Wikipédia

„Máltai lovagrend” változatai közötti eltérés

Laptörténet interaktív böngészése
[nem ellenőrzött változat][nem ellenőrzött változat]
← Régebbi szerkesztésÚjabb szerkesztés →
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
VizuálisWikiszöveges
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 790 szerkesztés
Nincs szerkesztési összefoglaló
Voxfax (vitalap | szerkesztései)
71 790 szerkesztés
aNincs szerkesztési összefoglaló
85. sor:
 
== A lovagrend névhasználatai ==
A lovagrendet hivatalos jogszabályi okiratokban [[Magyarország]]on '''Szuverén Jeruzsálemi, Rodoszi és Máltai Szent János Katonai és Ispotályos Rend'''nek (''Supremus Ordo Militaris Hospitalis Sancti Ioannis Hierosolymitani Rhodius et Melitensis'') nevezik, melyet hivatalosan Szuverén Máltai Lovagrendként rövidítenek. Küldetéseinek megvalósítására szervezeteket jelöltek ki, amelyek nyilvántartásba kerültek. Ilyenek a Magyar Máltai Lovagok Szövetsége és Alapítványa, a [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat]] Egyesülete és Alapítványai.<ref>http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000140.TV</ref> A "''Máltai Lovagrend"'', "''Máltai lovagok"'' elnevezés kommunikációs célra használatosak.<ref>http://www.mmlsz.hu/hu/tortenelem/a-rend-nevei angol nyelvű</ref>
 
Nem tévesztendő össze a [[Johannita Lovagrend]]del, a történelmi Máltai Lovagrend protestáns leszármazottjával, amellyel kölcsönös jó kapcsolatot tart fenn és amellyel szorosan együttműködik.
117. sor:
A rend hajóflottája a [[16. század]]ban először négy, [[1596]]-tól öt, [[1628]]-tól hat, [[1651]]-től hét, [[1685]]-től pedig nyolc [[Gálya|gályából]] állt. E tengeri haderő részben rendészeti feladatokat látott el: rendszeresen járőrözött a [[Máltai-szoros]]ban, a [[Tirrén-tenger]]en, Szicília körül és az [[Adriai-tenger|Adria]] bejáratánál. Ha az európai hatalmak keresztes hadiflottát állítottak fel, akkor ahhoz általában a máltaiak is csatlakoztak.
 
Az [[1600-as évek]]ben az ispotályosok döntően a [[kalózkodás]]t és az ellenséges kalózok elleni őrködést tartották a [[iszlám|muzulmánok]] elleni hadviselés fő formájának. A rendi őrjáratok mellett egy kb. 50 fős lovagi csoport szervezett portyákat, a zsákmányt pontos szabályok alapján osztották fel, az akciókba befektetőket is bevontak. Egy portya csak az ún. ''Tribunale degli Armamente'' engedélyével, a nagymester pátenslevelével és csak máltai (rendi vagy nagymesteri) zászló alatt indulhatott el. [[1660]]–[[1662]] között évi átlagban mintegy 200 új rabszolgát hurcoltak a szigetre, akiknek zöme muszlim és oszmán alattvaló volt. Egy részük váltságdíj fejében kiszabadult, de sokukat gályarabként vagy szolgaként eladták. (A rend hat hajóján [[1632]]-ben 1284 gályarab húzta az evezőket.) Ugyanakkor keresztény rabszolgák ezreit szabadították ki az elfogott északafrikai kalózhajókról és parti portyák által a nagy rabszolgakereskedő központokból. Az északafrikai kalózok elleni hadjárataik olyan sikeresek voltak, hogy ez a tevékenység a [[18. század]] elejére a [[Földközi-tenger]] középső szakaszán erősen lehanyatlott, és csak a [[19. század]]ban – miután a rendet kiűzték Máltáról – erősödött föl újra.<ref>H.J.A. Sire, The Knights of Malta, Yale University Press, 1994, pp.92-93</ref><ref>Desmond Seward, The Monks of War, Penguin Books, 1972, p. 300</ref> Málta szigete, az oszmánokkal szembeni kalózharc egyik központja, a 18. században fokozatosan kereskedelmi és szolgáltató központtá vált, a nagymesterek színházat, könyvtárt alapítottak a szigeten, a megszüntetett jezsuita iskolából pedig létrehozták Málta egyetemét.
 
=== Málta elhagyása után ===
133. sor:
 
== Szervezete ==
 
[[Raymond du Puy]] ([[1127]]–[[1160]]) irányításával a lovagrend új szabályzatot dolgozott ki, és címerükben megjelent a most is használatos nyolcágú kereszt, jelezve, hogy a lovagok kezdetben nyolc különböző közösségből érkeztek. (Akkor [[Provence]], [[Auvergne]], [[Franciaország]], [[Itália]], [[Aragónia]]–[[Navarra]], [[Kasztília]]–[[Leóni Királyság|León]]–[[Portugália]], [[Anglia]] és [[Németország]] fiaiból verbuválódott a rend.)
Katonai tevékenységük a [[Szentföld]]ön bizonyíthatóan [[1137]]-től kezdődött. Az egyházi vezetők és uralkodók rájöttek, hogy a Szentföld védelméhez helyben állomásozó haderő szükséges, és ez lett többek között a johannita lovagrend.
154 ⟶ 153 sor:
 
