„Cserzőanyag” változatai közötti eltérés
[ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
Nincs szerkesztési összefoglaló |
Nincs szerkesztési összefoglaló |
||
23. sor:
<!-- Idáig átnéztem – Gaja -->
Gubacs, melynek három faját különböztethetjük meg, ú. m. a levantini (török) gubacsot, a magyar gubacsot (Knoppern) és a khinai (japáni) gubacsot. Ezen különböző gubacsféléknek a csersavtartalma igen nagy. Jó levantini gubacsban egészen 60%-ig van tannin, a khinai gubacs tannin-tartalma 70%-ig is rughat. A gubacsokban a tanninon kivül még egy glikozid, a glikotanninis van. Gubacs-behozataluk 1890. volt 13 120 q, 339 875 frt értékben, kivitelünk pedig kitett ugyancsak 1890. 32 464 q. 910 992 frtot. Gambir, kockás katechu v. Terra Japonica (franc. gambir, cachon janue; ang. pale catechu), az Uncaria Gambir és az U. acida leveleinek (Indiában nyert) kivonata. Tartalmaz 36-40% csersavat, mely csaknem egészen katechinből áll. A gambir igen jó cserzőszer, mely a bőrt hamar áthatja, rendesen más cserzőszerekkel keverve használják. A legjobb gambir az, melyet Szumatrából hoznak. Hemlock (Abies canadensis) kérge közel 14% csersavat tartalmaz. Körülbelül 30 év óta ebből a kéregből kivonatot is készítenek, melyben 18-25% sötétveres csersav van, ettől a bőr sokkal szilárdabbá és nehezebbé lesz. A Kino nevü cserzőszert nálunk is használják. A kinonak különböző fajai vannak. Ezek a kinofajok szabad pirokatechinen kívül a katechinnel rokon csersavakat tartalmaznak. Mimosa kéreg (Wattle-bark), számos Ausztráliában honos Acacia-faj; kérge jelentékeny mennyiségű sötét-veres mimo-csersavat tartalmaz, amely kemény és nehéz bőrt ad, ha tömény állapotban használják, ugyhogy puha felsőbőrt csakis hig oldatokkal szabad kicserezni. Myrobalanok alatt a Terminalia némely fajának gyümölcsét értjük. Főleg az Indiában található T. chebula és T. Bellerica, melyek gyümölcse 30-35% galluscsersavat és ellagencsersavat tartalmaz, kedvelt cserzőszereket szolgáltatnak, amennyiben puha bőrt adnak, melynek, ha jófajta myrobalanokkal cserezték, élénk sárga színe van. A szárított gyümölcsöket tájszólással har-nak, harra-nak, bahera-nak nevezik; ezeket a kelmefestésre, cserzésre azonban nem használják. Tölgyfa-cser (franc. écorces de Chęne, ang. oak-barks, ném. Eichenrinden, Lohe). Néhány tölgyfa kérge mint cserzőanyag igen értékes. Ezek főleg a közönséges tölgyfa (Quercus Robur válfajaival, a Q. sessiflorával és Q. pedunculával), a Q. Suber, a Q. Flex és a Q. Castanea. Ezek a fakérgek, ami a velük
Fenyőfa-cser 7-16% csersavat tartalmaz. A fenyőcserből is gyártanak kivonatot. Hazánkban különösen Haasnak a felső vidéken van ilyen fenyőcserkivonat (tannin-) gyára. A tölgyfa és a fenyőfa kérgén kivül még más fáknak a kérge is szolgál cserzőszer gyanánt. Az [[égerfa]] és a fűzfa kérge 8-16%, a nyírfa kérge 8-10% csersavat tartalmaz. Cserzőkéreg-behozatalunk 1890-ben volt 63 633 q. 236 694 frt értékben; kivitelünk ugyanakkor volt 533 121 q. 2 750 001 frt értékkel. Tölgyfacserünket leginkább Németország vásárolja. Quebracho. Ez a név származik quebra-hachoból (fejsze-törő). Quebrachonak bizonyos dél-amerikai fákat neveznek, melyeknek a fája igen kemény. Ezek közül a Loxopterygium Lorentzii faja és kérge az, melyet leginkább értékesítenek, mivel 15-23% csersavat tartalmaz. A fáját meg a belőle készített kivonatát Európába is hozzák. Hamburgban van több quebracho-kivonat-gyár. A quebrachónak a bőr cserzésére való használata jelenleg (1893) Németországban erősen terjed. Quebrachoval az egész cserzési folyamatot lényegesen, rövidebb idő alatt fejezhetik be s elég jó bőrt nyernek vele.
|