„Arany Oroszlán Gyógyszertár (Kaposvár)” változatai közötti eltérés
| [ellenőrzött változat] | [ellenőrzött változat] |
Tartalom törölve Tartalom hozzáadva
a →Története: linkelés |
a link javítása egyértelműsítés miatt AWB |
||
52. sor:
== Története ==
[[Kaposvár]]ra az első gyógyszerész [[Igal]]ból érkezett 1760-ban, de ő csak rövid ideig tevékenykedett a városban. Egy állandó gyógyszertár létesítését 1767-ben rendelte el a vármegye, de az ügy igen sokáig nem haladt. Csak 1781-ben, amikor [[II. József magyar király|II. József]] bezáratta [[Somogy vármegye|Somogy]] két másik patikáját (a ferencesek által működtetett [[andocs]]it és [[Segesd (Magyarország)|segesd]]it), akkor kapott új lendületet a kaposvári szervezés. Ebben az évben a vármegyei közgyűlés megyei gyógyszerésszé választotta a [[grác]]i születésű, [[Nagykanizsa|Nagykanizsán]] élő ''Pirker Józsefet'', aki végül 3 év múlva költözhetett be az akkor már 10 éve álló földszintes, barokk stílusú épületbe. Pirker tevékenységét annyira elismerte mind a vármegye, mind az Esterházy család, hogy számos kedvezményt, többek között adómentességet is kapott tőlük. Ebben az időszakban látogatott el fogfájása miatt az Arany Oroszlánba [[Csokonai Vitéz Mihály]] is.
Pirker halála után (1826), bár két fia is gyógyszerésznek tanult, mégsem az övék lett az Arany Oroszlán, mert a [[csurgó]]i ''Schwarz Ferenc'' vásárolta meg. Ő minden áron megpróbálta megakadályozni, hogy a városban versenytársa akadjon, de nem járt eredménnyel: ''Csallay Imre'' megalapította a város második patikáját, a Magyar Korona Gyógyszertárat. Később az Arany Oroszlán ''Schrőder Józsefé'', majd annak fiáé, ''Sándoré'' lett. Ebben az időben, 1875 és 1879 között dolgozott itt segédként [[Rippl-Rónai József]], aki később a Budapesti Tudományegyetemen oklevelet szerzett és még néhány hónapra visszatért az Arany Oroszlánba. A gyógyszertár utolsó hírneves tulajdonosa, ''Babochay Kálmán'' az 1880-as évektől több évtizedig vezette azt (róla nevezték sokáig az épületet ''Babochay-háznak''). A gyógyszertárat 19. század második felében romantikus stílusban bővítették.
| |||