„Muhammad Ali egyiptomi alkirály” változatai közötti eltérés

Az 1800-as évek elején az Egyiptom területén dúló zűrzavarban több pasa megöletése után ragadta magához a hatalmat. 1806-ban a török ''porta'' Egyiptom pasájának és török helytartónak nevezte ki. Kormányzása alatt új korszak köszöntött be Egyiptomban. Muhammad Ali mindenek előtt hatalmát kívánta megszilárdítani, ezért 1811-ben lemészároltatta Kairóban az engedetlen helytartókat. Ezt követően írtóháborút kezdett a szultán meghagyására az Arábiában elhatalmasodott fanatikus [[vahhábizmus|vahhabiták]] ellen, akiknek hatalmát fia, [[Ibrahim pasa]] hosszas háborúk után teljesen megtörte. 1820–1822-ben délnek fordította fegyvereit és a Felső-Nílus mentét nyitotta meg nemcsak saját hatalmának, hanem az utazók és felfedezőknek is. Hamarosan szabadulni kívánt a szultán fennhatósága alól és ezt a célt tűzte ki életének főfeladatául. Ennek elérésére európai mintára szervezte hadseregét és francia tisztekre bízta az erőszakkal toborzott felláhok és néger katonák begyakorlását, a szükséges pénz behajtását pedig irgalmatlan adószedőire bízta. Igaz ugyan, hogy a csatornahálózat kijavítása és kultúrnövények ültetése, gyárak alapítása által az ország anyagi műveltségén itt-ott lendített, de ebben is kizárólag a rideg fiskalizmus vezette. A szinte erőszakos módon felvirágoztatott könyvnyomtatás, a külföldi iskoláztatás és egyéb rendszabályok sem segítettek a felláhok nyomorán. 1824-ben a szultán felszólítására Muhammad Ali hadseregét a felkelt görögök ellen küldötte Ibrahim vezérlése alatt. Ekkor azonban nemcsak Hellász földjén érte őt baj, hanem még Egyiptom is komoly válságba sodródott: miután ugyanis az egyiptomi flotta a navarini csatában megsemmisült, v a szultántól a jutalmul ígért damaszkusi pasalikot kérte; a szultán pedig e helyett Kandiával kínálta meg. Ez a kijátszás annyira bántotta az alkirályt, hogy hadait 1831-ben Szíriába indította, melyet Acre bevétele és a Konieh mellett kivívott fényes győzelem után hatalmába kerített. Ekkor azonban a nagyhatalmasságok közbeléptek, és Muhammad Alinak a kutahiai szerződés értelmében (1833. május 4.) a szíriai helytartósággal kellett beérni. Ezt is csak a franciáknak köszönhette, míg a tengeri hatalmukat féltő angolok a portának érdekeit védték és arra bírták [[II. Mahmud oszmán szultán]]t, hogy 1839-ben még egyszer hadat indítson Muhammad Ali ellen. Ekkor azonban Egyiptom ura erősebbnek bizonyult a szultánnál, sőt a török hajóhad július 14-én át is pártolt az egyiptomi flottához. Úgy látszott tehát, hogy Muhammad Ali elérte életének célját. Ekkor azonban a féltékeny Anglia Oroszországgal, Ausztriával és Poroszországgal 1840. július 15-én olyan szerződést kötött, amelynek értelmében ezek hatalmak az alkirálynak hadat üzentek. A hírre a franciáktól feláldozott és cserben hagyott fejedelmet megszállotta a kislelkűség és a szultántól békét kért, aki azután 1841. február 13-án külön [[fermán]] által szabályozta Egyiptom viszonyát Törökországhoz. Az öt nagyhatalom által helybenhagyott és június 1-jén némileg módosított fermán értelmében Egyiptom továbbra is hűbéres tartománya marad Törökországnak. Muhammad Ali teljesen alávetette magát a Törökországban fennálló alaptörvényeknek és elismerte azt is, hogy a porta és a külföldi hatalmak között kötött szerződések Egyiptom is érvényesek legyenek, ugyanakkor az egyiptomi hadsereg létszámát lecsökkentette 18.000 emberre. Az engedmények fejében a szultán Egyiptom trónját Muhammad Alinak és törvényes utódainak ajándékozta és megengedte, hogy a trón a szenioratusi örökösödés szerint mindig a család legidősebbik tagjára szálljon.