„Földrengés” változatai közötti eltérés

A '''földrengés''' a földfelszín egy darabjának hirtelen bekövetkező és néha katasztrofális következményekkel járó mozgása. A földrengések általában a [[földkéreg]]ben felgyülemlett [[energia]] felszabadulásakor keletkező lökéshullámok, melyek a keletkezési pontból, amit– a földrengés [[hipocentrum]]ánakából nevezünk,– gömbhéjszerűen terjednek minden irányba. A hipocentrum felszínre vonatkozó merőleges vetülete az [[epicentrum]].{{refhely|Jakucs L.}}

Nagyon nagy számú földrengés keletkezik a [[Föld]]ön nap mint nap, de ezeknek a rengéseknek a legnagyobb része az ember számára nem érzékelhető, úgynevezett '''mikroszeizmikus rengés'''. Az olyan rengéseket, amelyek az ember számára is érzékelhetőek, '''makroszeizmikus rengés'''eknek nevezzük. Ilyenből naponta csak egy-kettő keletkezik.

A földrengések jelentős része a kőzetlemezek találkozásának közelében pattan ki. Ez azért van, mert az egyik kőzetlemez a másik alá bukik, és a lefelé haladás közben a lemezt felépítő kőzetek rugalmasan változtatják alakjukat, és amikor már nem bírják a keletkező feszültséget, a sok felgyülemlett energia földrengés formájában oldódik fel. Ez jelentősen átrendezi a két kőzetlemez felszínét. Egy földrengés kipattanása után mértek több tíz méteres szintbeli eltéréseket a rengés előtti állapothoz képest. Ezeket a rengéseket, amelyek 70 km-es mélységig keletkeznek, '''sekély mélységű''' rengéseknek hívjuk. A kőzetlemez folyamatosan halad lefelé, és kb. 600 km-es mélységben beleolvad az [[asztenoszféra|asztenoszférába]]. Ha a földrengés mélysége 70–300 km között van, '''közepes mélységű''' rengésekről beszélünk, majd végül a 300 km alatti rengéseket '''mély fészkű''' rengéseknek nevezzük.

A földrengések nagyon sokféleképpen tudnak rombolni és az emberi életben kárt tenni. A földrengések hatására keletkező másodlagos hatások sokszor sokkal rombolóbbak, mint maga a földrengés. A földrengés '''elsődleges''' hatása a '''lökéshullámok''' okozta rombolás, mert a házak nem tudnak ellenállni a folyamatos rázkódásnak és összedőlnek. '''Másodlagos hatás'''nak nevezhetjük a földrengés hatására keletkező egyéb természeti jelenségeket, ezek közül is a legpusztítóbb, mint azt [[2004-es indiai-óceáni szökőár|2004 karácsonyán]] láthattuk is, a '''[[cunami]]''', ami a tengerfenéken kipattanó rengés következtében a tengeren keletkező hullám, amely a part közelébe érve több tíz méter magasra is megnőhet (ilyen volt például a [[2004-es indiai-óceáni szökőár]]). Ezenkívül a földrengés kiválthat sokkal kevesebb emberi életet követelő természeti jelenségeket is, például [[földcsuszamlás]]okat és hegyomlásokat. A városokban a legpusztítóbb utóhatása a földrengéseknek a gázvezetékek eltörése miatt kialakuló tűzvész. A földrengés lökéshullámainak hatására bizonyos talajtípusok elveszthetik szilárdságukat, ez az ún. [[talajfolyósodás]] jelensége, amely szintén komoly károkat okozhat az épületekben.

** '''Rayleigh-típusú hullám''': nevét a hullámot matematikailag először leíró ''[[Lord Rayleigh]]''-ről kapta. A hullámban a részecskék terjedési iránya merőleges a hullám haladási irányára. A hullám a Föld felszínén halad, és akár szemmel is látható lehet, mert az autók le-fel mozognak a hatására.

A földrengések erősségének mérésére [[szeizmográf]]okat használnak. Ezek olyan elven működnek, hogy egy a kerethez lazán rögzített tehetetlen test és a földdel együtt mozgó keret relatív elmozdulását mérik. A jeleket felerősítik és [[papír]]ra vagy [[számítógép]]re rögzítik.

1900 óta minden évben átlagosan 15 nagy földrengés történik. Azonban bizonyos időszakokban a földrengések száma 25, vagy akár 35 is lehet egy évben. Ezekben az időszakokban a Föld forgása kis mértékben, de hirtelen lelassult. A Föld forgásának lassulását okozhatják olyan időjárási jelenségek, mint az [[El Niño]], az [[Tengeráramlatok|óceáni áramlatok]], vagy a Föld szilárd kérge alatti olvadt magma áramlásának megváltozása. „Amikor a folyadékok áramlása felgyorsul, a szilárd földfelszínnek lassulnia kell” -– teszi hozzá Bilham.

Mivel a Föld forgási sebességének, vagy másképp fogalmazva: a nap hosszának apró változását [[mikromásodperc|milliomod másodpercet]] kitevő változását [[atomóra|atomórákkal]] mérni tudjuk, a földrengések éves száma akár öt évre előre jelezhető -– állítja Roger Bilham.