=== Történelem ===
 
Magyarország a [[12. század]] elején kapcsolódott a Szent János Ispotályos Lovagrend történelmébe, néhány évtizeddel a Rend alapítása után, követve a [[középkor]]i [[Magyar Királyság]] elkötelezettségét. Egy Petronilla nevű nemes hölgy [[1135]]-ben [[Jeruzsálem]]ben magyar ispotályt rendezett be.<ref>{{Cite web |url=http://www.communio.hu/stefanitalovagrend/30/30.htm |title=A Szent István Lovagrend előzményei |accessdate=2010-09-12 |archiveurl=https://web.archive.org/web/20070624034326/http://www.communio.hu/stefanitalovagrend/30/30.htm |archivedate=2007-06-24 }}</ref> Az adásvételi szerződést a magyar remetéken kívül [[Raymond de La Puy]], a johannita rend második nagymestere is aláírta.<ref>Keresztes hadjáratok, Agapé Kiadó, Szeged, 1995, 189. old.</ref>)
II. András király részt vett a [[szentföld]]i [[zarándoklat]]ban és [[keresztes hadjáratok]]ban, és a Rend donátusa volt.
160 ⟶ 158 sor:
A magyar zarándokok szentföldi megjelenésével csaknem egyidőben létesültek hazánkban jánosrendi ispotályok, rendházak és templomok. A johanniták [[1138]]-ban [[Székesfehérvár]]ott telepedtek le és [[Martyrius]] esztergomi érsek [[1156]]-ban rendházat építtetett számukra.<ref>[http://www.tar.hu/szabojanoslaszlo/tort1-2.doc Egyháztörténelem. A korai középkor]</ref> II. Géza özvegye, Eufrozina pedig több mint ötven birtokot adományozott nekik. A 12. században a máltai lovagok építették fel a [[sziráki kastély]] elődjét. A kastélydomb gyomrában máig feltáratlan a máltai lovagok kiépítette barlangrendszer. A „Jánoslovagok” fontos szerepeket töltöttek be főleg az ország nyugati felén, többek közt rendészeti és közjegyzői feladatokat. Több tucat rendházuk és erődítményük volt, így a dalmát parti Vrána és a [[Somogy megye]]i [[Csurgó]].<ref>Török József – Legeza László: Máltaiak (Mikes kiadó, Budapest 1999) – 36. és 39. kép</ref>
 
A [[17. század]]ban a [[török hódoltság]] után, és főleg a század közepétől a rend tevékenysége Magyarországon szünetelt. A magyar nemzetiségű máltai lovagok az osztrák nagyperjelségbe tartoztak. A [[trianoni békeszerződés]] után, [[1928]]-ban megalakult a Magyarországi Máltai Lovagok Szövetsége. Vitéz tabódi és fekésházi [[Tabódy Tibor]] királyi kamarás, országgyűlési képviselő, későbbi Zalai főispánt, aki ekkortájt nagy szorgalommal a [[Regnum Marianum]] katolikus szervezet alapító elnöke lett; érdemeiért [[1927]]-ben a szuverén máltai lovagrend lovagjává avatták és e minőségben a török idők óta ő lett a rend első Magyarországon avatott lovagja.<ref name="zalamegyeiujsag">{{Cite web|url=https://library.hungaricana.hu/hu/view/ZalamegyeiUjsag_1936_2/?query=%22t%C3%A1body%20tibor%22&pg=287&layout=s|title=Zalamegyei Ujság, 1936. április-június (19. évfolyam, 76-147. szám)1936-06-05 / 128. szám}}</ref> A magyar lovagok ebben az időben vásárolták székházukat a [[Budai Vár]]ban. [[1945]] után a szovjet-orosz megszállás alá került Magyarországon a rend működése lehetetlenné vált, így a magyar máltai lovagok emigrációba kényszerültek. A szabad világban kellett a lovagrend magyar tagozatát fenntartani. [[1996]]. [[január 27.|január 27-e]] Magyar Máltai Lovagok Szövetsége történetében az a jelentős dátum, amikor az újonnan választott, és a Nagymester által kinevezett Elnökség Székhelyét [[Róma|Rómából]] ismét [[Buda (történelmi település)|Budára]] helyezte át. Ennek az eseménynek fontos előzménye volt az a tény, hogy a rend két intézménye már évekkel azelőtt kitűzte hazai földön a nyolcágú [[máltai kereszt]] lobogóját.
 
Az 1989 elején alapított [[Magyar Máltai Szeretetszolgálat]] az ország egyik legnagyobb hatékonyságú karitatív és szociális segélyszolgálatává lett, kivívva ezzel a nemzeti és nemzetközi társadalom elismerését. [[1990]]-ben alakult meg az akkor még római központú Magyar Máltai Lovagok Szövetségének egy másik hazai intézménye, a Magyarországi Delegáció. Így, amikor a szövetségi székhely Rómából a Budai Várba költözött, már szilárd alapokra helyezett máltai tevékenység és szervezet várta. Diplomáciai kapcsolatot is létesített a Szuverén Máltai Lovagrend a Magyar Köztársasággal, amikor [[1991]]-ben megnyitotta a rend budapesti nagykövetségét, amely a Budai Várban visszakapott és felújított rendi székházba azóta beköltözött. Az újrakezdés széles körű lelki, szellemi, szabály- és intézményszerű felépítést jelentett. A feladatok között a hitélet ápolása, valamint a karitatív és szociális munka áll az első helyen. Ezen túlmenően, a magyar lovagok szoros együttműködést létesítettek a [[Magyar Katolikus Püspöki Konferencia|Magyar Katolikus Püspöki Konferenciával]]. Kooperatív viszony alakult ki a magyar állam kormányával és illetékes hatóságaival. A testvéri protestáns Johannita Lovagrend Magyarországi Tagozatával és a Jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend Magyarországi helytartóságával együttműködési szerződések keretében folyik a közös munka.
213 ⟶ 211 sor:
 
== Jegyzetek ==
{{forrásokjegyzetek}}
 
== Külső hivatkozások ==
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/wiki/Máltai_lovagrend”