„Földrengés” változatai közötti eltérés

Ezeket a földrengéseket nevezzük '''interplate''' (lemezek közti) földrengéseknek. Megfigyeltek földrengéseket a lemezszegélyektől távol a kőzetlemezek belsejében is, ezeket '''intraplate''' (lemezen belüli) földrengéseknek nevezzük, ennek kialakulási okai még nem teljesen tisztázottak. Ezeket a földrengéseket, melyeket a lemezek mozgása okoz, '''tektonikus rengések'''nekrengéseknek nevezzük (például [[Tűzhányó|vulkánkitörés]] hatására, amikor a földrengést a felfelé törekvő [[magma]] okozza). Az ember is okozhat földrengéseket a föld alatti [[kísérleti atomrobbantás]]okkal. Ezt a hatást használták fel arra, hogy az atomrobbantásokat figyelemmel tudják kísérni, de mivel ezek mesterségesen keltett földrengések, nem szokták a földrengések közé sorolni őket. Ezt a körülményt a földrengéseket vizsgáló tudományágak is figyelembe veszik, az általános földrengéstan ([[szeizmológia]]) csak a természetes, az alkalmazott földrengéstan ([[szeizmika]]) csak a mesterséges rengések tanulmányozásával foglalkozik.

Nagyon nagy számú földrengés keletkezik a [[Föld]]ön nap mint nap, de ezeknek a rengéseknek a legnagyobb része az ember számára nem érzékelhető, úgynevezett '''mikroszeizmikus rengés'''. Az olyan rengéseket, amelyek az ember számára is érzékelhetőek, '''makroszeizmikus rengés'''eknekrengéseknek nevezzük. Ilyenből naponta csak egy-kettő keletkezik.

A földrengések jelentős része a kőzetlemezek találkozásának közelében pattan ki. Ez azért van, mert az egyik kőzetlemez a másik alá bukik, és a lefelé haladás közben a lemezt felépítő kőzetek rugalmasan változtatják alakjukat, és amikor már nem bírják a keletkező feszültséget, a sok felgyülemlett energia földrengés formájában oldódik fel. Ez jelentősen átrendezi a két kőzetlemez felszínét. Egy földrengés kipattanása után mértek több tíz méteres szintbeli eltéréseket a rengés előtti állapothoz képest. Ezeket a rengéseket, amelyek 70 km-es mélységig keletkeznek, '''sekély mélységű''' rengéseknek hívjuk. A kőzetlemez folyamatosan halad lefelé, és kb. 600 km-es mélységben beleolvad az [[asztenoszféra|asztenoszférába]]. Ha a földrengés mélysége 70–300 km között van, '''közepes mélységű''' rengésekről beszélünk, a 300 km alatti rengéseket '''mély fészkű''' rengéseknek nevezzük.

A földrengések nagyon sokféleképpen tudnak rombolni és az emberi életben kárt tenni. A földrengések hatására keletkező másodlagos hatások sokszor sokkal rombolóbbak, mint maga a földrengés. A földrengés '''elsődleges''' hatása a '''lökéshullámok'''[[lökéshullám]]ok okozta rombolás, mert a házak nem tudnak ellenállni a folyamatos rázkódásnak és összedőlnek. '''Másodlagos hatás'''nakhatásnak nevezhetjük a földrengés hatására keletkező egyéb természeti jelenségeket, ezek közül is a legpusztítóbb a '''[[cunami]]''', ami a tengerfenéken kipattanó rengés következtében a tengeren keletkező hullám, amely a part közelébe érve több tíz méter magasra is megnőhet (ilyen volt például a [[2004-es indiai-óceáni szökőár]]). Ezenkívül a földrengés kiválthat sokkal kevesebb emberi életet követelő természeti jelenségeket is, például [[földcsuszamlás]]okat és hegyomlásokat. A városokban a legpusztítóbb utóhatása a földrengéseknek a gázvezetékek eltörése miatt kialakuló tűzvész. A földrengés lökéshullámainak hatására bizonyos talajtípusok elveszthetik szilárdságukat, ez az ún. [[talajfolyósodás]] jelensége, amely szintén komoly károkat okozhat az épületekben.

A földrengés során több fajta hullám keletkezik. A hullámokat két fő csoportra oszthatjuk, az egyik csoportot az úgynevezett '''térhullámok'''[[térhullám]]ok alkotják, ezek a Föld belsejében is képesek terjedni, a másik csoportot a '''[[felületi hullámok'''hullám]]ok alkotják, amelyek csak a Föld felszínén terjednek.

** '''[[Longitudinális hullám''']]: a hullámot más néven '''p (primer)''' hullámnak is nevezik, mert a szeizmogramokon ez a hullám jelentkezik először. A hullámban a részecskék terjedési iránya megegyezik a hullám haladási irányával, összehúzódási és kitágulási szakaszok követik egymást.

** '''[[Transzverzális hullám''']]: a hullámot más néven '''s (szekunder)''' hullámnak is nevezik, mert a szeizmogramon a p hullámok után jelentkezik. Ebben a hullámban a részecskék terjedési iránya merőleges a hullám haladási irányára. Az '''s''' hullámok jellemzője, hogy a folyadékokban nem terjednek. Mivel ezek a hullámok terjednek a Föld belsejében is, és a különböző sűrűségű anyagokban különböző sebességgel haladnak, felhasználhatóak arra, hogy segítségükkel meghatározzák a Föld belső szerkezetét.

** '''[[Rayleigh-típusú hullám''']]: nevét a hullámot matematikailag először leíró ''[[Lord Rayleigh]]''-ről kapta. A hullámban a részecskék terjedési iránya merőleges a hullám haladási irányára. A hullám a Föld felszínén halad, és akár szemmel is látható lehet, mert az autók le-fel mozognak a hatására.

** '''[[Love-típusú hullám''']]: nevét a hullámot először [[1911]]-ben leíró ''[[A. E. H. Love]]'' brit matematikusról kapta. Ebben a hullámban a részecskék a hullám síkjában mozognak. A sebessége általában nagyobb, mint a Rayleigh típusú hullámé.

*''' [[Európai makroszeizmikus skála]]''': a Mercalli-skála továbbfejlesztett és Európában használt változata.

* [[Momentum Magnitúdó Skála|Momentum magnitúdó skála]]: a '''[[Richter-skála]]''' továbbfejlesztett és az [[Amerikai Egyesült Államok|Egyesült Államokban]] használt változata.

*''' [[Richter-skála]]''': a földrengés erősségét egy [[logaritmus|logaritmikus]] skála szerint határozza meg.

* '''[[Mercalli-skála]]''': ez a 12 fokozatú skála a földrengések erősségét tapasztalati úton, a földrengés által végzett pusztításból vezeti le.

*Főleg a nagyobb rengések előtt és alatt létrejövő jelenség a '''[[földrengésfény''']], melynek keletkezési mechanizmusát még nem ismerjük. Valószínűleg [[dörzselektromosság|dörzselektromos hatás]] (tribolumineszcencia) is szerepet játszik benne.<ref>[http://www.origo.hu/tudomany/20110401-foldrengesfenyek-japan-titokzatos-jelensegek-kristalyos-kozetek-elektromossag.html origo.hu: Még nem értjük a titokzatos földrengésfényeket] (2011-04-02)</ref>