsischen Museum |location=Brassó |language=német}}</ref>
A levéltárat legelőször 1476-ban említik. 1552-ben [[Christian Pomarius]] rendszerezte, 19 csoportba osztva a 309 okmányt; munkájáról ''Litterarum Civitatis coronensis digestio'' címmel készített összefoglalót. 1714-ben [[Johann Albrich (orvos)|Johann Albrich]] orvos leltározta, ekkor 426 okmányt tartalmazott, és a régi városházában volt elhelyezve. Az eredeti dokumentumokból összegyűjtötte a Brassóra és a Barcaságra vonatkozó privilégiumokat, és a legfontosabbakat fiatal jogászokkal és teológusokkal lemásoltatta, összeállítva a ''Palladium Coronense'' (Brassó pajzsa) gyűjteményt, melyet később is folyamatosan bővítettek, egészen 1865-ig. A városi levéltárosok listáját 1722-től ismerjük.
 
===Brassói Levéltár===
Az [[első világháború]] alatt a visszavonuló román hadsereg a levéltárból {{szám|1942}} okmányt magával vitt [[Bukarest]]be, onnan ezeket 1917-ben [[Moszkva|Moszkvába]] vitték az oroszok, és csak 1936-ban kerültek vissza Brassóba.
{{Bővebben|Brassó Megyei Állami Levéltár}}
1923-tól a brassói Kovácsok bástyájában működik a '''Brassóibrassói Levéltár'''levéltár, Románia egyik legnagyobb és legrégebbi archívuma. JelenlegA 2010-es években több, mint {{szám|12000}} méternyi polcnak, körülbelül {{szám|70000}} könyvnek, egy könyvkötő és restauráló műhelynek, és egy tanteremnek adadott otthont. Itt tartják többek között [[I. Lajos magyar király]] 1353-as levelét, mellyel kiváltságokat adott a [[Erdélyi szászok|szászoknak]], és itt találták meg [[Neacșu levele|Neacșu 1521-es levelét]], a legelső román nyelvű szövegemléket.{{refhely|Aldea|486–488. o.}}
 
==Jegyzetek==
26 ⟶ 29 sor:
 
==Források==
*{{hely|Aldea}} {{cite book |last=Aldea |first=Vasile |title=Crâmpeie din Brașovul de ieri și azi |pages=68 |year=2016 |publisher=Haco International |location=Vidombák |language=román |isbn=9789737706416}}
*{{hely|Nussbächer 2013}} {{cite book |last=Nussbächer |first=Gernot |authorlink=Gernot Nussbächer |title=Bástyák,Aus árkok,Urkunden várfalakund Chronicken |subtitleseries=Séták a középkori Brassóban13 |year=19982013 |publisher=Aldus |isbn=9789737822710 |location=Brassó |language=német}}
*{{hely|Nussbächer 2016}} {{cite book |last=Nussbächer |first=Gernot |authorlink=Gernot Nussbächer |title=Caietele Corona |year=2016 |publisher=Aldus |isbn=9789737822949 |location=Brassó |language=román}}
*{{CitPer |aut=Nussbächer, Gernot |tit=Contribuții la istoria Arhivei Brașovului în secolele XV - XVIII |per=Cumidava |ann=1970 |tom=4 |pag=559–132 |url=http://www.cimec.ro/pdf2/Cumidava/dl.asp?filename=004-Revista-Cumidava-Muzeul-Istorie-Brasov-IV-1970.pdf}}
 
{{Brassó erődítményei}}