„Sicarius” változatai közötti eltérés

nincs szerkesztési összefoglaló
a
'''Sicarius''' (''sica'' = tőr), orgyilkos és útonálló, a [[római császárkor]]ban általában gyilkos. A törvény halált mért az ilyenre. A vétség elbírálása a néptörvényszéket illette, amely a közvádlók és ügyészek feladatát betöltő külön bizottságra ''(quaestores parricidii)'' bízhatta. A ''lex Cornelia de sicariis et veneficiis'' (ie. 81. ) által [[Lucius Cornelius Sulla|Sulla]] külön állandó bíróságot ''quaestio perpetua'' állított föl az orgyilkosság, a méregkeverés és más veszélyes bűncselekmények nyomozására és a római szabad polgárokra a tüztőltűztől és viztőlvíztől, az állami közösségnek e szimbólumától való eltiltás ''(aqutae et ignis interdictio)'', rabszolgákra és Rómának valamely idegen állam kötelékébe tartozó szabad lakosára ''(peregrinus)'' pedig halált szabott ki. A császárkorban deportálás, illetve közönséges gonosztevőkre keresztrefeszítés, közmunka ''(opus publicum)'' vagy vadállatok közé vetés ''(ad bestias)'' volt általában a gyilkosság büntetése.
 
Egyes vallástörténészek (például [[Vermes Géza]]) szerint [[Jézus|a Jézust]] eláruló [[Iskarióti Júdás|Júdás]] [[Galilea|Galileából]] származott, és az ''iskarióti'' jelző a latin ''sicarius'' (= ''késelő'', a [[zelóta]] mozgalom ultraradikálisait jelölő, akik a politikai terrorizmus első képviselői voltak) torzított változata.